Normális, hogy így érzek?

Eldönteni helyetted nem tudom, de a kédésre a válasz, h teljesen normális, amit érzel. Mi akartuk a babát, de mikor pozitív lett a teszt, annyira megrémültem, h eszembe jutott az abortusz. Nem tettem meg, de jó volt, h akár meg is tehettem volna. Aztán ez két nap múlva elmúlt, és tudtam örülni, legfőképp azért, mert a frjem azt mondta, h ellenzi az abortuszt, mert még bajom lehetne tőle. Engem féltett, és ez megerősített abban, h jó helyre jön a baba.

Egyedül húzós, de olyan sokan csinálják, és működik. Neked kell tudni, h mered-e egyedül felnevelni, persze azt sem szabad elfelejteni, h jöhet egy férfi, aki mindkettőtöket imádni fogja. Túltengenek benned a hormonok, veszélyes egy időszak, kérj segítséget a családtól, édesanyádtól, v vkitől, aki mégis objektívebben látja, mint te.

Hát sajnálom a dolgot...gondolom milyen nehéz lehet.Én a helyedben nem tartanám meg!Van egy 4 hónapos kisfiam,nem is tudom milyen lenne ha nem lenne velünk az apukája.Én tuti nem bírnám egyedül.(persze van aki ezt egyedül csinálja végig)Rossz lehet mindent egyeül átélni..átvirrasztott éjszakák,az első mosoly!Sokkal jobb úgy szülni egy babát,hogy ha Te is vágysz rá és nem mellesleg a párod is!Dönts belátásod szerint!

Ez csak az én véleményem volt!!

nem írtsad, hogy hány éves vagy, met az sem mindegy, hogy 20 vagy 35. van-e állásod? számíthatsz-e a családodra?

én mindenképpen megtartanám, főleg, hoyg az orvosok azt mondták korábban, hogy nem lehet gyereked. ki tudja, talán, ha őt elveteted, lehet-e később gyereked!? én ezt a babát a sors/Isten (ki miben hisz) ajándékának tekinteném, és megszülném.

Én csupán 14 voltam, mikor felelőtlenül terhes lettem.

A párom (mára férjem) el akarta vetetni, de nekem nem ment.

Megszültem a kisfiamat és az apukája is velem maradt.

Talán elég felelőtlen dolog, hisz egyedül nem nagyon tudnám eltartani, de a férjem 100%-ig mellettem áll és rengetegszer köszönte már meg, hogy akkor nem engedtem neki.

3-masban élünk, nincs kívülálló segítség, és minden alkalommal, mikor ránézek a fiamra, tudom, hogy üres lenne nélküle az életünk.

Most sem vagyok még olyan hűű de idős (18 leszek), de tudom, hogy sosem fogom megbánni.

Viszont van egy ismerősöm, aki elvetette 9 éve. Most újból babát vár, úgy, mint Te, egyedül, hormonbajokkal, de megtartja, hisz rettenetesen megbánta, hogy elvetette az elsőt!

Talán nem fair, de keress rá a googe-n a "néma sikoly"-ra, az egy videó, ami UH-on keresztül megmutatja, hogy egymagzat menekül a szívóberendezés nélkül.

Vagy nézz meg 1-2 abotzuszos videót (jobb előbb, mint utóbb!), és ha ennek ellenére is el tudod vetetni, akkor az a jobb döntés.

De ha nem, akkor tarsd meg!

Ha csak amiatt vannak ketsegeid, hogy megtartsd-e mert nem erzel anyai erzest akkor ne felj. Ki fog alakulni. Nem hiaba fogod 9 honapig a szived alatt hordani a babat. Jol kitalalta a termeszet, lesz idod felkeszulni es amikor megszuletik akkor is majd elojonnek az anyai osztonok.

Persze nem akarlak rabeszelni semmire, neked kell eldontened de ne felj ha meg nem erzel oriasi szeretetet, mindenki megijed egy picit az elejen, hiszen uj elet kezdodik amit meg nem ismersz. Emiatt nehogy elvetesd a babat, senki sem kezdi tokeletesen es sokan vannak akik a terhesseg elorehaladtaval kerulnek egyre kozelebb a babahoz. Persze ha mas gondok is vannak a hatterbe akkor igazan nem hasznos az en tanacsom, akkor neked kell merlegelni, hogy mi a fontos, fel tudod-e nevelni, en csak annyit tudok neked mondani, hogy ne legyenek ketsegeid, mert a szereteted egyre fog noni a baba irant szepen fokozatosan amig majd egy nap el sem tudod kepzelni nelkule az eleted.