Miért érzek így? Normális ez ennyi idősen?

Először is elnézést szeretnék kérni, mert nem tudtam, hogy melyik témakörbe írjam ki a kérdést, ezért ide írtam, mert úgy gondoltam, hogy ezt sok felnőtt anyuka vagy apuka olvassa, és hozzá tudnak szólni.

13 éves, 7. osztályos lány vagyok. Már egész kicsi korom óta nagyon szeretem a gyerekeket, főleg a kisebbeket. 6 éve gyakran vigyázok 2 kisgyerekre, egy 6 éves kislányra, és egy 4 éves kisfiúra. Úgy vettem észre, hogy ők is nagyon megkedveltek engem, de mivel most iskola van, ezért nagyon ritkán tudok átmenni hozzájuk, játszani.

Bárhol vagyunk - olyan helyen, ahol gyerekek vannak - például játszótér, akkor mindig elfog egy olyan érzés, hogy mennyire jó lenne, ha már felnőtt lennék, és nekem is lehetne már férjem, illetve gyereke(i)m. De úgy érzem, hogy ez - ennyi idősen - nem normális. Ti mit gondoltok erről? Normális ez, főleg 13 évesen? Ilyenkor más azzal foglalkozik, hogy bulizni jár, fiúkkal jár, de engem ezek egyátalán nem érdekelnek. (Úgy érzem, hogy még a bulizáshoz, fiúzáshoz is nagyon fiatal vagyok.)