Ezután mit gondolnátok vagy mit tennétek? Én most eléggé elárulva érzem magam. (tovább lent)

Gyermekeim (1 hós és másfél éves) apjában csalódtam óriásit... Segít fürdetni, meg főz, én meg boldog voltam, hogy jobb apukát nem is találhattam volna nekik. Erre fel, ma már másodszor hallottam véletlenül (elfelejtette letenni a telefont), hogy neki mennyire elege van, és kellett ez, hogy házasság meg gyerek, meg hogy azelőtt még legalább pénze is volt meg ideje is. Ez csak azért esik különösen sz.rul, mert bár soha nem csináltam ebből ügyet eddig, én kerestem jobban kettőnk közül. Az időről meg annyit, hogy akkor jutok el a fürdőbe, ha délután épp egyszerre alszik a két kicsi. De nem szoktam panaszkodni, csak ma délután pont meg akartam kérni, hogy vigye el egy kicsit a nagyobbat. Ezek után többé biztos nem fogom :). Sőt, még ha akar sem hagyom segíteni semmiben. Vagy ezzel csak magammal szúrok ki, hiába a büszkeség? Nagyon rosszul esett ez, főleg, hogy nem első alkalommal történik meg. Ha próbálom megbeszélni, akkor azt támadásnak veszi, hogy minek fújom fel. Érdemes egyáltalán bármit tenni, mit gondoltok?