Down-kór kifejezés szerintetek sértő?

Szindróma = kromoszóma rendellenesség

amikor egy egész kromoszóma vagy egy szakasza sérül és betegséget sokasága jelenik meg.

Mi az, hogy nem tudják, hogy mi a szindróma alatti betegség?????

Bocsánat, lehet, hogy nem írtam le tökéletesen, de az alábbi linken megnézhetitek, hogy hogy is mondja el Czeizel Endre. Kb. 2,5 percnél kezd el a Down-kórról beszélni.

[link]

Első vagyok, aki orvos.

Szindróma = "tünetegyüttes", semmi köze a kromoszómához, meg ismeretlen okhoz...

Tehát a Down-kór és Down-szindróma között csak nyelvi különbség van. A mongol idióta meg benne van a legtöbb orvosi tankönyvben. Igaz tényleg elavult, de létezik.

Még egy szót az "érintettségről". Nekem ajakhasadékom van, ami nagyon szép kifejezés, de eszemben sincs megsértődni ha valaki azt mondja "nyúlszáj". Mert tény, hogy az is ugyanaz... :)

Kedves ajakhasadékkal élő orvos! Azt gondolom, szerencsés vagy, hogy nem értelmi fogyatékossággal vagy mozgásszervi fogyatékossággal vagy más fogyatékossággal élsz, hanem "csak" ajakhasadékod van. Így te és a családod nem tapasztaltátok meg az akadályozottságnak és a társadalom életében való részvétel korlátozottságának azt a fokát, amit a különböző fogyatékossággal élők megtapasztalnak.

Én gyógypedagógus vagyok, a gyógypedagógiai könyvekben is szerepel a mongol idióta kifejezés, a debillel, az imbecillissel és a nyomorékkal egyetemben, de attól függetlenül nem használjuk ezeket, tekintve, hogy iszonyúan elavultak (valószínűleg pont azért, mert a köztudatba egy negatív tartalommal bíró jelentésük ment át az idők folyamán).

Mellesleg nekem nem mindegy, hogy azt mondják, hogy nő vagyok, vagy pedig azt, hogy luvrnya ...

Én azt gondolom, hogy egy kedves, udvarias gesztus a hivatalos és PC formát használni, ha már az ember választhat... Persze mindenki maga dönti el, mit hogyan nevez (és ettől a tartalom maga valóban nem változik), de miért ne lennénk udvariasak?!

Ez mind ok, de itt nem is a mongol-idióta kifejezés használatáról volt szó. Én nem hiszem hogy a Down kór kifejezés sértő vagy bántó lenne. Akárhogy szépítitek ez betegség. Ezt kellene elfogadni. Lehet itt agitálni a down-kór elfogadásáért, mert hogy ó milyen szeretnivalóak, meg kedvesek, meg aranyosak, de sajnos a véres valóság az hogy csak egy részük ilyen. A másik részük súlyos szívbeteg, még csecsemő vagy kisgyerek korában meghal, sosem lesz normális élete. Felnőtt korban sokan agresszívek lesznek, iszonyú nehezen kezelhetőek. Ha valaki tud róla hogy a gyereke beteg, akkor rohadt önző dolog megtartani. Csak sajnos most ez a trend hogy mindent el kell fogadni, mert ugye ki dönthet egy élet felett. Csakhogy az dönt valójában a másik élete felett aki megtart egy ilyen babát, és olyan életre ítéli ahol rengeteg attrocitás, bántás, negatív élmény éri, és nem lesz boldog élete sem neki sem a családnak, hogy az esetleges testvérekről már ne is beszéljünk. Emellett rohadtul mindegy hogy hogy nevezzük a betegséget. Sajnos tapasztalatból írok. Több Down-os ismerősünk is van, volt. Volt aki 3 évesen veszítette el a gyerekét, előtte számtalan műtéten, kezelésen szenvedett a gyerek. Ha tudták volna előre mi vár rájuk nem vállalják. Van akinek már felnőtt a Down-os gyereke, és most került intézetbe, mert nem bír vele a család, olyan agresszív lett.

Szóval minden éremnek két oldala van, és nem minden Down-os édes tündibündi.

És szerinted ki mondta ezt. Itt a Down kór és Down szindróma kifejezésekről volt szó. Szerinted melyik nem udvarias?

Amúgy meg hiába ragozod. Ők nem normálisak. Betegek. Ettől függetlenül nyilván emberek, és sajnálom hogy ilyen életet kell élniük, és tisztelem azokat akik ezt felvállalják, úgy ha nem tudnak róla, és így születik a babájuk. Nyilván ugyanúgy szeretik, mintha egészséges lenne, sőt. De továbbra is tartom hogy aki tudja és bevállalja az önző. Mert nem a gyerek érdekeit nézi, hanem a sajátját, hogy jajj ő mennyire szereti ezt a gyereket. Persze. A gyerek meg kínlódjon ezért éveket, vagy egy életet.

Nézd, csupán reflektáltam az általad írottakra.

Azt hiszem, onnantól kezdve nem vagy tárgyalópartner, hogy ilyen magabiztosan képviselsz egy labilis lábakon álló véleményt életről és halálról. Azt hiszem, az általad érintett kérdésben (ami aztán végképp nem tartozik a témához!), hogy éljen-e vagy ne egy Down szindrómás ember nem neked kell döntened, hanem azoknak az embereknek, a,kik belekerülnek ebbe a nehéz helyzetbe. Az, hogy miért és hogy döntenek, az ő dolguk. Az biztos, hogy nem túl empatikus dolog ítélkezni fölöttük.