Miért vállalnak ilyen sokan későn babát?

Én mindig azt gondoltam/úgy terveztem, hogy fiatal anyuka leszek. 24 éves voltam, amikor megismertem a férjemet. Mindkettőnknek volt biztosnak tűnő (!) állása, bár lakásunk nem volt. 1 év után költöztünk össze albérletben. Bár szerettük egymást, azt gondoltuk, várnánk még 1-2 évet az esküvővel, mert nem akartunk semmit sem elkapkodni, arról nem is beszélve, hogy esélyünk sem lett volna egy esküvőt finanszírozni. Ráadásul mindkettőnk szüleit támogatnunk kell(ett), nemhogy tőlük remélhettünk volna segítséget (hála Istennek, hogy így tettünk, azóta a férjem anyukája meghalt, sosem tudnék elszámolni magamnak, ha az utolsó éveiben nem számíthatott volna ránk - pedig mi sem voltunk könnyű helyzetben). Hirtelen megszűnt a munkahelyünk (egy helyen dolgoztunk) - ez olyan váratlanul ért minket, hogy el sem tudom mondani. Hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy nem tudjuk kifizetni a rezsit, az albérletet. Összepakoltuk a kis motyónkat és kiköltöztünk Angliába. 3 évet töltöttünk ott, mind a ketten 3(!) helyen dolgoztunk egyszerre. Mire hazajöttünk, tudtunk venni egy lakást és meg tudtuk szervezni az esküvőket. Egy hónappal utána meghalt anyósom - ki tudtuk fizetni a temetést. Nem arra vártunk, hogy kastélyba szülessen a gyermekünk és mindent megkapjon majd, de egyszerűen olyan helyzetbe kerültünk, hogy szó szerint magunkról sem tudtunk gondoskodni -egyik pillanatról a másikra. Ezzel a tapasztalattal a birtokunkban fontosnak tartottuk, hogy teremtsünk egy minimális egzisztenciát mielőtt jön a baba. Azonnal belevágtunk az esküvő után a baba-projektbe, hát most jött össze. Idén 31 leszek, a férjem 36. Mivel pedagógus vagyok, velem évről-évre egy éves, határozott idejű szerződést kötnek, sosem hosszabbítják meg határozatlanra. A szerződésem szept. 1-től június 15-ig tart, nyaranta munkanélkülire kell mennem. Így lesz ez az idén nyáron is, tehát amikor megszületik a babánk, én munkanélküli leszek. Gőzöm sincs, hová fogok visszamenni dolgozni... Bele se merek gondolni, mennyi gyes-t, gyed-et fogok kapni. Az tuti, hogy jelenleg - mivel egy vetélés és a jelenlegi komplikációk miatt veszélyezetett terhes vagyok- jelenleg 55 ezer forint a havi táppénzem. Hangsúlyozom, nem arra vártunk eddig sem, hogy extra-szuper anyagi körülményeink legyenek, de ha a 3 év Anglival nem teremtettük volna meg az alapokat, jelenleg nem futná a rezsire meg a havi kajánkra... Hidd el, nem azért vállal az ember 30-40 évesen gyereket, mert nem akar fiatalon szülni! Bár olyan körülményeink lettek volna, hogy megtehettük volna! De még mindig azt gondolom, hogy jobban döntöttünk, mint azok, akik 1-2 hónap ismeretség után, tizenévesen vagy akár huszonévesen, agyilag-lelkileg éretlenül, tapasztalatlanul belecsapnak a lecsóba, aztán mikor jönnek az első gondok, megoldandó problémák, akkor szakítanak, meg ordítoznak a gyerekükkel (jobb esetben), hogy valakin levezessék a feszültségüket. Rengeteg ilyet látok!

Azért ne általánosítsunk...Aki huszonéves nem feltétlenül, felelőtlen, türelmetlen, semmirekellő. Én meg sok olyat láttam, (a családban is), hogy közel negyvenhez jött a baba, és az anyuka egy idegroncs. Pedig jó az anyagi helyzetük. Nincs semmi türelme a gyerekhez, minden nyűg neki. Kérdem én akkor miért különb egy fiatalnál? Mert 20 évvel idősebb? Nem hiszem. :) Legyen biztos anyagi háttér, ez oké, de a felelősségteljesség, az, hogy képes valaki magát elkötelezni, az, hogy vállalja, hogy egy új fejezet kezdődik az életében és ezután már nem ő lesz a fontos, hanem az a kis élet, amit létre hozott, nem kor kérdése. Van aki fiatalon megérett erre, és van aki 50 évesen sem jut el idáig. Én 21 leszek, de mindenem a gyermekem és nem a rokonok nyakára szültem, felelősséget vállalok érte, hiszen ez lenne minden anya dolga, mindegy hány éves. :)

Nem általánosítottam, a saját példámat írtam le. :)

Mert az élet úgy hozza...20 éves voltam,amikor az első született.Aztán teltek múltak az évek,dolgoztunk,nevelgettük a gyereket,raktuk össze az életünket.35 éves voltam,amikor jött a 2. baba.Mivel a nagy már 16 volt akkor,várható volt,hogy hamarosan a saját életét fogja élni.Ez tavaly meg is történt,egyetemista lett Ausztriában.Mi 39 évesek vagyunk,és úgy gondoltuk,vállalunk még egy gyereket.Most 11 hetes terhes vagyok.És hiszed,vagy nem nem vettetünk be trükköket nem görcsöltünk,a 2. hónapban összejött a baba.Arról nem is beszélve,hogy soha senki nem hiszi el,hogy van már egy(májusban) 20 éves gyerekem.Igaz,nekem anyukám is nagyon fiatalos-64 éves-és a nagymamám is jól nézett ki(tavaly előtt halt meg 101 évesen,makk egészséges volt,elaludt).Ez genetika is.És a nagymamám is 39 évesen szülte anyukámat.A klimax pedig-a családunkban-50-55 körül találja meg a nőket.És manapság egy 40 éves nő minden szempontból élete teljében van.Ennyi.

Az csak egy dolog , hogy a gyerek ilyen idös korban is behozhatja az ember álmát , de nézzük a hátulütőjét ! Apám 43 éves volt mikor születtem , anyám 23 ! Anyám 18 éves korától apámmal volt . Nem zavarta a 20 év , nem gondolkodott . Akkor még vonzó volt neki egy érett , elegáns , pénzes vállalkozó férfi , aki vitte mindenhová , utazni , kocsikázni , koncertekre . A nagy dolcse vitában csináltak két gyereket , és miután eltapsolták a pénzt , majd két éves koromban , tesóm születésekor apámnak tönkrement a vállalkozása , nem maradt tőke , ezért teljesen tönkrement , és elment dolgozni egy gyárba , ahol a tizedét kereste , mint egykoron . Idegileg és anyagilag tönkrement , egyre több lett a veszekedés , szegénységben nőttünk fel , majd anyám 43 évesen rájött , hogy nem élte ki magát és nem élt , elkezdte megcsalni apámat , fiatal pasikkal találkozott , mert apám már 63 évesen egy megfáradt idegbeteg öregember volt , anyám viszont még bőven éhes volt . Elváltak , majd testvéremmel ide - oda dobáltak minket , én apámmal maradtam , és elüldözött otthonról . Most , 23 évesen egy boltban vagyok eladó , és szűkösen élek . Ki szívta meg legjobban ? A gyerek .