Tényleg sokan "lenézik" azokat a párokat, akik fiatalon vállalnak babát?

Ugyan nem olvastam a belinkelt kérdésre a válaszokat, de én egyáltalán nem gondolom, hogy lenézik a fiatal szülőket.

talán van aki furcsálja, de ennyi.

Ennyi idősen én is nagyon vágytam családra, d e a férjemet sajnos csak 29 évesen ismertem meg.

Először is, gratulálok!

Igen, sokan lenéznek minket is. Két oka lehet:

1. Szimpla irigység. Ő is akar, de nincs kinek/hova, így inkább utája azt, akinek van.

2. Valóban nem szeretne még ilyen fiatalon, nem kötelező, viszont el sem tudja képzelni, hogy valakit esetleg más tesz boldoggá, mint őt.

Én 25 évesen szültem, szerintem nem nagyon fiatalon, de a környezetem szerint igen. Nem érdekel, nagyon szeretek fiatal anyuka lenni! :)

Mi ugyancsak későn lettünk szülők (36 és 40 évesen), de egyáltalán nem nézem le a fiatalon szülővé váló felelősségteljes embereket (mint Ti is vagytok, az írásod alapján). Sőt! :)

Én pld. már megbántam, hogy nem tíz évvel hamarabb szültem, mert bevallom, nekem a karrier fontos volt. Fontos volt, hogy utazzak, éljek, céget csináljak, megalapozzam a jövőnket (szülői segítségünk sajnos nem volt). Ok, megalapoztuk. Jó körülmények között élünk, megvan mindenünk, tartalékunk is van, de a karrieremnek pld. annyi, mert ez az üzletág, amiben kiemelkedően sikeres voltam, mára haldokló üzletág lett... Ergo karrier, de minek?! A gyerek sokkal fontosabb!! Ugyhogy jól döntöttetek, a sok iriggyel pedig nem kell foglalkozni! :)

15:26-os nagyon szimpatikus amit irtál!

Mi is kicsit később lettünk szülők és én is már bánom, hamarabb kellett volna!

Ha rendezettek a körülményeitek már ennyi idősen, lakás, kocsi, diploma, miért ne jöhetne a baba? Én már gyerekkoromban arra vágytam, hogy fiatal anya legyek, láttam, mennyire energikusak azoknak az osztálytársaimnak az anyukái, akik korán szültek, és ez a gyerkőcök kisugárzásán is meglátszott.

24 múltam épp, mikor az első gyerekünk született és nem bántam meg azóta sem. Hálát adok az égnek, hogy megtehettem, mert manapság egyre kevesebbünknek adatik meg ez a lehetőség fiatalkorban... Nem mondom, néha felmerül bennem, hogy talán jobban "kiélhettem" volna magam, talán építhettem volna én is karriert, mert a baba érkezésével megszűnt a zenekarozás, társaságba járás, ami azelőtt az életem volt... A karrierépítés meg el sem kezdődött, mert az egyetemről rögtön belecsöppentem az anyaszerepbe.

De:

1. ránézek a kisfiamra és mindezt letojom:) Ő a fontos, és hogy nemsokára érkezik a kistesó, szóval meg tudom adni neki, hogy ha én már nem leszek, legyen kire számítania (aki 40 évesen szüli az elsőt, már nem biztos, hogy ilyen szerencsés);

2. fiatal leszek még akkor is, amikor ő már kevésbé igényli a társaságom (de néha szomorúan gondolok rá, hogy egyszer ez az idő is elérkezik). A gyerkőcök felnevelése után nem rögtön tolószékkel fogok járni - remélhetőleg. És ha ő is úgy gondolkodik, mint mi az apjával, és olyan szerencséje is lesz, akkor fiatal nagymama is leszek, akire büszke lehet az unokája:);

3. Dönthetünk még arról, hogy hány gyerkőcöt szeretnénk, mekkora korkülönbséggel, mert időnk mint a tenger;

4.Jó munkát később is kifoghatok, sőt... néhány cégnél kifejezetten előny, ha - csúnya kifejezéssel - "túlvagy" a szüléseken, nem tekintenek rád úgy, mint egy időzített bombára, nem kell utánad gyedet fizetni stb.stb.

Szóval szuper döntés volt, higgyétek el. A kritikákat eresszétek el a fületek mellett, nyugodtan felvilágosíthatjátok a kötekedőket, hogy a 23-25 év azért nem 14:)

Amiket leírtam, még mielőtt valaki félreérti, nem pálcatörés az idősebb korban gyereket vállalók felett. Annyi a lényeg, hogy mindenki akkor szüljön, amikor tényleg úgy érzi, hogy eljött az ideje - és a lehetősége. Akkor viszont ne fogja vissza magát, csak azért, mert mások szerint még fiatal. Aki szeretne picit "önmegvalósítani" gyerkőc előtt, az igenis szánjon rá nyugodtan pár évet, nem marad le semmiről, ha 30 felett szül, cserébe úgy fogja érezni, hogy így teljes az élete. És biztos vagyok benne, hogy a későn szülésnek is sok előnye van, amiről meg mi nem tudunk nyilatkozni, mert nem vagyunk abban a cipőben. Egy a lényeg: egyik oldal se ítélkezzen a másikról, csúnya dolog:)

Én nem nézem le őkez, de én úgy veszem észre, ők meg azokat nézik le, akik nem vállalnak gyereket 30 alatt.

Mindenk csinálj, ahogy jó érzi.

Én a 30+-ra voksolok

Én már kaptam hideget és meleget azért mert 24évesen két gyerekem is van.

Felnőttünk a feladathoz, hogy szülők vagyunk, hogy két emberkét kell nevelni, van hol van miből van kinek-kivel, és lesz is hol miből kinek.

Aki lesajnál, az tegye, aki felnéz rám, nem kell. Az én életem. Nem hat meg semmi. Egy vissza nem lehet csinálni, kettő nem is akarom visszacsinálni.

Ha meg van a megfelelő családi és anyagi háttér ( Rendes apuka és -nem feltétlenül luxuskörülmények-cska nem kell a gyereknek nélkülöznie,van pénz ruháztatásra,kajára,esetleg még gyüjtögetni is tudnak neki stb) akkor én nem itélem el. Viszont ha ezek nincsenek meg,és télen 16 fokban kell fürdetni a gyereket mert kikapcsolják a gázt,vagy felelőtlen kapcsolat miatt apa nélkül kell felnőnie azt már megszólom (többször is olvastam itt ennél rosszabbakat is) ,nem a lenézés a jó szó rá hanem a gyereket sajnálom,a szülőket pedig megvetem és felelőtlennek tartom.

Egyébként a 23 és 25 egyáltalán nem fiatal gyerekvállalás szempontjából,13-17 évesen gyereket szülni viszont nagyon. Bárki bármit mond,hogy léteznek felelősségteljes 15 évesek,én tudom,hogy nem igy van és az esetek nagyon kis százalékában nevelik fel tisztességgel,nem segélyekből,vagy a nagyszülők nyakába varrva a gyereket az ilyen fiatalok.(szinte soha) Ez inkább a kisebbségre jellemző ,ez egy tény,nem rasszizmus.( magyarok közt is sok ilyen lány van)