Miért vállalnak ilyen sokan későn babát?

Én 33 évesen most fogok szülni.

A páromat "későn" találtam meg, és komoly orvosi problémák álltak a teherbeesés útjába.

Sajnos nem ilyen egyszerű, hogy előre eldöntjük, mi lesz. kicsit én is bánom, hogy nem vagyok fiatalabb, de már nincs mit tenni. :)

Egyetértek kérdező!!Tényleg nagyon sokan vannak...1-2 ismerősöm,akiknek ugyan olyan korú gyereke van mint az enyém(17 hónapos) 37 évesek, én 27 vagyok.Mire gyerekeink 10 évesek lesznek, ők már az 50hez lesznek közel, én a 40hez és akkor még csak 10 éves a gyerek, hol van még pl a szalagavató,érettségi...

Mi egy pici panel albérletben lakunk(36 nm) mégsem vártunk a babával, sőt tervezzük a tesót:)hogy miért??mert fiunkra is 1,5 évet vártunk, a másik meg hogy tényleg most van ideje a gyerekvállalásnak, az anyagi helyzet meg úgyis mindig változik, soha nem lehet olyan anyagi jólétet biztosítani, ami a gyerek legalább 18 éves koráig tart...

De mindenki úgy csinálja ahogy akarja, én örülök, hogy viszonylag fiatalon megadatott, hogy anya legyek:)

Alapvetően 3 típusú ember van.

Az első fiatalon belevág a családalapításba, aztán még van ideje élni. A szüleim ilyenek, anyunak 21 éves korára már mindketten megvoltunk. 35 évesen gyakorlatilag szabad volt, de az első évek nagyon kemények voltak az anyagiak miatt.

A második típus későre halasztja, előtte éli ki magát, és teremti meg a feltételeket. Őróluk beszélsz most.

A harmadik típus korán kezdi és későn fejezi be. Én ilyen vagyok. 5 gyerek, az elsőnél 23 éves voltam, az utolsónál 40. Én erről a típusról tudok neked írni leginkább.

23 évesen már volt férjem, kilátásunk saját lakásra, szerettük a gyerekeket, így belevágtunk. Egy ideig vártuk, hogy nagyobbak legyenek, és ne legyen annyi a tennivaló. De amikor megnőttek, hiányérzetünk lett, így vállaltuk az utolsó két gyerkőcöt.

Én nem írom le a 40 körül szülő nőket. Hihetetlenül megfiatalít egy baba, el sem hinnéd, mennyire. És 40 évesen az ember még nem őskövület, sőt nem is válik azzá, ha együtt fejlődik a gyerekeivel. Ennyi idősen már higgadtabbak is vagyunk, türelmesebbek, nem megyünk annyiszor fejjel a falnak falnak. Jobban bízunk az ösztöneinkben, van időnk élvezni az anyaságot.

Szóval én nem érzem gáznak 40 körül szülni. Egy dolgot tartok csak rossznak. Ha egy "idősebb" párnak egyke gyereke születik. Hiszen a testvér ilyenkor még fontosabb, pontosan a szülők kora miatt. Nálunk is ezért lett 2 pici a 3 nagy után.

Nos, a kérdés jó, és sok kutatás született már a témában.

A legegyszerűbb válasz az, hogy azért vállalnak később gyereket a nőt, mert a szociológiai-gazdasági szempontok jobban hatnak rájuk, mint a biológiai késztetés. :)

Tény az, hogy az első gyerek születésének kora kitolódott az utóbbi évtizedekben az egész világon. Ezt mutatja be az alábbi statisztika is:

[link]

Ezzel együtt csökkent a vállalt gyerekek száma, viszont az egyes gyerekek születése közti idő lerövidült.

Ennek okai eléggé összetett társadalmi hatások, megpróbálom röviden vázolni őket.

Magasabb iskolázottság

A fejlett országokban megnőtt a kereslet a magasan iskolázott, rugalmas munkaerőre. Ahhoz, hogy valaki biztosan jó munkát találjon, egyre tovább kell tanulnia.

Foglalkoztatottság

Ha egy nő sok energiát öl a tanulásba, nyilván kamatoztatni akarja azt. A tanultságnak köszönhetően az alárendelt munkaviszony helyett egyre több nő felelős beosztást kap, ezért kitolja a családalapítás időpontját.

Bizonytalanság

Bizonytalanság arra nézve, hogy kap-e munkát valaki, a magas munkanélküli ráta, a munkahely rossz hozzáállása a szülni menő nőkkel szemben, a férj/partner egzisztenciális bizonytalansága, és általában az adott országban, vagy akár a világon zajló negatív folyamatok, mind hatnak az emberekre. A globalizációnak köszönhetően ugyanis mindenről tájékozódhatunk (tájékoztatva vagyunk, ha nem is akarjuk).

A bizonytalanságot növeli az is, hogy ma már olyan gyorsan változik minden, hogy egy-két év kiesés végzetes lehet a munkavállaló számára. Nem hiába támogatják az élethosszig tartó tanulást. (Elég csak az informatikában történő változásokra gondolni, konkrétan hallotta olyan nőről, aki gyesről visszatérve a munkahelyére a floppi-meghajtót kereste a számítógépen. :)

Az iskolázottság nagyon fontos szempont a gyerekvállalás kérdésében.

„Az alacsonyabb végezttségűek, a kevésbé fontos pozíciót betöltők és egyéb bizonytalanságot megélő nők – Friedman és Hechter elmélete szerint – a nagycsaládos életbe, a főállású anyaszerepbe menekülnek a bizonytalanság előt. A magasan kvalifikált nők a tanulásba fektetett idejüket és energiájukat kevesebb gyermek vállalásával kompenzálják.”

Egy 1997-es kutatás szerint az első gyermek születésének ideális időpontját a diplomás nők 51%-a 25–29 éves korra, az érettségizettek 63%-a és az ennél alacsonyabb végzettségűek 70%-a 20–24 éves korra teszi.

Szerintem egyébként Magyarországra fokozottan igaz ez a bizonytalanság elmélet. Itt azért sem érdemes összehasonlítgatni a „régi szép időket” a mostanival, mert

– ha a 19–20. század fordulójáig a nők szerepe kimerült a családi és háztartási tevékenységekben, konkrétan ellenezték a férfiak, hogy tanulhassanak vagy dolgozhassanak, nehogy függetlenné váljanak, bár az iparosodással szükségessé vált a női munkaerő is, de a feminizmus felszabadító hatása azért még váratott magára,

– a 19. század közepén uralkodó helyzetre jellemző, hogy egy a női munka elfogadásáért küzdő asszony a következőt mondta: „a nők szabadsága nem abban áll, amint a férfiak állítják, hogy anya lehet, mert nem választhatja szabadon azt, hogy ne legyen anya”.

– hazánkban a szocializmus egy torz berendezkedést alakított ki, mivel mindenkinek biztos munkahelye volt. Erre a korszakra azért nem szabad visszatekintenünk, mert bár nem túl jó színvonalon, de mindenki meg tudott élni, biztos állása, lakása volt – ergó a bizonytalansággal nem kellett szembenéznie. (Csak a gyed-gyes bevezetése után a gyesbetegséggel. :)

Bizonyára sok egyéb momentum is közrejátszik az egész trendben, szerintem még ilyen lehet:

– az információs társadalom által „kinyílt a világ”, sokkal több lehetőség van, amelyeket az emberek ki akarnak próbálni (nők és férfiak is),

– az átlagéletkor egyre nő.

Egy kis „brainstorming” a végére:

Az, amit az elején írtam, hogy a biológiai késztetést felülírják a szociális-gazdasági hatások nem feltétlenül rossz. Elég az akcelerációnak nevezett jelenségre gondolni csak, azon belül is arra, hogy a gyerekek nemi érése egyre korábban következik be. Ha követnénk e biológiai trendet, akkor egyre korábban szülnének a lányok, holott a pszichés érettségük nem követi a fiziológiást, sőt, egyre később érnek „agyilag” a gyerekek.

„Nem mellesleg arról hogy a gyerek szempontjából se biztos hogy öröm hogy 40 éves generációs szakadék lesz a szüleivel! ”

Ezzel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy a felgyorsult informatikai fejlődés, a folyamatosan ránk zúduló információk, a tudás gyors elavulása miatt a generációs szakadék egy idő után nem életkorban, hanem tudásszintben lesz mérhető.

Tehát 40 évnyi korkülönbség lehet szülő-gyerek közt, ha a szülő elég értelmes, tanult ahhoz, hogy követni tudja a világ változásait, így megértse a gyerekét.

Viszont 20 év korkülönbség óriási lehet, ha a szülő nem fejlődik, „leragad” a saját szintjén.

Alapvetően egyetértek veled, én is hasonlóan gondolom.

De nyilván belátom, ha valakinek ilyen-olyan ok miatt lesz későn gyereke.

Sok későn szülőt ismerek a környezetemben. Tavaly a kolléganőm 40 évesen szülte a harmadik gyerekét és új házasságból. De most is van kismamatársam, aki be is töltötte a 40-et és kb félidős terhes lehet.

Én néha még "kilógónak" is érzem magam a váróteremben, hogy 30 évesen a másodikat várom. (Az elsőt 27 évesen szültem).

Anyukám is 27 évesen szült engem és mesélte, hogy akkoriban meg már ő számított "idősnek". Az öcsém 30 éves korában született, akkor már szabályosan "öregnek" érezte magát a 18-20 évesek között.

Én 31 évesen szültem az első babámat. Mert előtte nem sikerültek a párkapcsolataim. Mit lehet tenni? Nem akartam mindenáron szülni valakinek, aztán neveljem fel egyedül. Bár 40 éves koromig én sem vártam volna. A tesómék így is mondták, hogy milyen hülye vagyok, mert még nincs kész a lakás, még várhattunk volna, olyan fiatal vagyok. 31 évesen? Hát, nem tudom. Már épp ideje volt.

Nekik viszont 40 évesen már nem jön össze, mindenféle meddőségi kezelésre járnak. 30 évesen még lehet, hogy nem lett volna ilyen probléma.

Szerintem a legjobb olyan 25-35 éves kor között szülni. Túl fiatalon sem jó, mert a gyerek az egész életedet megváltoztatja, nincs időd sem magadra, sem a párodra. Szóval jó, ha előtte "élsz" egy kicsit. 40 évesen meg az a baj, hogy azt a gyereket fel is kell nevelni. A generációs szakadék szerintem hülyeség, mert tényleg megfiatalodnak ezek az anyák. Viszont az nem igaz, hogy nő az átlagéletkor. Nézd meg a gyászjelentéseket! Manapság már alig valaki éli meg a 60-at, pláne a férfiak. Ezért rizikós későn gyermeket vállalni, mert be is kéne iskolázni!

Én 29 évesen szültem (tavaly), pedig már 8éve együtt vagyunk a férjemmel. Ez még ugyan nem olyan késő, de szerettünk volna először összeházasodni, aztán házat venni, és csak úgy a baba. Nem volt utolsó szempont a munkahely és a vele járó fizetés se, mert most igen nagy a különbség a fizetésem és a gyed között, de mivel vártunk, így nyugodtan fogtunk bele. Viszont volt sok velem egy idős, és idősebb kolléganőm, stabil kapcsolatban, és eszük ágában nincs szülni, a pénzt hajtják..., illetve egyikük tavaly szült, 38évesen, de ott csak "becsúszott" a baba, nem tervezték.

Szóval a miértek nagyon változóak. Aki későn szül ilyen-olyan okokból, azt maximum az a hátrány éri, hogy valószínűleg kevesebb időt fog tudni eltölteni a gyermekével, de ettől még lehet példa értékű anya. (Sajnos az sem jobb, ha valaki fiatalon szül egy "becsúszott" szerelemgyereket, aztán meg nem törődik vele, vagy pár év múlva rájön, hogy még nem élt, nem szórakozott eleget, aminek meg lehet a gyerek látja majd a kárát...)