Kérem mondjatok tanácsot, mennyire visel meg egy 3 évest, hogy sosem tudja, hol lesz másnap?
Heti 4 öt napot van az apjánál (benne hétvége is), heti 2-3 estét az anyjánál, kb kéthetente 2-3 napot a nagymamánál, ez 2,5 éve megy így. Még nem érti azt hogy holnap, tegnap, meg jövőhét.
Ma már kétszer üvöltve zokogott, hogy ki lesz vele este, és holnap, ha megkérdezem, azt mondja nem akar menni senkihez, csak sír. Aztán a délutáni alvásból is sírva kelt.
Én mindenképpen úgy gondolom, hogy valami segítség kell, mert ennyi idősen pont hogy az állandóság nincs meg az életében. Gyermekpszihológushoz már lehet ennyi idősen menni? Milyen következménye lehet ennek hogy ennyi bizonytalanság van a kis lelkében? Sokszor kérdezi játék közben, hogy meddig játszhatunk még, mikor kell elvinni őt X-hez...pedig mondjuk 3 napig egy helyen van.
Kérem tényleg az mondjon tanácsot aki a gyermek szemszögét nézi, nem azt hogy ki a kérdező, mi köze van mindehhez, és hogyan jutott ide a helyzet. köszönöm.
Ilyen "anyának" én nem fizetnék gyerektartást, mert itt csupán arról van szó, hogy szült egy gyereket, pénzért... Ő elérte, amit akart, akármilyen sz@r szülő, a juttatásait így is megkapja. Miért is igyekezne hát...? Valószínűleg egyébként a kicsi is akkor jár a legjobban, ha minél kevesebbet van vele.
A gyerekpszichológus csak abban az esetben tud segíteni, ha mindkét szülő együttműködő, ugyanis egy kisgyerek problémáját kizárólag a családjával, a szüleivel együtt lehet kezelni. (Családterápiával.)
Hosszú távon ez a helyzet szó szerint tönkre fogja tenni a gyereket, ezzel jobb, ha mindenki tisztában van. Addig, amíg nincs OTTHONA, ahol lakik a játékaival, a kis dolgaival együtt, ahol az ágya van és ahová mindig HAZAMEHET, és amíg nincs igazi CSALÁDJA olyan felnőttekkel, akik SZERETIK, és akik valóban törődnek vele, nem csak elhozzák egy időre magukhoz, addig az élete szó szerint maga a bizonytalanság. Semmi nem adott ugyanis számára a normális gyerekkor feltételei közül.
Remélem, "anyuka", és mindazok, akik ezért a helyzetért felelősek, öregkorukban valami szociális otthonban fogják megtapasztalni, mit jelent az, ha a másoknak kiszolgáltatott ember (mint ez a szegény kisgyerek) nem kell senkinek sem...
Kedves kérdező!
Szerintem Te is tudod a választ!
A családban keresni kell egy helyet, ahol a "bázis" van és ahol szeretik!
Ha az apuka, akkor ő, ha a nagymama, akkor ő.
Anyuka meg sürgősen mondjon le róla, már ha szereti egyáltalán azt a csöppséget, az ő érdekében, és rohadtul szégyellje magát.
Ha most minden megváltozik és irányba természetesen, ez a 3 év olyan nyomot hagy benne, amin segíteni már nem lehet:-(
Úristen...konkrétan a szívem megszakad.Hogy lehet valaki ilyen lelketlen???
Nem tudom hogy megy ez, amit leírok csak egy elképzelés, és lehetőleg kivitelezhető!!
El kell vinni azt a szegény kisgyereket egy szakemberhez.Ott vázolni a helyzetet, hogy milyenek a körülmények, ő megvizsgálja a gyereket, és kiállít egy hivatalos papírt a problémáról.Ezt tulajdonképpen apukának kéne csinálni, hogy neki legyen papír erről a kezében.Így tud lépni, elmenni a gyámügyhöz, hogy vegyék el a gyereket az anyjától.
Nem egyszerű, mert itt Magyarországon, ha anyuka nem drogos, alkesz vagy nem veszélyezteti a gyereke életét, akkor nem igazán szokták apukának ítélni a gyereket.De egy próbát megérne, hát ha jobb lenne a kicsinek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!