Oké, provokatív, de nem érdekel, megkérdezem. A sima szülés és a császár között tényleg az a különbség, hogy az hüvelyi akkor fáj, a császár meg utána?

Nem olvastam a többi komentet,csak vállaszolok én is.

Nekem volt szerencsém vajudni több mint 14 órát,édes semmi volt amellett ami a következő hetekben jött.Legjobban ahhoz tudom hasonlítani mint amikor van egy nagy nyílt sebed és az sokáig fáj,nehezen mozgatod az adott részt,sokáig megérzed,gyógyulgat hetekig.

Én még csak az egyik tapasztaltam meg, sajnos császárral született a lányom, de már a kitolásnál jártunk, szóval nem sok lett volna, csak nem fért volna ki a lányom. Még szerencse, hogy időben észbe kapott az orvos, mert mi lett volna ha elakad a szülőcsatornában. Egy hétig voltunk bent a kórházban, merconiumos volt a magzatvíz, a lányom nyelt belőle, oxigént is kellett kapjon és lázas is lett. Szóval nem igazán magammal törődtem akkor.

De amennyire féltem a császártól, annyira nem volt vészes. A vajúdás jobban fájt. Igaz pár hétig kellemetlen volt a nevetés, köhögés, de a lényeg, hogy jól van a lányom és nem lett semmi baja. De az bánt, hogy nem normál úton született, mert az lenne a természetes.

22. vagyok!

Kedves utolsó, nekem 16:25-kor volt a császárom (este 10 után vittek az őrzőből az osztályra), és gondolhatod, hogy mit éreztem amikor a reggeli szoptatásra nem hozták a babámat. Pedig mindenki azt mondta minden rendben vele. Ez alsó hangon 10 óra, majd én mentem be a lányomhoz, mert 2 napig nem hozhatták ki, nem is szoptathattam, 2 nap múlva foghattam csak meg és szoptathattam, szóval én átérzem a dolgot. Lelkileg nehéz volt nekem is feldolgoznom. Ezt tetézte, hogy volt 2 csecsemős aki eléggé lekezelő volt, de a többiek nagyon segítőkészek voltak! Mit csodálkoztak, ha a lányomat nem tudom felkelteni és nem is evett rendesen, mert teletömték teával. :-( Szerencsére 8 hónapig tudtam szoptatni.

De már 2 éves ügyes, okos kislány. :-)

Én simán szültem, utána egy órával szaladgáltam a folyosón. Jó, a gátseben nem volt kellemes, de elviselhető. Én nagyon sajnáltam a császáros anyukákat, akik napokig alig tudtak felállni az ágyból. A következő szülést is természetes úton szeretném, persze ha nem adódik semmi komplikáció.

Én személy szerint a gondolatától is rosszul vagyok, hogy felvágják a hasam. A húgom éppen fordítva érez, a hüvelyi szülés gondolatától is bepánikol, ezért császárral fog szülni. Szegénykém, nem tudja mire vállalkozik önként dalolva, már most nagyon sajnálom.

konkrétan a fájdalom részét nézve igen. még, ha kellett is vágni a gátat, az általában gyorsabban gyógyul. hiszen császárnál az egész hasfalat vágják. illetve más jellegű a fájdalom.

mire vagy még kivácsi? miért gondolod, hogy ez a kérdés ilyen formában provokatív?

"nem tudom elképzelni, hogy a műtét utáni fájdalmak olyanok mint a vajúdás, kitolás..."

bár ez a mondatod furcsán veszi ki magát, de miért kéne összehasonlítani. egyáltalán nem kell

Nem minden csaszar egyforma, ahogyan ez elmondhato a sima szulesrol is.

En peldaul ketszer szultem huvelyi uton, de engem nem vagtak, nem varrtak, nem repedtem, 3 illetve 2 orat vajudtam, igaz, az durva volt, egybol gyors es eros fajasok jottek, azert tagultam ilyen gyorsan. A kitolas mar nem fajt, inkabb ugy jellemeznem, hogy borzasztoan nehez volt fizikailag.

De eskuszom: nekem utana nem fajt semmi, de semmi. Enyhe mensis gorcseim voltak szoptataskor az elso 1-2 hetben es ennyi.

Nah, barmilyen konnyu csaszarom lenne (ha lesz egyszer esetleg), nekem ettol biztosan jobban es tovabb fajna a vagott seb, ebben biztos vagyok.

De van baratnom, akinek vakummal szedtek ki a babat, mert nem birta kitolni. A babanak nem lett baja, a baratnom szanaszet szakadt, pedig vagtak is es farokcsont torese is lett. Az utobbi annyira durva volt, hogy tobb, mint fel evig csak specialis uloparnan tudott ulni, de masfel eve szult es meg azota is faj neki valtozo intenzitassal, csomo sportot mar nem csinalhat. Mondta a dokijanak, hogy kovetkezo gyerek minimum 5 ev mulva lesz, ha akkor mar nem lesznek fajdalmai es akkor is csak csaszarral hajlando szulni, meg egyszer ez neki nem kell. Az O eseteben a csaszar egyertelmuen kevesebb fajdalommal jarna.

Húú, csajok, tök jó, hogy ilyen sokan írtatok, és az is jó, hogy senki nem ítélkezik, hanem meglátja a saját szülésében és a máséban is azt, hogy sok mindentől függ a fájdalom.

Jó volt olvasni, amiket írtatok, mert ha megnézzük egymás írásait, akkor szélesedhet egy kicsit a látókörünk.

Örülök, hogy végre úgy beszélgetünk erről a kérdésről, hogy nincs egymás okosítása, és ítélkezés.

Köszi nektek!

Engem császároztak, ikreim miatt. "A" baba fejfekvéses, "B" baba harántfekvésű volt. Elfolyt a 2. baba magzatvize, voltak fájások, ezt jól tűrtem.

A császár alatt remegtem, valószínűleg az érzéstelenítő miatt. Az altató orvos már 60 körüli volt, de még ilyet nem látott, nem is merte elengedni a kezemet, jó párszor el is haraptam a nyelvemet. Mikor kivették az egyik babát, teljesen megszédültem, végig azon aggódtam, csak le ne bénuljon a lábam. Mikor kitoltak a szobába, kiderült hogy a katétert rosszul helyezték föl, erősen véreztem is sokáig. Az orvos a vágásnál biztosra ment, teljes szélességében vágta fel a hasamat.

Mivel nekem 2 méhlepény volt, így dupla seb maradt, ami iszonyúan égett, főleg mikor szoptattam. A katétert nem engedtem még egyszer fölrakni, inkább kimásztam a WC-re, ami végtelen időnek tűnt,mire odaértem. A látogatókról nem is beszélve, a pokolba kívántam mindenkit. :(

Miután hazamentünk, a pelenkázóról pont a sebemet találták el a kis lábukkal. A 6 hetes kontrollra bírtam kiegyenesedni,addig se ülni, se rendesen járni nem tudtam. Azt tudni kell rólam, hogy nagyon jól tűröm a fájdalmat, de ez nagyon megviselt, iszonyúan szenvedtem. Ennek 3 éve, de még mindig rossz emlékként él bennem. A hasam azóta is nagyon érzékeny.

Bár a kisfiaim szempontjából jobb volt, főleg hogy az uh-on 2,5 kg körülire becsülte őket, ehhez képest a 2. baba 3,5 kg volt. Körülöttem mindenki sétált, én csak támolyogtam, nem tudtam rendesen szoptatni,mert nem tehettem a hasamra őket.

2 szobatársam volt, akik végig érezték a műtétet, mert nem hatott nekik az érzéstelenítő, így a vágástól kezdve mindent éreztek.

Szerintem nem a szülés módjától függ, ki milyen anya lesz. És a végeredmény a lényeg :)