Miért szereted egyik gyereked jobban a másiknál?

Én is egyformán szeretem a gyerekeimet 2 van. Amíg csak 1 volt én sem tudtam elképzelni, hogy ez hogyan lehetséges, de tény, hogy így van. A kicsi egy mókamester kis imádnivaló bújós, a nagy gyönyörű szeretnivaló. Mind a kettő extra okos természetesen. Ha le kellene vágni az egyik karomat sem tudnék dönteni, hogy melyiket szeretem jobban.

Viszont az apukám érezhetően a húgomat szerette jobban vagyis azt, hogy mit érez nem tudom, de neki kedvezett állandóan. Rettenetes volt nekem is, neki is (a húgomnak).

Nem lehet, hogy a kérdezőnek még csak 1 gyereke van és nem tudja elképzelni, hogy többet is ugyan úgy lehet szeretni?

(nem volt pár hete ugyan ilyen kérdés itt?....)

mikor terhes voltam a lányommal, rettegtem, hogy nem fogom tudni, úgy szeretni, mint a fiam (igazi szerelem a miénk :) ), aztán ahogy a kezembe adták lett mégegy szerelmem.

teljesen egyformán szeretem őket, nincs különbség.

Az okot sajnos nem tudom, de anyósom látványosan jobban szereti a lányát és az ő gyerekeit, mint a férjemet és a mi kicsinket.

A nagymamám sokkal jobban szerette az unokatestvéreimet, mint minket. Szintén nem tudom az okát.

Én gyerek fejjel ezt felfogtam, hogy nagyinak nem vagyok olyan jó, mint a másik, aki nem is foglalkozik vele, vagy lehülyézi. Szemtelen vele és nem tiszteli. Nagyon rossz volt.

Nekem 5 gyerekem van, és nem egyformán szeretem Őket.

A legnagyobbat azért szeretem jobban, mert Ő az első, mindig kiemelt helye lesz a szívemben.

A másodikat azért szeretem jobban, mert végtelenül jó természete van, és ettől mindig elérzékenyülök.

A harmadikat azért szeretem jobban, mert két fiú után lánynak született, ráadásul igazi bújós cicalány.

A negyediket azért szeretem jobban, mert 10 évre született a harmadik után, és újra élhettem vele a babázás gyönyörűségeit.

Az ötödiket azért szeretem jobban, mert Ő az én kis utolsóm, ráadásul nagyon anyás, külön mosolya van a számomra.

Szerintem nem lehet egyformán szeretni a gyerekeinket, csak egyforma mértékben. Hiszen mindannyian mások és mások, mást váltanak ki belőlünk, és másra van szükségük.