Van itt rajtam kívül olyan anyuka, akinek (már) nincsenek barátai?

én is így vagyok:)

nem vagy véletlenül szegedi? :)

Sajnos ez nemcsak nálad van így.

Tudod, van erre egy jó mondás: Aki kíváncsi rád, felhív. Aki szeretne veled találkozni, az szakít rád időt. A többi csak kifogás.

3 kedves barátnőm volt az egyetemen. Én diploma utáni nyáron babát vállaltam, ők elmentek dolgozni. Egy ideig tartottuk a kapcsolatot, ők is kerestek, én is kerestem őket. Végül, amikor be akartam jelenteni nekik, h újra babát várok, valami hülye kifogással leráztak. Vagyis a 3ból ketten. A harmadik barátnőmmel havonta egyszer tudunk találkozni, el is szokott jönni hozzánk, őt érdekeljük.

Viszont amikor az első babával bekerültem a kórházba, megismerkedtem egy nővel, aki a 3.at várta. Összebarátkoztunk, egyszerre voltunk kiírva. Én hamarabb megszültem, és nem is gondoltam, h kíváncsi lehet rám. (Jól menő vállalkozásuk van, és meg csak egyszerű háziasszony vagyok.) És hónapokkal később megkeresett, és olyan jó barátság alakult ki köztünk, hogy többet beszélünk, mint a tesóimmal.

Én nem bánom, hogy a régiek lekoptak, mert innen látszik meg, hogy kik az igazi barátok.

Jelentem, én Szeged mellett lakom :)

Én gyermektelen vagyok és nagyon szívfacsaró látvány családosokat látni. Tudom nem szabadna így éreznem, de 15 éve csak azt látom mindenkinek születik babája csak nekem nem. így elég nehéz végig hallgatni ugyanazokat a dolgokat, amiket előtte már a sokadik kismama elmesélt nekem. Tudom örömükben teszik, egy idegig hallgattam is.

De most már annyira súlyos a dolog ha egy kolléganő jön be a munkahelyen hogy babája lesz, valamilyen indokkal kimegyek a szobából, csak hogy ne kelljen hallgatni.

Nekem is ez van sajnos.

Vagyis 1 barátnöm még megmaradt, de nem túl jó a helyzet, érzem, hogy nem fogadja el a gyerekemet, és ez kölcsönös, így meg nem igazán van értelme.

A többiek mind lekoptak rólam, és nem azért, mert csak gyerekes témákról tudok beszélni. + elég rugalmas is vagyok. Nem tudom, mi történhetett...