Nagy baj ha a gyerekemet egyenrangúnak tekintem magammal? Őszintén.

Ez sokkal jobb hozzaallas, mint a martirkodas.

Ne ertsetek felre, martirkodas alatt nem azt ertem, amikor tenyleg nincs penz semmi extrara es abbol a kicsibol, ami marad, abbol alapveto dolgokat a gyerek kap nem.

Nem erre gondolok.

Martirkodas nalam azt jelenti, amit az egyik ismeros anyuka csinal: kb hetente egyszer futunk ossze (veletlenul, nem direkt, annyira nem vagyunk joban) es mindig, mindig vegighallgatom, hogy bezzeg o 4 eve nem vett magara nadragot, 3 eve nem vett egy par uj cipot se telen, se nyaron, a 10 evvel ezelotti fekete kabatjat hordja, ha elegansabban kell feloltoznie meg ma is, illetve jo, hogy tetovalt szemoldoke van, mert 4 eve nem lett volna 500 forintja kozmetikushoz menni vele, ha nem lenne tetovalva, illetve hogy azert hizott 20 kilot, mert mindig megmenti a gyerekek maradekat, hogy ne menjen karba. Sorolhatnam.

Kozben a kislanyanak es a kisfianak a labujjatol a feje tetejeig minden ruhaja, cipoje, taskaja dora babas, vagy thomasos es mindig a legdragabb pudingokat, nasifeleket, ivoleveket pakolja a gyerekeknek a kosarba (vasarlas kozben futunk ossze szinte mindig). Tehat nem feltetlenul a legjobbat, hanem a legdragabbat veszi neki.

Es hatarozottan ellel a hangjaban tesz minden alkalommal megjegyzest arra, hgoy latja, nekem ebben a honapban is sikerult eljutnom fodraszhoz, illetve hogyan tudok en borcsizmat venni minden telen, meg mibol van penzem uj ruhakra, stb.

Raadasul mindezt ugy mondja, hogy egyik-masik gyereke vegig hallgatja, igy talan a gyerekkel is erzekelteti, hogy neki azert nincs penze magara, mert minden a gyerekire megy el.

Nah, ez a magatartas rettenetesen bosszanto.

Csinalja felolem, de akkor csinalja azert, mert igy erzi jol magat, igy van meg a lelkibekeje es ne jatsza el a hattyu halalat folyamatosan ezalatt.

Mivel en kb mindig csak alapveto elelmiszereket, zoldseget, gyumolcsot veszek, igy volt mar olyan is, hogy vegignezte a kosaramat es megkerdezte, hogy az uj cipom miatt nem jut penz tejberizsre, vagy dormi mackora a gyerekeknek?

Es halalosan meg volt dobbenve, amikor mutattam neki, hogy dehogy nem jut penz, konkretan minden nap veszek tejet, rizs mindig van otthon, igy akkor fozok nekik tejberizst, amikor akarjak, tojast is vettem, liszt, cukor szinten mindig van es lekvar is, frissen sult, gyorsan osszedobhato piskotatekercsnek is tudnak ugy orulni, mint a dormi macinak, mellesleg joghurtot es kefirt sem azert nem szoktam venni, mert sajnalom a gyerekektol, hanem azert nem, mert van otthon tej es minden masnap csinalok nekik hazilag sajat kezemmel vagy az egyikbol, vagy a masikbol es fagyasztott gyumolccsel/befottel tudom izesiteni, ha kell.

Volt ebbol egy jo nagy dobbenet, azt hittem, hogy megsertodik, de nem, kovetkezo heten megint odajott hozzam matirkodni es celozgatni arra, hogy en hogyan mereszelek kolteni magamra akkor, amikor mar gyermekeim vannak.

Bocsi, hogy hosszu voltam, de tenyleg kiborito ez a no.

Szerintem te is valami ilyesmire akartal celozni a kerdeseddel, hogy valoban vannak olyan anyukak, akik a jo anyasagot abban merik, hogy minden lehetseges penzuket (ha tobb van, akkor azt is) csak a gyerekre koltik es magukra inkabb semmit (akkor sem, ha jutna).

A masik veglet meg rosszabb, tehat ha az anyuka csak magara gondol, de ilyennel en meg nem talalkoztam.

Olyannal igen, aki (az en mercemhez kepest) rettenetesen sokat kolt magara, de azert teszi, mert BOVEN van mibol, viszont az ilyen anyukak a gyerekekre is rettentesen sokat koltenek. Szoval egyenlotlenseget ott nem lattam meg.

Utolsó, szerintem az ismerősödnek valami igen durva komplexusa lehet, ha úgy érzi, hogy ez így rendben van. Azt még elhinném, hogy ő egyszerűen nem vágyik új dolgokra, de a gyerekeinek megveszi, mert van ilyen, miért ne? De hogy ezeket folyamatosan felemlegeti, na itt jön ki az, hogy valami nincs vele rendben.

Különben azt a részt sose értettem, hogy "megmenteni a gyerek maradékát", hogy ne vesszen kárba. Most ha én nem vagyok éhes, mégis megeszem, az számomra ugyan úgy kárbaveszett étel, mintha kidobnám, mert végül is nekem sem volt rá semmi szükségem, csak kvázi magamat használtam konténernek. Oké, ha valamit otthagy a gyerek, amit szeretek, és nincs nagyon összetúrva, összenyamnyogva, akkor megeszem simán, ha épp megkívánom, de nem ennék meg kötelességtudatból mindenféle maradékot, ha nem is vagyok éhes.

Persze jól teszed, jól neveled, nem vagy rossz anya.

Mondjuk én ha nincs két rudira pénz, veszek egyet és megfelezzük.

PL.: Ha csak 4000 Ft.-om van, bemegyek a boltba mert a lányomnak nincs pelenka, de közben meglátok egy szép felsőt magamnak, nyilván a pelenkát veszem meg, és nem a felsőt, mert az nem létszükség.

Ha én csinosan vagyok felöltözve, a lányomat is csinosan öltöztetem fel.

Sajnos van egy másik véglet: az anya mindig tip-top, de a lányán meg mindig a bokalegyezős nadrág (ami otthon a házban még oké is), kinőtt felsővel stb., pedig jól élnek, jobban, mint mi.

jaj de durva tök ráismertem magamra a leírásból...ezekszerint én is mártír anya vagyok. Nem hangoztatom senkinek meg nem szólok le senkit aki magára is költ de én tényleg nem bírom magam rávenni hogy ne inkább a gyerekeknek vegyek meg valamit minthogy magamra költsek bőr csizma vagy új kabát stb. (ami korábban teljesen normális része volt az életemnek hogy normálisan felruházkodok minden évszakban..)

Fúú de rossz volt olvasni de valahol meg jó is, mintha tükörbe néznék.

Bocsánat az offért le kellett írnom:)

Utolsonak:

16:21-es vagyok. Nincs ezzel gond, ha nem koltesz magadra, engem sem ez a bosszanto az ismerosom torteneteben, hanem az, hogy kb folyamatosan hangoztatja. De masrol sem beszelunk, tenyleg nem.

Napirendunk van kb, ebbe beletartozik a csutortoki nagyobb bevasarlas es szinte mindig egyszerre erkezunk a boltba, majd utana egy darabig egyutt megyunk haza. Ennyi az osszes talalkozasunk, ez kb egy ora es ez tenyleg csak arrol szol, hogy O milyen onfelaldozo. Es kozben kapom az apro nyilacskakat kritikakent, amiert en maskepp csinalom a dolgokat.

Ez az idegesito, nem az, hogy kolt-e magara, vagy sem. Megmondom oszinten, hogy az en agyam altalaban 10 fele jar egyszerre, alapban nekem fel sem tunik, hogy valaki kolt-e magara, vagy sem, illetve nincs szabad kapacitasom ezzel foglalkozni. Beszolni emiatt meg foleg nem tudnek senkinek, akkor sem, ha eszrevennem a dolgot.