Nagy baj ha a gyerekemet egyenrangúnak tekintem magammal? Őszintén.

Nagyon jól teszed.

Csernusnak a könyvében volt egy történet, egyedül álló anyuka, a gyereknek téliszalámi 3 szelet, magának semmi, ahelyett, h vett volna 15 deka párizsit kettőjüknek,

A gyerek azt tanulta meg, h a világ körülötte foog, egy lecsúszott drogos lett, aki még az anyját is meglopta, haragudott a világra, ugyanis azt tapasztalta, h ott már nem ő a világ közepe.

Csak így tovább, nekem 3 múlt a fiam, és ugyanezt csinálom, ő már kezdi érteni, h hárman vagyunk egy család, és vagy mindenkinek, vagy senkinek.Ez nem kegyetlenség, egyszerűen bele akarom nevelni, h figyelünk a másikra, a múltkor akart egy túró rudit, mondtam, h oké, hozz egyet, erre hozott hármat, h apának és neked is hoztam.

Hú hát nem tudom én biztos mártír vagyok:)) de mindig lemondok arról amit én szeretnék ha csak arra van pénz ami neki kéne. Természetesen ésszerűség határain belül tehát ha mondjuk egy 40dik babáért hisztizik az nem fontos szerintem már.

Én azt hittem úgy érted az egyenrangút hogy én pl. sose éreztem egyik gyerekemnél sem azt hogy a részeim vagy a folytatásaim lennének még egész pici babaként sem, hanem úgy éreztem ők már komplett emberek akiket megkaptam mint társakat a további életemre:) Megváltoztatni nem tudom őket :) szeretem rossz és jó tulajdonságaikat egyaránt. Mint a férjemnek vagy a testvéremnek vagy ilyesmi:)

Kicsit zavaros a dolog, de egyébként hol, miben tekinted egyenrangúnak a gyerekedet? Egyenrangú akkor lenne, ha lenne döntési lehetősége. A te pénzed, azt csinálsz vele amit TE akarsz. Ha el akarod osztani, akkor elosztod, ha magadat helyezed előtérbe akkor magadat, ha őt akkor őt.

Én semmi egyenrangúságot nem látok ebben, te döntesz, ő meg elfogadja, mert mit tudna csinálni, maximum is hisztizni és akkor mi van, megveszed neki a túró rudit, nem. Mert ebben is te vagy a főnök.

Annyit látok, hogy próbálod tekintetbe venni mindkettőtök érdekét a döntéseidben, de ettől még nem lesz egyenrangú a lányod, és ezt viszont nagyon jól teszed és szerintem hasznos ha megszokja a gyereked a kompromisszumot meg látja a határokat. Szóval nagyon jól teszed a dolgodat és nagyon jó anya vagy.

Én is egyenrangúnak tekintem a gyerekem,csak én ezt teljesen másra értem.

Nem arra hogy kinek mikor mit veszek meg. Inkább abból a szempontból,hogy úgy beszélek vele mint egy értelmes emberrel, veszem a fáradtságot,hogy elmagyarázzak neki dolgokat, és nem csak utasítatom folyton. Nem tekintem süketnek - értem ezalatt nem beszélem ki őt senkivel a jelenlétében.

Az,hogy mit veszek meg és mit nem az nem egyenrangúság kérdése nálunk. Vannak dolgok amikre jut pénz,és vannak amikre nem. Nyilván mindenkinek vannak igényei, és szükségletei, és ezt kell korlátozott mennyiségű pénzből fedezni.

Nem szoktam párba állítani a dolgainkat. Úgy értem, sosem úgy néze,m,hogy vagy fodrász vagy baba (bármit írhattam volna). Egyszerűen időnként el kell menni fodrászhoz, akkor azt kb tudom hány havonta kell és betervezem a költségét, és akkor arra lesz. Lehet hogy akkor babára nem jut épp, de sosem mondom azt hogy a fodrász miatt.

Szóval az anyagi dolgokban nem értek egyet az egyenrangúsággal, mert én azért többnyire igyekszem,hogy neki mindent meg tudjak adni,aztán jövünk mi, de az alapvető szükségletek mindig fontosabbak nála is és nélunk is mint az élvezeti cikkek.

Első, ezt a sztorit én is hallottam egy Csernus-féle előadáson, nagyon megmaradt bennem :)

Egyébként én is valahogy úgy vagyok vele, hogy nem szeretném arra nevelni, hogy neki mindent meg kell kapnia annak az árán, hogy nekem, mint szülőnek viszont mindenről le kell mondani. Nyilván ha arról van szó, hogy valami fontos, létszükséglet, akkor az övé az első. De azért mérlegelek, hogy amit ő annyira szeretne, arra tényleg szükség van-e, nincs-e más, ami fontosabb. Én nem szégyellem bevallani, hogy nekem a saját igényeim, vágyaim is fontosak, és igyekszem úgy csinálni a dolgokat, hogy mindketten jól járjunk :)

Nekem ez fura. Ha nem jut mindenkinek, ne jusson senkinek?

Én meg inkább úgy vagyok vele, ha nincs pénzem két túrórudira, a gyereknek megveszem, max elfelezzük, ha annyira nagyon szeretnék én is enni. Nem hiszem, hogy ettől drogos lesz a fiam, akármit mond a Csernus.

Csak a kérdést olvasva azt hittem, önálló személyiségnek tekinted a gyerekedet és mégha kicsi is és tapasztalatlan, megkérdezed a véleményét, meghallgatod az ő kis tanácsait, az okait, indokait, stb... Tehát azt hittem ilyen vagy és erre irányul a kérdés. Mert ugye a legtöbben dirigálnak a gyereknek, és sosem tekintik egyenrangúnak, hanem elvárják, hogy tiszteletből teljesítsék a szülői parancsokat. (Ami borzasztó...)

Nos erre a kérdésedre viszont nem tudok mit mondani, mert mind a hajfestés, mind a barbie márka olyan lényegtelen dolgok, hogy szerintem ha az általam említett egyenrangúság megvan szülő-gyerek közt, akkor fel sem merül a magyarázatodban feltett kérdés......

Az olcsobb helyetesito dolgokkal azert vigyazni kell. Ha egy gyereknek nem tudod megvenni az altala kinezett barbie babat akkor lehet jobban jar ha nem kap helyette egy masik olcsobbat. Talan masik jatekot igen. En mindig is keszen voltam ettol gyerekkoromban es az ocsem is. Nekem 7 evesen barbie baba kellett es ki is neztem magamnak. Ehelyett kaptam egy par forintos kinai valtozatot aminek ketszer fesultem meg a hajat es leszakadt. :) Oszinten inkabb ne kaptam volna semmit. Azota sem babaztam es egy babara sem tudtam ranezni olyan csalodott voltam. Aztan kerdezgettek, hogy miert nem babazom, meghogy megvettek nekem aztan ra sem nezek. :) Tipikus szuloi szoveg: "kiadtuk ra a penzt aztan nem kell". Hat meg jo, hogy nem. :) 12 evesen vagytam egy hordozhato lejatszora ki is neztem magamnak hat inkabb le sem irom az olcsobb valtozatat. Otthon elhalgattam de sosem vittem sehova magammal. Ezert is megkaptam a magamet. Ocsem kinezett maganak egy biciklit meg gimi elott. Tanult erte mint a fene egy evig es szerencstelennek vettek is egy olcsobb valtozatot. Sosem felejtem el az arcat. Csak annyit mondott nekem, inkabb ne vettek volna semmit vagy vettek volna helyette valami mas cuccot. Ma mar 10 evvel kesobb csak annyit kell mondanom neki, hogy a "feher bicikli" o meg csak annyit nekem, hogy "barbie baba" meg "lejatszo" es jokat rohogunk. A szulok mai napig nem tudjak. Akkorban jart az ocsem teniszezni es mindenki a bicajaval tekert, szegeny ocsem eltekert a falu vegere es letette a biciklit a baratjanal es onnan gyalogolt a suliba vagy a teniszpalyara, hogy mas ne lassa titokba mert nem akarta anyuekat megserteni. A gyerekeknek megvan a sajat almuk es vigyazni kell. Nem azt mondom, hogy meg kell venni a draga jatekokat es engedni kell nekik csak csupan azt, hogy ha ker egy bizonyos dolgot es nem tudod megvenni neki mert tul draga akkor jobb ha inkabb meg sem veszed az olcsobb valtozatot mert nem helyetesitheto. Mint pl. a turorudi. Ha nem tudod megvenni nem kell olcsobbal helyetesiteni. Persze itt nem a 1-2 eves kisgyerekekre gondolok hanem a nagyobbakra akik azert mar nem annyira picik. Mert eppen, hogy ezzel nezed le ot es nem tekinted egyenragunak magaddal, mert ugy gondolod, hogy az o kivalasztott dolga helyetesitheto egy olcsobb hasonloan kinezo valamivel. Ha jo vele a kapcsolatod es egyenrangunak tekinted akkor meg lehet vele beszelni, hogy az tul draga es valasszon valami mas jatekot amit meg tudsz venni vagy varnia kell nagyobb esemenyig mint szulinap meg karacsony es akkor talan megkaphatja.

Szerintem nem vagy rossz anya. En is nezem a sajat igenyeimet. 1 eves volt a fiam amikor visszajottem dolgozni mert hianyzott a tarsasag es kellett a penz, hogy ne csak pelenkat meg kajat tudjunk venni es ne csak szamalakat tudjuk kifiztetni hanem el tudjuk menni nyaralni, tudjunk uj ruhakat venni, tudjam elvinni a gyerekem minden fele... En emiatt nem erzem magam rossz anyanak, sot sokkal kiegyensulyozottabb vagyok igy, hogy nem kell szamolgatni honap vegen, hogy mit mire kell meg beosztani hanem barmikor megtudom venni a szukseges dolgokat, baratokkal es a gyerkekkel eltudunk menni allatkerbe, etterembe vagy lazulni hetvegen egy jo termal furdobe. Ugyhogy en nagyonis nezem az en igenyeimet is meg a ferjemet is. Mert ha nekunk kiegyensulyozott a kapcsolatunk es boldogok vagyunk akkor a gyerekunk is boldog, mert elsosorban neki erre van szuksege.

ha mondjuk olyat kérnek a gyerekek amit nem szeretek akkor nekik se vegyem meg?

de alapvetően nem rossz

viszont nem kell h mindenben egyenlőek legyetek elvégre te vagy a felnőtt és az anya is

Első vagyok.

Ha a gyerek oylat kér, amit nem szeretek, persze magamnak nem veszek olyat.

A túró rudis kissé sarkalatos példa volt, nem az esetek 100%-ban veszünk mindenkinek, de igenis illik neki megkínálni minket, hiszen ő is kér a miénkből.

Van amit csak ő kap, van saját tulajdona, nekünk is van, de megbeszélünk vele mindent. Az esti kakaó persze az övé, de a névnapi zsúrtorta, hiába az ő névnapja volt, közös. Igyekszünk tudatosítani benne, h jó megosztani a dolgainkat másokkal. Ha veszünk egy csomag kekszet, az nem csak az övé, már szólni sem kell, többször végigkínál mindenkit.