Lehetséges-e, hogy egy amúgy stabil családi háttérrel rendelkező gyerekből felnőttként bűnöző lesz/droghoz nyúl, vagy bármi más módon félresiklik az élete?

Ki beszélt itt bezzegelésről?

Komolyan olvasd már vissza mit írtál, talán őszinteségi rohamodban

Halálra kényeztették

szüleim bűne

hülyére kényeztették

Mi ez, ha nem a családi háttér problémája? Hiszen te magad is arra célzol, elrontották a szüleid, ha nem kényeztetették volna halálra, csak úgy normálisan, lehet nem ezen az úton járna az öcséd.

Ergo nem intelligens nevelést kapott.

Nem rád értettem a bezzegelést(másokra, akik itt írnak, nem pont ehhez a kérdéshez: olvasd el, problémás gyerekek kategória-már 7 hónapos gyerekről így írnak: én jól teszem a dolgom, a gyerekkel van baj, pszichológus kell neki, mert van másik gyerekem, aki bezzeg...), persze ez is intelligencia dolga, mindenki azt az inget vegye magára, ami ráillik.

Egyébként valóban, lehet drogos lesz a gyerekem, de akkor is azt fogom mondani, az én hibám. És nem tettem jól a dolgom anyaként. Nem fogok hablatyolni, hogy rossz barátok, rossz akármi... Ezt csak a szülő tudja elrontani. és sajnos az igaz, nincs szabály hogyan tedd jól a dolgodat.

De két dolgot biztosan nem fogok kiejteni a számon:

Nem az én hibám, mert van két másik gyerekem, akikkel nincs probléma-úgyhogy én jól csinálok mindent. Mert valamit azzal az 1 gyerekkel nem jól csináltam.

Illetve a rossz társaság a hibás- mert ha titkolózik a gyerekem, rossz társaságba keveredik annak is oka van és ez is a szülő, mert mit kap a gyerek a rossz társaságban, hát azt, amit otthon nem. Általában kellő szabadságot, egyenjogúságot, nem ritkán meghallgatást, megértést...

Rossz társaságba csakúgy nem keveredik ember.

Nem pont ez a példa, de én világéletemben stabil, erős jellemű ember voltam, soha nem keveredtem még rossz társaság közelébe sem. Barátnőm gyengébb jellemű, és mikor apukáját elveszítette, akkor aztán tényleg összeomlott és azóta sem szedte össze magát (még mielőtt jönnétek ez az anyukája hibája)És őt például mai napig megtalálják a rossz társaságok és emlékszem, akkoriban iszonyúan kellett rá figyelni, mert megálltunk egy piros lámpánál már ott voltak és próbálták beszervezni egy szektába, ő egyébként be is lépett volna, csak én mindig elzavartam a szekta toborzókat. A gyengét megtalálja a rossz társaság. És nyújt neki valami pluszt, amit a család nem. És ezért inkább őket választja. Egy erős ember, stabil családi háttérrel nem keveredik rossz társaságba.

Az még a baj, hogy egy tinédzser nem látja azt a bizonyos társaságot olyan rossznak mint a felnőttek. Sőt egyáltalán nem találja rossznak, Ő csak azt látja milyen menők meg stb...Ő is ilyen akar lenni. Nincs semmi tapasztalatod ezért nem értheted az egészet. Úgyhogy hagyjuk. Anyámék meg nagyon is hibáztatják magukat (pont ezt írtam előzőleg) de nem lehet tudni, hogy valóban ez volt-e a baj vagy teljesen mindegy hogyan nevelik mert Ő egy ilyen gyerek, keresi a bajt, lázad és kész. Reméljük benő még a feje lágya mert hiába 20 éves már agyilag sehol nincs. nem azért mert baj van az agyával sőt hanem későn érő típus.

És bocsánat ha megsértettelek de annyira látszik, hogy fogalmad sincs az egészről csak elképzelsz valamit és azt írod le ami eszedbe jut erről. Hidd el nem kívánom neked, hogy át kelljen éljed ezeket a dolgokat intelligens nevelés ide vagy oda.

A pszichológus vagyok.

Lehet elképzelésed az intelligens és ideális nevelésről, amíg nem kerül a közeledbe egy nehezen kezelhető, esetleg mentális vagy pszichés problémákkal küzdő gyermek. A szülő is ember: én azt gondolom, hogy a legjobb szándékkal is lehet hibázni. Nem gondolom, hogy létezik ember, akinek a nevelésében a szülők mindent tökéletesen csináltak. Persze, én pl. szeretnék mindent úgy tenni, ahogy velem tették anyuék - de látom azt is, hogy mit nem rendeztek esetleg jól. Ez természetes. Az, hogy a gyerek hogyan reagál ezekre a hibás lépésekre, mennyire nagyítódik fel a tudatában, az bizony temperamentum és vonások kérdése.

Persze, vannak szélsőséges esetek....

Van egy öcsém egyébként, nálunk is halálra kényeztették, sokkal fiatalabb ugyanis nálunk. Mégis jó úton halad, ügyes, talpraesett gyerek. Nagyon ritka, amikor a szülői háttér determinál, és ilyenkor ez általában együtt jár azzal, hogy a gyerek temperamentuma sem megfelelő.

A rendőr vagyok!

Ha már itt a példákkal vagdalóztok, jöhetek én is???? :))

Családba példa:

unokatesó, rendezett családi háttér, átlag család, 2 gyerek egy fiú, egy lány, anya, apa melózik, imádják gyerekeiket, no problem, mindkét gyerek kitűnő érettségi után főiskolára egyetemre. A fiú informatikusnak tanult, a lány jogra ment. A fiú vette az akadályt gond nélkül, a lány valahol két félév között elvesztette a fonalat és drogok után nyúlt. Évekig élt velük, de sikerült kimásznia a gödörből, ma már jogász, saját bevallása szerint a dologhoz semmi köze nem volt a szülői háttérnek, a hülyeségét saját magának köszönhette. Kicsiny tapasztalatom alapján, az a véleményem, hogy ismerve őket, nem voltak hibásak a szülők.

Melós példa:

Tini lány, rendezett családi háttér, egyke gyerek, normális iskola, jó tanulmányi eredmény, egyszer volt rosszkor rossz időben, akkor megismert egy pasit akit nem kellett volna. Kész volt a baj, drog és rendőrségi fogda lett belőle. A szerelem nagy úr tinikorban. És ez egy nagyon tipikus példa.

Elég csak egy olyan emberrel megismerkedni egy tininek, aki kilóg soraiból, és csak egy kicsit legyen szimpatikus az illető, már bele tudja vinni olyan dolgokba, amit amúgy nem tenne meg, és ez nem neveltetés kérdése. Ez egyszerű kíváncsiság tinédzser korban. Van aki ellenáll neki, van aki soha nem néz szembe vele, van aki elsiklik.

Az én példám, bár nem lettem bűnöző, soha nem vétettem a törvény ellen, ám az otthoni törvényekkel szemben annál inkább. Egy fiú kedvéért nem egyszer lógtam ki az ablakon éjnek évadján, mert tudtam, hogy úgysem engednének el, és miért is engedtek volna a szüleim egy 16 éves lányt egy nagykorú (20 éves) fiúval éjszakázni, meg amúgy is marha izgalmas volt. 29 éves fejjel úgy gondolom, semmi gond nem volt a neveltetésemmel, tökéletes a kapcsolatom a szüleimmel, mindig is az volt, anyummal bármit meg tudtam beszélni, nem voltam elkényeztetve, agyonféltve, valahol az arany középúton igyekeztek terelgetni. Talán a végzettségem némileg jó példa lehet rá, hogy sikerült, bár tudom, hogy ezt sokan nem így látják! :)

Na ez egy nagyon visszafogott példa volt részemről, de ennyire egyszerűen működik ez a bűnözésben is. Akit megcsap a szele és csak picit hajlamos az elhajlásra, abból bizony könnyen lesz törvénysértő.

Úgyhogy úgy gondolom, hogy ne nem törhetünk pálcát egyetlen szülő felett sem, akinek a gyermeke rossz útra tévedt, egyrészt nem ismerjük őket, másrészt nem biztos, hogy nem tettek meg mindet a gyermekükért, ami csak tőlük telt.

A Zacher Gáboros részhez:

No comment, egy nem szakmabeli, ne ossza az észt. A cipész maradjon a kaptafánál, ő meg az aktív szénnél.