Kisgyerekes anyukák! Ti is utáljátok a szilveszteri durrogtatást? Vagy csak én?

Én sem utálom, mi is veszünk majd tűzijátékot.

2 éves a kislányom, szerintem átalussza, bár anyukám fog rá vigyzáni.

Én nagyon útálom.Gyerek előtt is és utánna is.Mindig az ablak alatt dobják el vagy az udvarba dobják.

Az én gyerkőceim is rossza alvók.Olyanok mint nyúl a bokorba, minden rezzenésre ugranak.

A szilveszterrel nekem nincs bajom, egy este, kibirhato.

Viszont eveken at kulfoldon laktunk indiai "negyedben". Ok az ujevet novemberben unneplik es tobb, mint egy heten at. Nah, a magyarok tuzijateka ahhoz kepest semmi. Ugy kepzeld el, hogy az egesz utcan, sot, a lakasokbol is elkezdik loni a tuzijatekokat ahogy kicsit sotetedik es kipurcanasig csinaljak. Sokan hajnalig. Es tobb, mint egy heten at. Nagyon durva. Mar akkor rossz volt, amikor meg gyermekunk sem volt, mert konkretan az ablakunktol 5-10 meterre robbantak egesz ejszaka a tuzijatekok (emeleten laktunk). Es sorozatban, percenkent rengeteg. Az egy dolog, hogy hangos volt, de folyamatosan vilagos volt az egesz lakasban, hiaba huztuk el a sotetitot.

Amikor mar volt gyermekunk, akkor mindig ugy terveztuk az eves rokonlatogatast, hogy abban az egy hetben ne legyunk otthon.

A zajokhoz szoktatott gyerekrol meg annyit, hogy ez nem egeszen ilyen egyszeru. Nekem ket gyermekem van kicsit tobb, mint egy ev korkulonbseggel, nagyon sokaig 2 szobas pici lakasban laktunk. Elhihetitek, hogy ilyen korulmenyek kozott a kisebbik gyereknek nulla csend jutott, egyaltalan nem is lett volna lehetosegem csendhez szoktatni. A nagyobbikat talan, de Ot sem szoktattam csendhez.

A nagyobbik olyan jo alvo, hogy barmikor bemehetek, felkapcsolhatom a lampat es konkretan takarithatok, pakolhatok mellette, ha alszik. A kisebbik viszont borzasztoan rossz alvo volt mindig es meg most is az, pedig mar nem is olyan kicsi. O a csendre is felebred. A mai napig ejszakankent tobbszor kell visszaaltatni, mert arra is felebred, ha a testvere fordul egyet a sajat agyaban. Szoval ennyit a szoktatasrol...

Sem nem idegesít sem nem utálom, feltalálom magam, nem érdekelnek az ilyen külső tényezők.

Pláne egy évben egyszer.

Ha minden hülyeséget utálnék, és aggódnék ilyen jelentéktelen dolgok miatt, nem sok értelme lenne az életemnek. Jobban szeretem a jót észrevenni és a külső körülményeket kizárni.

Én panelban laktam 25 évig és soha nem hallottam még vécét lehúzni sem a szomszédot, nemhogy egyéb zajokat. Most falun élek már 10 éve és soha nem hallottam ugatni a szomszéd kutyát, aki állítólag vonyít egész éjjel meg ugat, az összes szomszéd szerint. Nekem ez sem tűnt fel, pedig nyitott ablaknál alszunk és arra néz az ablak. A többiek azt is tudják mikor mennek nyaralni, mert akkor aztán különösen elviselhetetlen a kutya.