Mi lenne ésszerű? Megtartani a babát vagy nem?
Elnézést a hosszú történetért.
Pár napja tudom, hogy babát várok. 21 éves vagyok és egyetemista. 4 éve vagyok a párommal, együtt is élünk 3 és fél éve, házasok nem vagyunk. Mindkettőnknek ez az első párkapcsolata. Ő is egyetemista, igaz most inkább dolgozik, jól is keres programozással, olyan 250ezer nettot, ez fél év múlva sokkal több is lehet.
Mindig szoktunk védekezni, valahogy mégis összejött és most nem tudom mi legyen. Albérletben élünk 2 barátunkkal, messze a családunktól. Az orvosira járok, de egy tárggyal nem tudtam zöld ágra vergődni, így az első 2 évemet is 4 év alatt csinálom meg, pedig minden másból elsőre, jó jeggyel mentem át. Ha megtartanám, akkor jövőre megint passzívra kéne mennem, ami újabb 1 év csúszás és utána 1 évesen beadhatnám bölcsibe és akkor folytathatnám.
A párom azt mondja, hogy az ő életébe belefér egy baba, bár a biztosabb háttérnek jobban örülne(lakásunk nincs, autónk pl igen), de miattam aggódik. Attól félek a családom sem lenne túl támogató. Anya is ennyi idősen szült és miattam sosem ment egyetemre(legalábbis azt mondja miattam) és úgy is nevelt fel, mint egy nagy púpot a hátán. Amúgyis neurotikus személyiség, hát még velem... Hónapok óta nem is láttam, nem vagyok rá kíváncsi miután kidobott a lakásból(ő Budapesten él). Attól is félek, hogy én is egy nap, ha a gyermekemre nézek azt látom bár ne lenne, ahogyan ő azt gyakorta a fejemhez vágta. Mindenki azt mondaná, hogy ugyanúgy hibázok, mint ő, ugyanakkor úgy érzem a párommal képesek lennénk megoldani a helyzetet. Ráadásul anyának is volt egy abortusza, akkor voltam 16. Eleinte azt mondta megtartja aminek nagyon örültünk, majd elvetette(nem az én apukám volt az apja és a pasinak nem kellett), ami lelkileg engem nagyon megviselt. Ráadásul az orvosira járok, számomra az élet csodálatos dolog és nem hiszem, hogy képes lennék abortuszra.
Mégis tanakodom, mert harc lenne a családommal és nem tudom, hogy egy 1 éves gyerek mellett hogyan lehet egyetemet végezni, főleg orvosit. Persze mások is megcsinálják.
Mi lenne ésszerű megoldás? Én szeretném megtartani, a párom azt mondja támogat és ha a szívére hallgat ő is megtartaná, de még korainak érzi. Azt tudom, hogy kitartana mellettem és a gyereke mellett, sosem maradnék egyedül.
válasza:Szia!
Szeretnéd a babát vagy sem? Mert ha igen tartsd meg és boldog leszel!Ne gondold, hogy olyan leszel, mint az anyukád. Te egy másik ember vagy, más személyiség, felnőtt nő, akit a párja is támogat. Ha elveteted bánni fogod, jobban mint azt, hogy a sulival később végzel. Nehezebb lesz tanulni az igaz, de hidd el jobban jársz. Nekem sajos 23 hetesen ment el a kis angyalkám, és alig vártam, hogy leteljen a 6 hónap és újra megpróbáljuk. Most 10 hetesek vagyunk. Sajnos most bocsájtottak el, pedig előtte jól kerestem. A párom alkalmi munkákból él, de szerintem így is el tudjuk tartani.Az a lényeg, hogy te mit érzel! Szerintem nem lesz bűntudatod, ha megtartod. Én legalábbis megtartanám. Nemcsak azért mert első baba, hanem mert ez egy új élet.6 hetesen már ver a szíve. Egyébként meg amikor valaki elveteti a gyermekét benne van a pakliba, hogy több nem lehet. Mai fejjel én is 21-25 között vállalnák babát, mert akkor még kisebb az esélye, hogy valami komplikáció lesz terhesség alatt. Én nagyon drukkolok neked, hogy a szívedre hallgass és meg akard tartani ezt a pici babát. Hidd el nagyon sokan mindent megadnának egy babáért, és mégsem lehet nekik.
Ha akarsz írhatsz privátba is szivesen válaszolok.
Vigyázz magarda és a picire!!!Drukkolok, hogy jól dönt :)
Szia!
Pedagógus vagyok, és jól tudom, hogy nincs még egy dolog, ami annyira meghatározná egy gyermek életét, mint a szülő meg nem élt élete. Ezt azért mondom, mert szerintem te akkor követsz el hibát, ha az életedet Édesanyádéhoz viszonyítva éled le.
Engedd el!
A babáddal és a pároddal a boldogságotok nem függhet ettől. És nem is függ. Tartsd meg! Az egyetem sima ügy, ha akarod, és nem félsz a szervezéstől, és mersz kompromisszumot kötni a fontosabb dolgok javára. Most nyilván a tanulmányaid végéig látod az életed, de utána mi jön?
Aki ilyen tudatos, intelligens és bátor, annak nem lesz gond egy gyermeket szeretetben nevelni, akár egyetem mellett sem.
Hajrá!
válasza:Szia!
Látom, már döntöttél a baba mellett:-) Azért megerősítésként:
Nekem két gyerekem van: a nagyobbik most 2,5 éves. Amikor a pocakomban volt, a férjemmel külföldön voltunk egy kollégiumi szobában, mert kaptam egy fél éves tanulmányi ösztöndíjat. Idegen nyelven tanultam, vizsgáztam. Nem volt könnyű, de annyira nehéz sem! Mikor hazajöttünk, még lenyomtam az itteni vizsgáimat, majd elmentem szülni.:-) 4 hónapos korában kezdődött a következő félév (ezt mondjuk már levelezőn csináltam), havi 1-2x 200 km oda-vissza út, baba itthon apukájával/nagyival, lefejt tejcsivel. Nem sínylette meg ezt sem.
2. babám 8 hónapos. Amikor a pocakban volt, írtam a szakdogát, félévig gyakorló tanítottam egy olyan szakiskolában, ahol 90% hátrányos helyzetű gyerek van, és 8 hónapos kismamaként vettem át a diplomát:-)
Úgyhogy a tanulás megy majd, nyugi. Nálunk olyan is volt, aki egy-egy előadásra bevitte a dedet, senki nem akadt fent rajta. Egy tipp viszont, ha kismamaként, szoptatósként tanulsz, szedj omega3-at (halolaj kapszula, ha így ismerős), nekem ez eléggé felturbózta az agyamat. A bébi agya leszívja tőled, amit a táplálékkal beviszel, de amikor pótoltam, akkor érezhetően jobban ment a tanulás (kísérleteztem, és amikor nem szedtem, állandóan el akartam aludni:-)
A másik: persze sok mindent hozunk otthonról, de nem fogunk mindent megvalósítani! Te már tudatosan dolgozol a múltaddal, tudatosan fogsz rá figyelni, mit csinálj majd másként. Hidd el, ebből nem lesz majd gond, mert mindig időben észre fogod venni, ha kezdenél anyukádra hasonlítani, és időben meg tudsz majd állni.
Hajrá!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!