Mi lenne ésszerű? Megtartani a babát vagy nem?
Elnézést a hosszú történetért.
Pár napja tudom, hogy babát várok. 21 éves vagyok és egyetemista. 4 éve vagyok a párommal, együtt is élünk 3 és fél éve, házasok nem vagyunk. Mindkettőnknek ez az első párkapcsolata. Ő is egyetemista, igaz most inkább dolgozik, jól is keres programozással, olyan 250ezer nettot, ez fél év múlva sokkal több is lehet.
Mindig szoktunk védekezni, valahogy mégis összejött és most nem tudom mi legyen. Albérletben élünk 2 barátunkkal, messze a családunktól. Az orvosira járok, de egy tárggyal nem tudtam zöld ágra vergődni, így az első 2 évemet is 4 év alatt csinálom meg, pedig minden másból elsőre, jó jeggyel mentem át. Ha megtartanám, akkor jövőre megint passzívra kéne mennem, ami újabb 1 év csúszás és utána 1 évesen beadhatnám bölcsibe és akkor folytathatnám.
A párom azt mondja, hogy az ő életébe belefér egy baba, bár a biztosabb háttérnek jobban örülne(lakásunk nincs, autónk pl igen), de miattam aggódik. Attól félek a családom sem lenne túl támogató. Anya is ennyi idősen szült és miattam sosem ment egyetemre(legalábbis azt mondja miattam) és úgy is nevelt fel, mint egy nagy púpot a hátán. Amúgyis neurotikus személyiség, hát még velem... Hónapok óta nem is láttam, nem vagyok rá kíváncsi miután kidobott a lakásból(ő Budapesten él). Attól is félek, hogy én is egy nap, ha a gyermekemre nézek azt látom bár ne lenne, ahogyan ő azt gyakorta a fejemhez vágta. Mindenki azt mondaná, hogy ugyanúgy hibázok, mint ő, ugyanakkor úgy érzem a párommal képesek lennénk megoldani a helyzetet. Ráadásul anyának is volt egy abortusza, akkor voltam 16. Eleinte azt mondta megtartja aminek nagyon örültünk, majd elvetette(nem az én apukám volt az apja és a pasinak nem kellett), ami lelkileg engem nagyon megviselt. Ráadásul az orvosira járok, számomra az élet csodálatos dolog és nem hiszem, hogy képes lennék abortuszra.
Mégis tanakodom, mert harc lenne a családommal és nem tudom, hogy egy 1 éves gyerek mellett hogyan lehet egyetemet végezni, főleg orvosit. Persze mások is megcsinálják.
Mi lenne ésszerű megoldás? Én szeretném megtartani, a párom azt mondja támogat és ha a szívére hallgat ő is megtartaná, de még korainak érzi. Azt tudom, hogy kitartana mellettem és a gyereke mellett, sosem maradnék egyedül.
válasza: válasza:A bölcsibe adással vagy a rokonokra hagyással nem lenne gondom és erős, önálló személyiségként úgy gondolom menne az egyetem és a gyerek együtt. Mégis félek.
Az abortuszt választó nőket sem ítélem el és nem is fogom soha, mégis úgy érzem nem tudnék együtt élni a tudattal. Egész életemben azon vagyok, hogy semmiben se hasonlítsak az anyámra, aki nem egy embert tett tönkre érzelmileg, köztük a saját gyerekeit és ha most elvetetném ugyanazt a szívtelenséget érezném magamban, mint amivel ő egyik napról a másikra azt mondta, hogy nem kell neki a baba. Utólag belegondolva jobb, hogy így döntött, de akkoriban gyerek voltam, ráadásul a kisebb tesóimat is belevonta. Beszélt nekik az új testvérről, hogy szeressék, válasszanak neveket stb, aztán közölte, hogy jah mégsem kell. Ez gyerekekben nyomot hagy.
Viszont ha megszülöm a történelem ugyancsak megismétli önmagát, bár így van esélyem máshogy csinálni, mint ő, abortusz esetén nem lenne.
Jajj nem tudom, olyan nehéz meghozni egy ilyen döntést.
válasza:Hát én úgy veszem észre, hogy inkább megtartanád a babát, mint hogy elvetesd. Ha bele gondolsz, az egyetemet azért meg lehet ám csinálni kis gyerek mellett is, mire diplomázol, pont akkora lesz, hogy kezdhetsz dolgozni a szakmádban. Ha viszont elveteted, totál oda leszel, és az egyetem után karrierépítésbe kezdesz, nem fogsz gyereket vállalni.
Jól éltek, van aki támogasson, akkor én azt mondom, igen is megtartanám. Mivel anyukád így nevelt téged, soha nem fogsz a gyerekeddel úgy bánni, ahogy anyukád bánt veled. Ez tuti! Nagyon sok ismerősöm van, akinek iszonyatosan sz@r gyerekkora volt, alkesz szülők, stb..., és most mindegyiknek családja van, és mindenki úgy neveli a gyerekét, hogy az ne úgy nőjön fel, mint anno ők.
Dönts belátásod szerint, hiszen ezt csak te és a párod dönthetitek el, de én a tartsátok meg mellett teszem le a voksom! :)
válasza: válasza:Szia!
Tényleg nem a legegyszerűbb a helyzet, de szerencsére nem is a legproblémásabb. Sokan jóval nehezebb helyzetben döntöttek a gyermekük élete mellett, ahogy a korábbi hozzászólók között is van ilyen. Végül mégis milyen sok örömet adott nekik a fiúk-lányuk mosolya.
Én úgy látom, a döntést már egyértelműen meghoztad, csak még bizonytalan vagy abban, hogy jó döntést hoztál-e.
Szerintem egyértelműen! Nem akarod elvetetni, meg szeretnéd tartani, és jó édesanyja szeretnél lenni. Van azonban egy negatív példád és orvosira jársz, ami elrémiszt kicsit, de azt hiszem, mivel pontosan tudod, hogy milyenné nem szeretnél válni, könnyebb is lesz jó, elfogadó és szerető anyának lenned. A párod is támogat, az anyagiak sem jelentenének nagy akadályt. Ha pedig szeretitek egymást, egy közös gyermek csak még jobban össze tudja hozni a párokat. (Mi is most várjuk feleségemmel az elsőt, szerintem jobban is éltek, mint mi, mert még a szüleimnél kell laknunk egy darabig, de nagyon várjuk, és ez minket is jobban összekovácsolt.)
Az orvosival kapcsolatban pedig: van egy jófej pár, akikkel jóban vagyunk. Az anyuka ott is orvosi alatt vállalt babát, és elvégezte mellette az egyetemet. Azóta már 4-5 éves a kislányuk, aki egy tündér, és nagyon szuper családot alkotnak együtt.
Szerintem vállald! Majd amikor először a kezedbe adják, szerintem nem fogsz csalódni a döntésedben. :)
(Nem tudom, vallásos vagy-e, de ha számít, imában is gondolok majd rátok.)
válasza:Szia!!!
Szerintem is jó és "ésszerű" döntés felé hajlik Nálad a mérleg azok alapján amiket írsz! Tartsd meg bátran a gyermeketeket!!! Szerintem a feltételek adottak! Sosincs tökéletes helyzet és senki sem születik minden szempontból tökéletes időpontban szerintem, de ez ne bizonytalanítson el! Ha megtartod, akkor tényleg nagy esély van rá, hogy ki tudsz lépni abból a negatív hozzáállásból, amiben anyukád van! Itt a lehetőség, hogy neked és a Te gyerekednek más élete legyen, mint neki!!!
Én most várom az első babámat és szerintem kihagyhatatlan élmény!!! :) Akkora csoda, hogy belőled és a szerelmedből új élet születik, ami elmondhatatlan! És a mostani babád egyszeri és megismételhetetlen kis ember! Persze később is lehet gyermeked és remélem lesz is, ha szeretnétek, de azok már mások lesznek. Ő csak most tud megszületni! És hidd el, már a pocakodban is érezheted majd, hogy önálló személyiség :) Már valószínűleg mocorog is benned és 16. hét után ezt már érezheted is! Az enyém pl. nagyon ficánkolós baba!
Biztatásként még annyit, hogy én most végzem a Phd-t és dolgozom is. A munkát persze baba mellett abba hagyom, de a tanulmányaimat nem. A konzulensem, aki szintén nő, biztatott, hogy csak nyugodtan csináljam. Ő a főiskolát és később a Phd-t is gyerek mellett csinálta. Szerinte nem kell aggódni, mert gyerek mellett sokkal koncentráltabb lesz az ember. Azt mesélte, hogy előtte tök szétszórt csaj volt (ezt most el sem tudom róla képzelni), de az, hogy babája született sokkal tudatosabbá tette. Sőt, szerinte a tanulmányok még segítették is abban, hogy koncentráltabb legyen a a gyerekkel töltött időben is. Kevesebb időt, de hatékonyabban tudott felhasználni!
Szerintem vágj bele és ne törődj azzal, hogy ki mit mond! Lényeg, hogy a párod melletted van! Ő a Ti babátok akiből csak egy van a földkerekségen és nem is lesz belőle másik! és csak te lehetsz az anyukája, senki más!
Ja és az elbizonytalanodás ne aggasszon, sok ismerős anyukával beszélgettem és a tervezett babák esetén is jellemző, mert hát nagy dolog történik velünk, persze hogy egy picit megijedünk!!!
Ha esetleg később is lesz szükséged tanácsra, tippekre, akkor írhatsz magánban is nekem. Már egy csomó infót begyűjtöttem a babavárással kapcsolatban, bár nekem is az első, úgyhogy profi nem vagyok :) HAJRÁ!!!!!! :)
Köszönöm mindenkinek a válaszokat! Igen, valahol mélyen már az első pillanatban tudtam, hogy meg akarom szülni és a párommal akarom felnevelni, de sokszor azt súgja az eszem, hogy ne hibázzak, mint anya annak idején. Bár valószínűleg ez azért van, mert ő hibának tartott engem világ életében, de igaz, hogy nem vagyok ő.
Jól esett olvasni, hogy mennyien tanultok baba mellett. Nekem sok szaktársamnak vannak orvos szülei és érdekes módon mind egyetem alatt születtek. Manapság ez már nem divat. De érzek magamban annyi erőt, hogy meg fogom tudni csinálni.
Most már bátrabban kiállok majd a családom elé. Nem lesz egyszerű, de az én életem és csak a párom és az én döntésem kell, hogy legyen.
Nagyon köszönöm!
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!