Megtartani vagy nem? Ti megbántátok?

Ezt csakis ő döntheti el, és a döntés már legbelül neki meg is született, már csak próbálja magát győzködni, hogy jól dönt.

Egy ilyen helyzetben kívül állóként azt mondanám, hogy nem tartanám meg.

Ha én lennék ilyen helyzetben, akkor el nem tudom képzelni, hogy végül mit döntenék, ahhoz benne kellene lennem a helyzetben.

Nagyon nehéz döntés ez, és mindkét döntés lehet jó és rossz is egyben. Egyik döntés se 100%-osan jó, mivel nem egy jó hátterű, kiegyensúlyozott kapcsolatról van szó sajnos.

Bármit is dönt, támogasd!

Én sem tartanám meg. A semmibe, a létbizonytalanságba nem szülnék.

19 évesen nekem is volt egy abortuszom. Nem vagyok rá büszke, de nem bántam meg, és lelkibeteg sem lettem tőle. Komoly tanulópénz volt, az biztos, de továbbléptem. Azóta 4(!) gyermekes anyuka vagyok, 29 évesen szültem és mindent meg tudok adni a gyerekeimnek. Mikor látom, hogy boldogok, kiegyensúlyozottak, olyankor tudom, hogy jól döntöttem (bár nem szoktam a múlton filózni): 19 évesen nem tudtam volna megadni neki negyedét sem ennek, és a karrieremet sem tudtam volna olyanra kiépíteni, mint ahogy végül tettem. Lepontozhattok, attól még minden szavam igaz és így érzem..

Ezt egyedül neki kell eldöntenie. Üljön le, olvasgasson az abortuszról. Tény, hogy ma már olyan a műtét, hogy jóval kisebb a kockázata, mint pár éve, de akkor is életre szóló döntés. Nekem soha életemben nem volt abortuszom, 35 éves vagyok, van három gyerekem. Egyszer volt egy vetélésem, már maga az is borzasztó volt. Nem vagyunk egyformák. Mostanában lenne a születésnapja, ha megmarad, sokat gondolok rá.

Én azt mondom, hogy jóra fordulhatnak a dolgok, és csakis ő döntsön, ne a szülők, kívülállók. Mérlegelje, hogy mi szól ellene, mi mellette!