Hogy lehetséges, hogy itt mindenki "szuper" anyuka?

Jó ez a kérdés, és tetszenek a válaszok is:)))

13 hónapos a kisfiam így még nem tudok nyilatkozni, hogy milyen anya vagyok...ez nem most derül ki....

Viszont abban igaza van az egyik válaszolóak, hogy sokszor egyoldalúak a válaszok....én pl már nem válaszolok olyan kérdésre, hogy 'mit csináljak a 16hónapos gyerekemmel, aki rúg csíp harap?'mert az lenne a válaszom, hogy egy nevelő célzatú fenékre csapás segítene a helyzeten...erre a válaszra megkaptam egyszer, hogy ha agyba-főbe verem a gyereket, akkor félni fog tőlem, és agresszív felnőtt lesz....pedig egy szóval sem írtam, hogy agyba főbe verem...de mind1.

Egyszer meg azt merészeltem írni, hogy 4 hónaposan elkezdtem hozzátáplálni, és ráadásul nem turmixoltam, hogy szokja a darabosat, na erre meg írták, hoby tönjreteszem a gyerekem bélrendszerét...:S

Hozzáteszem kisfiam már a piritost is megeszi...8 foga van....

Na arról meg ne is beszéljünk, hogy milyen szar anya vagyok, amiért nem szoptatok éjszaka....mert míg van tejem, az a legjobb neki, fájdalomcsillapít, meg minden...nekem viszont elegem lett, hogy nem tudunk aludni, neki sem jó ha nem pihen, így marha kegyetlen voltam, és éjjel nem adtam neki oda a cicit...na azóta jól alszunk....

Szóval ne rágd magad kedves krédező, és ne bosszankodj ezen..

Amúgy én azon szoktam gondolkozni, hogy ide valamilyen virtuális világból írkálnak az anyukák, mert mikor sétálok, akkor totál az ellenkezőjét látom az utcákon, mint amit itt leírnak.Oké, tudom nem abban a városban lakik minden válaszoló, ahol én, de azért az vicces, hogy itt mindenki totál türelmes és fel nem emelné a hangkát a gyerekére, az utcán meg 10 anyukából minimum 9 káromkodik, ordibál,rángatj a gyerekét....

Jókat írtatok.Itt tényleg mindenki azt ír,amit akar úgysem derül ki,hogy van-e valóságtartalma. Lehet itt kiszinezi a történetet,de lehet,hogy közben meg rossz anya.Sokan szeretnek kitűnni. Azt én is birom mikor már 18 hónapos gyerek mondókákat mond.Lehet én vagyok lemaradva. Szintén 18 hónapos kisfiam van, ahhoz képest sokat beszél,de ilyenkor én vagyok elkeseredve,hogy ő még nem tud mondókákat. Sok anyuka ezért kérdezősködik,mert egyeseknek már a hasukban szobatiszta gyerek van. Azt meg megint nem hiszem el,hogy ha egésznap egyedül van a gyermekével (főleg,ha hisztis,eleven,..) és soha nem üt rá a kezére.Senki nem azt mondta,hogy püfölni,de néha igen is a kezére kell csapni.A másik a tv-zés, én megengedem a kisfiamnak,mert ha érdekelné akkor legalább tudnék haladni.Szerencsére anyás,de így nagyon sehova nem haladok.Nem túl jó alvó,tehát napközben,se sok mindent lehet csinálni.Viszont ha érdekelné a tv, tőlem nézhetné.

Szerintem itt mindegyikőtök jó anya,mert hagyja,hogy igazán gyerek legyen.E.

Jó a kérdés, és a válaszok is.

Én sem szoktam már provokatív kérdésekre válaszolni,mert egyszer kaptam egy olyan szép privát levelet,ahol anyukámat szépen dicsérték én meg egy idióta,gyökér barom voltam,mert lemertem írni,hogy én el nem tudom képzelni,hogy a gyerekem játék közben elaludjon,játék nincs a kiságyban az csak alvásra való...

Hát én igyekszek szuper anya lenni, de nem midnig sikerül. Én is vagyok türelmetlen, engem is kiakaszt a kisasszony,aki egy éves, és rájött hogy hiszti is van a világon,és neki minden és rögtön kell. Odacsapni még nem csaptam, de ő még nem is értené. A hozzátáplálást illetően, nem voltam hajlandó hallgatni a nagyszülőkre,hogy 3 hónaposan ehet bizony már húslevest, 6 hónaposan meg téli fagyit. Ebben nem vagyok hajlandó kompromisszumot kötni, és lehet jól csinálom, a mai napig nem válogatós a gyerekem(kopp kopp),és mindnet megeszik amit elé rakok.

Napirendünk van,amit nem szeretek felborítani,mert ha nem fektetem le időben,akkor csak sírás,hiszti és később nuku alvás.

MAjd később kiderül,hogy jól csinálom-e.

Szerencsére vagy sajnso sok olyan család van a környezetünkben,ahol szülők sok mindnet rosszul csinálnak, így van honnan tanulnom,hogy ne kövessem el a hibáikat.,

Ha ki lenne írva a nevem, talán már engem is többen elkönyvelnének gúnyosan "szupaeranyukának". Pedig csak arról van szó, hogy van néhány területe a gyereknevelésnek, ahol sikert értem el, amire büszke vagyok, és ha kérdezik, elmesélem, hogyan sikerült.

Büszke vagyok rá, hogy nem "tanítottam" aludni meg egyedül játszani a babámat sírni hagyással, mégis sikerült elérni nála ezeket. Hogy gyengéden tudtam egyéves kora után leszoktatni az éjjeli szopiról, meg hogy "nevelő célzatú fenékre csapás" nélkül abbahagyattam vele a mi csapkodásunkat is. Megtanítottam simogatni. :)

Ugyanakkor adok neki minden nap 2 kocka csokit, sajnos elég sokat néz tévét, és a hiszti kezelése egyelőre kihívás számunkra, így ezekre a kérdésekre nem válaszolok. Vagy nem tudnék hasznosat mondani, vagy csak le lennék a sárga földig pontozva.

A szidás, testi fenyítés meg... Én is csaptam már a fenekére, nem érzem magam rossz embernek tőle. De egészen más az, hogy "Ütöttem már a fenekére, amikor nem volt más megoldás", mint az, hogy "Nekem a verés a nevelési módszerem, mert ezzel akarom a tekintélyemet felépíteni." Iszonyú rossz lehet, ha valaki semmi egyéb tisztelni valót nem talál magában, mint hogy van két keze, amivel verheti a gyengébbet. :S

en nem vagyok az sajna :(

minden reggel nez tv-t amig en letusolok, kozben megissza a tapszeret

van, hogy nincs kedvem fozni es csak kiveszek valamit a fagyasztobol, amit mar megfoztem elore, en meg megeszem az elozo napi vacsimaradekot (ha van)vagy eszek szendvicset

racsapni nem szoktam, de leszidni igen es volt mar buntetesben is

ez van.... :( nem gondolom, hogy jo anya lennek, de azt sem, hogy annyira gaz

Kedves utolsó Válaszadó!

bocs,de nem értem,hogy mi abban a nem jó,hogy az egyszer lefagyasztott főtt kaját kiveszed és azt eszitek... és a többiben sem látok kivetni valót!!

Nagyon is "szuper anya" vagy!- mint itt mindannyian,akik (ki így,ki úgy,de egyöntetűen) szeretetben neveljük a csöppségeinket! :-)