Miért nem szeretem a gyerekeket?

Van ilyen. Nem mindenki tud gügyörészni a gyerekekhez. Ha gyakran találkoztok, azért ez kellemetlen, nem? Gondolom, látszik rajtad a dolog. Esetleg olvass mesét a picinek, építs, homokozz vele, és közben talán oldódik a dolog. Olyan aranyosak tudnak lenni a gyerekek, soknak nagyon jó humora van. 3 gyerekes anyuka

Ha kifejezetten nem utálod, akkor nincs gond ezzel. Semmiképpen se játszd meg magad előtte, nem kell úgy tenned, mintha majd meg akarnád kajálni. Ha nem tudsz mit kezdeni vele, tégy úgy, mintha korodbeli lenne, persze nem szó szerint, de pl, olyasmire gondolok, hogy nem gagyogsz neki (ez egyébként is hülyeség) hanem mondjuk megkérdezed tőle, hogy van, vagy, mit szokott játszani, van-e barátja. Persze csak, ha már tud beszélni, a korát nem írtad. Ha látod mondjuk, hogy a segítségedre szorulna, pl a cipőfűzője lóg, kérdezd meg tőle, hogy segíts-e neki, vagy menni fog egyedül is? Szóval csak nagyon egyszerűen, gügyögés, nyalizás nélkül. A gyerekek nem hülyék, elég hamar észreveszik, hogy ki hogyan viszonyul hozzájuk, az is lehet, hogy pont amiatt te leszel a kedvence, mert végre valaki nem nyálazza őt össze, hanem normális hangon beszél vele. Az is lehet, hogy ezzel megszívod, mert annyira megszeret, hogy keresni fogja a társaságodat és akkor meglehet, hogy arra leszel ítélve, hogy észre kell venned egy szép napon, hogy kedveled, sőt... Egyszóval nem mindenki egyforma, a felnőttek sem, a gyerekek sem és egymáshoz való viszonyuk is nagyon különböző. Ha végképp idegesít mondjuk, finoman kerüld a találkozásokat. Ha pedig igazából magadnak sem tetszik ez az állapot, tudatosan tehetsz úgy ellene, hogy fejben legyőzöd az ellenérzéseidet vele szemben. A megfogalmazásodból úgy érzem, hogy nem utálod szegényt, csak nagy a kontraszt a gügyögő, nyalifali rajongók és te közted...

Teljesen olyan vagyok, mint te! Ha letesznek elém egy gyereket, én nem tudok mit kezdeni vele. Játszani vele, olvasni neki, kizárt dolog. Képtelen vagyok rá és kész. Már beletörődtem, hogy sosem lesz gyerekem, mert valamiért nem tudom őket elviselni. Nem tehetek róla, ez van.:)

Én is ilyen vagyok,de csak más gyerekével, a sajátommal tudnék mit kezdeni, sőt ha más gyerekét rám bízzák, hogy vigyázzak rá kicsit és kettesben vagyunk akkor tudok vele mit kezdeni, sőt egyenesen élvezem, de egyszerűen mások előtt leblokkolok, úgy érzem, hogy mindenki engem néz, h milyen szerencsétlen vagyok. Iszonyat zavarban vagyok olyankor, azt sem tudom hova nézzek. Egyébként 28 hetes kismami vagyok :-)

Én már nagymama vagyok,de sose tudtam gügyögni a gyerekeknek. A sajátjaimmal is kezdettől rendesen beszéltem,ha idegen picivel találkozok,legfeljebb megmondom,hogy aranyos,vagy szép,de azokhoz sem gügyörészek. Érdekes mődon ennek ellenére sosem volt gondom velük. Maradj önmagad,szerintem ,ha megpróbálsz gügyörészni,csak kellemetlen lesz. Légy természetes,majd forognak a többiek a kicsi körül,már megfigyeltem.Egyik ember ilyen,másik olyan. A gyerekek is hamar megszokják ezt a helyzetet,nem ettől függ,szeretnek-e majd.

Előző vagyok. Ez,hogy nem gügyögünk,nem azt jelenti,hogy nem szeretjük őket.Remélem,azért nálad sem ezt jelenti,hiszen írod,a kutyáddal sem gügyögsz,pedig,feltehetően azért szereted:)

Én is igy voltam mint te!Aztán megszületett a kisfiam és ez a dolog megszünt,olyan mintha sose lettem volna ilyen,elgagyogok neki,meg minden:)))?ás gyerekével én se tudtam mit kezdeni(nem igazán volt kisgyerek a közeli rokonságban,nem "tudtam tanulni" senkitöl)

Szia! Tudom milyen kínos ez! A mai napig nehezen közeledek mások gyerekéhez, pedig nekem is van babám, akinek rengeteget bohóckodok. Sokszor éreztem már magam kellemetlenül, mert gyakran találkozok más anyukákkal akik megcsodálják a picikémet, én meg mint egy kuka bambultam az övékre. Azután azt találtam ki, hogy u.azt mondom, amit ők az enyémnek. Persze nem mint egy papagáj, hanem van egy repertoár és abból válogatok. Kb. ilyesmik: Hát szia! Hogy te milyen nagyot nőttél! Hát te egy gyönyörű/mosolygós/aranyos stb. kislány/kisfiú vagy! Biztosan kialudtad magad hogy ilyen jókedvű vagy! Milyen nagyot aludtál? (ezen a ponton a szülők általában bekapcsolódnak a "beszélgetésbe" és bőszen ecsetelik a kicsi alvási szokásait, uh oldódik a helyzet) Aztán: hogy te milyen csinos vagy! Micsoda ruhácskád van! Mint egy igazi nagyfiúnak/nagylánynak! Ki öltöztet téged? Anya öltöztet? (Jó esetben itt megint belépnek a szülők) Aztán: És mi az ott a kezedben? (pl. egy plüssjáték) Egy elefánt? Mit mond az elefánt? azt mondja hogy ...(adj ki vmi vicces hangot). És azt tudod hogy a maci/cica/kisegér stb. mit mond? Azt mondja hogy "..", és cirógasd meg a babát. Aztán: micsoda gyönyörű kék/zöld/stb. szemek! Hát kinek van még ilyen szeme? Anyának? stb. Szóval általában bejön, ha kedves hangon megdicsérsz rajta dolgokat, közben mosolyogsz, odahajolsz hozzá. Ülj le mellé a földre, jól lehet a kicsi majd kezdeményez (odamászik hozzád, az öledbe ül, odataszigálja a kedvenc játékát, stb.). Ha tudsz mondókát, kis játékot, pl. "ez elment vadászni, ez meglőtte, ..." annak is sikere lesz. Esetleg szerezz be egy könyvet, amiben kis játékok, feladatok vannak leírva (pl. Anya taníts engem), ebből később még anyukaként is profitálhatsz. Plusz próbáld megfigyelni a rokonaidat, hogy ők hogyan csinálják, mi az ami bejön a babának. Ennyit tudok egyelőre mondani, babáknál már én is egészen menő vagyok :) de pl. van egy nagyobbacska kislány a környéken, akivel továbbra sem tudok mit kezdeni :(