Ehhez mit szóltok? Én el vagyok képedve, nekem ez már sok. Kicsit személyesen is értintett vagyok az író által, nem tudom, hogy csak én látom ez nyakatekert magyarázat keresésnek, vagy ez a való igazság?

Idézem:

Az emberiség 97%-a nem kívánt gyermek (becsúszott, utódhagyási szándék nélküli „baleset”, vagy intellektualizált, ún. civilizációs utódhagyási szándékból származik). Nem véletlen, hogy ezek a megtámadott magzatok (akár csak szóban szülők, nagyszülők részéről fontolgatott „kell ez nekünk épp most”, vagy abortusz lehetőség is ennek minősül, ha túllép az első riadalom szintjén), születésük után, mive...l létezésük alapja kérdőjeleződött meg, nincsenek tisztában azzal, hogy kik ők valójában és mi a dolguk az életben. Fontos tudni azonban, hogy senki sem azért születik, mert egy hím gerjedelembe jött, vagy mert egy nőstényről letépték a szoknyát. Fogantatáskor minden egyed rendelkezik egy olyan alapkarakterrel, melyet a két nemző fél mentális, pszichés és libidotropisztikus állapota teremt meg. Ezt a kollektív tudatalatti által meghatározott evolúciós igény hívja életre és a kultúrgenetikai háttér minősége determinálja. Az emberiség a kollektív tudatalattiban és tudattalanban lévő problémákra választ keres, mely életre hívja a megoldást hozó traumakarakterrel rendelkező egyedet. Ez az ember igazi evolúciós szerepe. Általában a tömegeknek szánt alkotásokban jelennek meg a kollektív tudatállapotok kifejeződései és ezek a problémafelvetések.

A fogantatási alapkarakterre hatnak a generációkon át öröklődő pszichogenetikai, valamint a magzati korban a szülők és a közvetlen környezet részéről érkező mentálgenetikai traumák. Amennyiben ezek jellege a sejtmemóriában rögzített evolúciós programot támogatja, akkor én-erejében stabil egyed fejlődik ki, aki evolúciós szerepét betölti. Életet támogató rezgései a krízishelyzetek enyhe lefolyását jó megoldó képletekkel biztosítják. Ha azonban a programok nincsenek összhangban, akkor az egyedfejlődés a törzsfejlődést torzult formában ismétli meg. Más szóval a gyengült én-erejű egyed nem, vagy csak nehezen tudja megvalósítani az eredeti evolúciós szándék maximumát. Az így módosult karaktert fantomkarakternek vagy születési karakternek nevezzük. Kialakulása szempontjából meghatározó a magzati fejlődés dermikus korszaka (a megtermékenyülés utáni 21. napig tartó csíralemezek kifejlődése). Az embrió saját rezgésszámát a spermium, a petesejt és találkozásuk információi határozzák meg, ami a három csíralemez rezgéskibocsátásaiban nyilvánul meg. Ha ekkor rejtőzködési reakciót, elviselési immunválaszt kiváltó intenzív, időben elhúzódó hatások érik a magzatot (elutasítás, abortusz kísérlet), akkor nagy valószínűséggel a dermák háttérbe szorítják saját rezgésüket, hogy felvehessék az anyára jellemzőket. Azaz az embrió rejtőzködési és életben maradási ösztöne révén megpróbál alkalmazkodni az őt befogadó anyaméh rezgéséhez, így elveszti saját eredeti rezgéseit. A megváltozott rezgésszámú szövetek sejtjeiben az eredeti evolúciós genetikai programot kódoló gének háttérbe szorulhatnak, mert az aktiválódó pszichogén párok proteinjei más gének expresszióját segíthetik vagy gátolhatják, így más fehérjemolekulák keletkezhetnek vagy szűnhetnek meg. Az ős evolúciós parancs megváltozik, a szélső értékek felé tolódik el, a pszichogenetikai és a pszichés territórium sérül, és beépülnek az ehhez rendelt más immunválaszok az utód információs egységcsomagjába. A kialakult szövetek, szervek rezgésszámának módosulásait, az alapkaraktertől való eltérést valószínűsíteni lehet a szervi immunválasz-készség, illetve a válaszadás eltolódásai alapján.

A sejtek törekszenek a sejtmemóriában kódolt fogantatási alapkarakter visszaállítására, de a regenerálódási parancs és az alkalmazkodási törvény közti távolság túlzott energia-fogyasztáshoz, és így betegségekhez vezethet. Az egyéni életutak eseményhorizontjának vizsgálatai alapján valószínűsítjük, hogy az emberek döntő többsége nem a fogantatási alapkarakterének, hanem a fantomkarakterének megfelelő programot futja be, ami gyakran vezet testi, pszichés, pszichoszomatikus tünetekhez, vagy viselkedészavarokhoz.