Mi is az igazság gyerekvállalás terén?

Mindenkinek saját magának kell eldöntenie hogy a kereteibe belefér-e egy baba. Ne másra hagyatkozz, te látod a számláidat, a pénztárcádat.

Ha úgy gondolod, hogy igenis van annyitok hogy ne halljatok éhen egy baba mellett akkor vállaljátok be.

Sok sikert!

Nézd akkor szerintem én jó vagyok mint válaszoló.

nem kapok gyed-et semmilyet mert suli után itt nem volt egyetemi végzettség nélküli meló ha meg volt az csak hülyítés szóval hiába volt 12 év munkaviszonyom ha pont szülés elött nem volt 180 nap igy csak gyest kapok.

a férjem átlagkeresetet kap egy kétésfél éves lányunk van akit tisztességesen fel tudunk nevelni.

nem kell hó végén kölcsönkérni CHF hitel is van de nem sajnáltatom magam nincs sok luxus az életünkben de nem gondolkodom /és nem gondolkodtam el soha azon / hogy mennyi lenne ha nem lenne egy gyerekünk.

az albérlet csak azért gáz mert nem biztos fedél de a főbérlőt csak Ti ismeritek és sok fiatal nem tud egyből lakást felmutatni a diákhitel is nagy teher.

a szüleim nem tehették meg hogy egyetemre küldjenek emiatt viszont nem leszek lelkibeteg.

Ez a sajátlakás-mizéria el van túlozva. Részemről én sokkal inkább nevelnék albérletben gyereket, de biztos körülményekkel, mint saját lakásban nyögni a hitelt évtizedekig.

Nehogy már ezért ne vállalhasson gyereket az ember.

Egyébként ebből csak Magyarországon csinálnak presztizskérdést, külföldön a jómódúak is gyakran albérletben laknak, így ha költöznek, csak egyszerűen továbbállnak. Ez is egy szempont.

Ha úgy érzed, meg tudod adni a gyereknek, amire szüksége van, akkor vágjatok bele. Nem olyan világot élünk, hogy érdemes legyen várni.

2. vagyok a 3. nak nagyon igaza van!!!

mi autóhitelt törlesztünk és semmilyen segítséget nem kapunk az államtól mert ugye a kocsi nem életfeltétel arra nem jár semmi kedvezmény ha nem fizetsz viszik.

de a saját lakás? hányan nem tehetik meg és pont ez a gondolkodásmód visz arra sokakat hogy lassan presztizs legyen a gyerek mert az már alapot ad egyfajta anyagi létnek.

ennek nem kellene hogy így legyen.

Nem lehurrogni akarlak! Sőt 30 évesen én is lehet, hogy vállalnám szerény körülmények között is! DE! Olyan sokszor olvasom itt,hogy a babának szeretet kell stb. Közben meg minden 3 olyan kérdést látok,hogy kevés a pénz, hogy fogunk megélni, hogy vegyem meg neki ezt meg azt! Ilyenkor tényleg elgondolkodom,hogy valóban elég a szeretet?

Nem mondom, hogy mindenből újat kell venni a babának, sőt azt sem, hogy x százezres fizunál vállaljanak csak babát az emberek, de maradjunk a realitásnál! Szóval legyen azért egy biztosabb alap, amire lehet szülni!

Az sem mindegy, hogy valaki hány éves. Mert amikor azt olvasom, hogy 22 évesen a legminimálisabbra akar gyereket vállalni valaki, nem értem. Miért nem lehet várni pár évet? Más, ha valaki már elmúlt 30 és nem akar már várni!

Mi pl. egy éve szeretnénk de nagyon, de csak most kezdhetünk hozzá az anyagiak miatt. Pedig biztos sokan mondták volna, hogy ennyire már rég vállalták volna. Én nem! Pont azért, mert félév múlva nem szeretnék olyan kérdést feltenni, hogy mit csináljak, ha ez meg ez történt és nincs pénzünk. Azt gondolom, hogy annak aki babát tervez kicsit előrelátónak kell lenni. Nem az a gond, hogy albérletbe szül, de akkor legyen egy "menekülési" terv, hogy ha mondjuk gyorsan ki kell költözni. Vagy legyen egy minimális tartalék, ha mondjuk apuka hirtelen elveszti az állását!

OFF: a magas és a gyed szerintem nem fér meg egy mondatban :)

ON: Nem a kategóriával, hanem az idővel van probléma, nem jókor kérdezted a kérdésedet. A legjobb mai példa ez:

2010. augusztus:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

2011. március:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

Az igazság szerintem pedig az, hogy kell biztos munkahely, kell fedél a fej fölé (ha az albérlet, akkor albérlet) és kell egy kis megtakarítás (ha beüt a mennykő, legyen hova nyúlni). Viszont ha valaki úgy akar babát vállalni, hogy a gyerekmentes élet is hónapról-hónapra megy, akkor szerintem még várni kell vele. Hiszen egy gyerek születése = kevesebb jövedelem, több kiadás.

Nekünk vannak nehézségeink mert "véletlen" baba DE semmi pénzért nem csinálnám vissza!!!

Még akkor sem ha a falat kaparnám az éhségtől...egyébként eddig mindig megvoltunk valahogy sőt már haladunk is(van motiváció):-)

Egyetértek az utolsóval és még a kettővel előttivel is:)) Szóval hogy nem is az albérleten van a hangsúly (tényleg el van ez túlozva külföldön senki se vesz saját lakást főleg fiatalon mert az csak röghöz köt...én csak tudom, nekünk van saját nyögjük a hitelt még vagy 15 évig és mikor jön vmi jobb lehetőség a férjemnek vagy nekem fájószívvel visszautasítjuk hiszen a hitellel terhelt ház hatalmas teher és kötöttség mostanában. Ha még egyszer kezdeném nem erőltetném ezt annyira).

Első gyerekünket albérletbe vállaltuk 28 és 31 évesen. És persze akkor is mi voltunk a felelőtlenek:)

De azóta itt van a saját ( a hitel mellesleg annyi mint az albi díj volt tudom legalább a sajátom lesz, de ki tudja meddig marad ilyen magas a törlesztés??) és szerintem is az a lényeg hogy TE mit érzel, 30 évesen már ismered magad és tudod hogy mennyire fájna vagy esne rosszul ha minden egyes nap be kell osztani a forintot (tudom mert éltem úgy is) és szorongva várod hogy teljen már el a hónap és jöjjön a családi meg a gyes...meg ha mondjuk még félre is tudsz tenni a hó végén.

Én mondjuk borzasztó rosszul éreztem magam mikor a gyereknek a hamisított túrórudit meg az olcsóbb párizsit stb.kellett néznem a boltban (magamról nem is beszélve) meg nem tudtunk megengedni magunknak még csak egy felesleges utat se autóval vagy akár busszal is hogy valahova kimozduljunk.

Engem idegileg felőröl, ha napról napra számolgatom a forintot, és ezt a gyerek is megérzi.

Ugyanakkor meg arra várni hogy majd egyszercsak Kánaán lesz közben meg telik az idő (és lássuk be romlik a termékenység) az se túl jó.

Mi mondjuk pozitivan álltunk hozzá és tudtuk előrelátható volt hogy leszünk jobb helyzetben is (a férjem addigra letette a második diplomáját és azzal el tudott helyezkedni jobban).

Az a baj szerintem, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítanak manapság az anyagiaknak!Nem azt mondom, hogy nem kell anyagi háttér, de a Magyarországon élők nagy része, ha megvárná mire mindene meglesz, már lekésik a gyerekvállalásról!

Mi is albérletben lakunk,nincs kocsin és nincs megtakarításunk.Viszont van egy csodálatos 4 hónapos kisfiunk, akit mindennél jobban szeretünk.

Mikor először teherbe estem nagyon örültünk, de sajna elvetéltem.Utána úgy voltunk vele, hogy próbálkozunk, mert annyi olyan pár van, akinek nem jön össze a baba.Másfél év után estem újra teherbe, mondanom sem kell, nagyon örültünk, de tisztában voltunk vele, hogy nem fogok kapni GYED-et(nem kaptam munkát már egy ideje)és albérletbe fogjuk hazahozni a babát.

Ami azért valljuk be, a mai időkben nem is olyan gáz...inkább költözök kisebb albérletbe, ha nem tudom fizetni az aktuálisat, minthogy elvigye a bank a fejem fölöl a házat, amit már egy jó ideje törlesztek...

Nem volt magán dokim, ügyeleten szültem, teljesen meg voltam elégedve mindennel.

Azóta is megvan minden hála Istennek, pedig nem könnyű mostanság semmi...de mikor ott van a baba már ilyeneken nem gondolkozol, hanem megoldod a helyzetet.

Szóval szerintem vágjatok bele!