Mi is az igazság gyerekvállalás terén?

Szerintem neked van igazad.

Amúgy én úgy vagyok vele, hogy a saját lakást egyáltalán nem tartom fontosnak, ez csak itt, mifelénk ekkora divat. Persze aki örökölt, vagy a szülei tudták segíteni, esetleg vagy ő, vagy a párja nagyon (de nagyon nagyon) jól keres, annak lehet hitel nélkül saját lakása, de általában csak hitellel működik. Én meg nem szeretném magam 20 évre hozzáláncolni magam egy lakáshoz, hiszen ki tudja, hogy hova sodor az élet. Mi van, ha egyszer csak elveszítem a munkám, és a városban nem találok másikat? Akkor költözni kell. Ez itt a gond, Magyarországon a legtöbb ember nem elég mobil, hiszen lekötik magukat a "saját" lakással, és ha az adott településen nem találnak munkát, legtöbbször meg sem fordul a fejükben, hogy máshova költözzenek, oda, ahol van munkalehetőség. Szóval én pl. nem is akarok saját lakást még sokáig, akkor se, ha adnának a bankok hitelt, vagy még akkor se, ha zsebből ki tudnám fizetni. 3 éves a fiam, amióta él, albérletben lakunk, és semmi hátrányát nem érezzük ennek.

Én max gyedet kapok, de így sem könnyű. Semmit sem költök magamra, nem úgy mint régen. Egy doboz tápszer 2200 Ft, ebből 8 megy el nálunk egy hónapban + pelus + egyéb kaják a kicsinek. 1 éves, de ugye nem mindent eszik meg, amit mi (nem szereti, nincs még annyi foga, hogy meg tudja rágni, ilyen okok miatt), szóval kell neki külön venni dolgokat. Időnként kell ruha, játék. Mi nem kaptunk semmit senkitől. A lakás rezsije 40 ezer körül van.

Szóval ki mihez van szokva, hogy mennyire kell beosztani, spórolni. Nekem szó, mi szó, nehéz volt megszokni.