Úgy érzem, hogy a gyerekem szükséges rossz.4 hónapos. Orvosi eset lennék?

4 hónapos a lányom és azt hiszem én az utóbbi 3-4 hétben "láttam" meg benne a szépet, a gyönyört!

Nekem sürgősségi császárom volt.. Ott egyből infúzió, vérnyomásmérés, érzéstelenítés és már vágtak is. Nem volt idő arra, hogy várjunk, amíg csoda lesz..

Lányunknak sem tetszett igazán ez az egész procedúra, de életben akartuk tudni és szerencsére kutya baja nem lett!

Mikor hazajöttünk a kórházból üvöltött, sírt. Bármit csináltunk nem nyugodott.. én sírtam, ő is sírt és sírt.. csak sírtunk és sírtunk!

Első 6 hétben kólikás volt, iszonyat hasfájással szenvedett. 6 hetesen leszokott a szopásról .. fejtem neki 3 hónapos koráig aztán el is apadt a tejem, széklete tápszer adagolásától nincs, csak ha segítünk neki ... bármit próbáltunk nem hatott.. orvosi utasításra elkezdtem hozzátáplálni, végre elmúlt a okáldás. Olyan szinten jött vissza az étel belőle, hogy elkezdett súlyosan csökkeni a súlya.

Mióta nincs különösebb 'problémánk', azóta élvezem, hogy gyerekem van.. születése óta úgy éreztem, hogy egy rakás szr vagyok .. nem nekivaló!!! Bőgtem éjjel-nappal, hogy még szoptatni se vagyok képes, mert nem 'kívánja' a tejem!

Én nagyon sokat szenvedtem és tudom, hogy fogok is... de emellett tudom, hogy ő óráról órára változik! Hogy neki ÉN kellek, senki más! Ha sír és felveszem a vállamra, akkor 'átölel' és abbahagyja a sírást! Tudom, hogy csak TŐLEM lesz kerek neki a világ, hogy csak az számít, hogy ÉN legyek!

Amint elkezded értékelni, hogy gyerked van, minden megfog változni. Szánd magad rá arra, hogy 1 napot csak vele foglalkozol.. hogy délelőtt csak 1-másfél órát gépezel és délután is.. simogasd, játszatok, nevessetek!!! Hidd el, neki TE kellesz! Te vagy a játék neki, nem a csörgő!!! Csak TEEEE !!!

Na, én ugyanígy voltam, és nem voltam depressziós, sosem voltam, nem vagyok az a típus. Én is lusta vagyok picit, és bizony sokszor vagyok még most is úgy, hogy szívesebben foglalkoznék mással. Például neteznék, tévéznék, sminkelném magam, facebookoznék és igen, vártam, hogy elaludjon, és rettegtem, hogy ha hamar kelt, mérges voltam, hogy miért nem aludt most is két órát, nem igaz, megint nyöszörög, nem tudtam még végignézni az adott dolgot a neten, stb.

És én sem törődtem annyira vele, ha lebukta magát, letöröltem, és ennyi. Majd ha pelenkát cserélek meg ilyenek. Fontosabb volt a külsőmmel foglalkoznom, pletykákat olvasnom meg ilyenek.

Most már 9 hónapos és nagyon szeretem. Akkor is szerettem, de most már nincs ilyen érzésem. Persze, ugyanúgy megvannak a hobbijaim, netezés, smink dolgok, stb. De most már mértékkel és megvan mindennek az ideje.

:)

Ha lányom alszik 2 órája, akkor már nem rettegek, hanem várom, hogy felkeljen!!

Imádok vele lenni.

A 15:25-ös vagyok. 30 éves vagyok császárral szültem.

Néha van, amikor jobb, de összességében borzalmas :( Nálunk úgy volt, hogy a párom szerette volna nagyon a babát, én pedig bíztam benne, hogy az anyai érzések majd kialakulnak és jó anyja leszek a gyerekemnek. Hát nem így lett. Máig azt érzem, hogy szar anya vagyok a szó szoros értelmében :( Nem köt le a vele való játék, nem tudok vele úgy foglalkozni, hogy határtalan örömmel, undorítóan hangzik, de egyáltalán nem élvezem a vele töltött időt. Örülök, ha más foglalkozik vele.

Mondjuk én azért átöltöztetem, ha koszos lesz a ruhája, meg rendezem is, tisztán tartom, etetem, de nem okoz örömet, ha vele vagyok.

Egy utolsó szar anyának érzem magam és az is vagyok.

Orvosi oldalról: nincsen egész véletlenül gond a pajzsmirigyeddel? Nekem van és a doki mondta, hogy szülés után is vizsgálni kell, mert sok nőnél ez nem depresszió, hanem ilyen probléma.

Másfelől: 4 hónapos várandós vagyok, és nagyon tartok attól, amit írtál, ugyanis én is nagyon lusta vagyok, nem takarítok rendesen, nem zavarnak ezek a dolgok (otthon mondjuk nem láttam, hogyan is kellene vezetni egy háztartást, mikor mit kellene csinálni), de tudom, hogy ha megszületik a baba meg kell változnom. Vagyis jobb lenne előtte.

Én úgy érzem, hogy rossz feleség vagyok, és csodálom, hogy a férjem még kitart mellettem...

Változnék, de segítség nélkül olyan nehéz.

Na jó, erre mondhatnák, hogy kifogás, és igaz is lenne...

En is nyugnek lattam a gyerekem, foleg egy eves kora korul. Egyszeruen nem tudtam vele mit kezdeni, faradt voltam, semmi kikapcsolodasom nem volt (meg netunk sem). Messze lakuknk, se egy baratno, apa keso ejszaka jar haza, egesz nap csak a gugyugeset hallgattam.

Azota 2,5 eves, "megjott az eszecskeje", imadok vele foglalkozni. O lett az en kis baratnom, akit tanitgathatok.

Szerintem nalad is el fog mulni, ha mar egy kicsit idosebb lesz.