GYES alatt miből fedezitek a saját "plusz" igényeiteket? Nem rossz érzés, hogy a férjetektől kértek rá pénzt?

Kozos kasszatol voltunk az elejetol fogva.

Ezen nem kell szegyenkezned, gondolj csak bele egy forditott szituacioba:

tegyuk fel jovo honapban valamilyen oknal fogva a ferjed munkanelkuli lesz, megbeszelitek, hogy te fogsz dolgozni, o marad gyesen.

Neked rosszul esne, hogy a havi elkoltesre szant penzed felebol a ferjed fedezi a szuksegleteit normal keretek kozott? Gondolom nem. Vagy azt a te penzednek tartanad es nem akarnal adni belole? Szerintem adnad szivesen.

Akkor meg?

Most ugyanez a helyzet.

Nekem ezek miatt sohasem voltak rossz pillanataim. Nalunk is volt olyan szituacio, hogy kb mindketten egyforman kerestunk, a ferjem nagyon nem szerette a munkajat es megbeszeltuk, hogy valtani fog. 2-3 honapba telt, amig megtalalta a megfelelo munkat, addig teljesen logikus volt, hogy az en keresetemhez pont annyi koze van, mint a sajatjahoz. A keresetunk kozos. Neki is vannak igenyei, nekem is, mindketten realisan be tudjuk osztani a penzt, nem igazan szolunk a masik koltekezesebe, mert tudja rolam, hogy nem fogok tobbet kolteni, mint amennyire szuksegem van, viszont martirkodni sem fogok, amig nem muszaj, addig nem mondok le az igenyeimrol. Ha kevesebb a bevetel, akkor olcsobb alternativat keresek. Ha nagyon nem telne semmire, max akkor csinalnam azt, amit te.

Sot, nalunk olyan is volt, hogy mivel en kulfoldi munkaviszonybol mentem szulni, igy az en szules utani jovedelmem majd egy evig joval tobb volt, mint az o fizetese. Soha nem ereztettem vele ezt, de o sem gondolkodott ezen. Viszont amikor lejart, akkor egykeresos csalad lettunk, mert nem szerettuk volna egyik gyermeket sem 8 honaposan bolcsibe adni, ezt is egyutt beszeltuk meg, hogy en jovedelem nelkul leszek otthon egy ideig, addig az o fizetesebol gazdalkodunk, de en is megteszek minden tolem telhetot. Folyamatosan lestem, hogy milyen lehetosegeim vannak, otthoni 1-2 oras alkalmi munka forditassal, besegites ismeros irodajaban, leltarozaskor, eladogattam a mar nem hasznalt babas nagyobb erteku dolgokat, stb.

Kerestem olcsobb fodraszt, aki jo is, mert ugyan kenyelmes volt evek ota ugyanahhoz jarni, de akkor nem volt pofam havi 10-est fodrasznal hagyni. Viszont a havi egy vagas-festesrol lemondani sem akartam, igy kerestem gyakornok fodraszt, aki profin dolgozik, de toredekarban.

A ferjem is szereti ezt a hozzaallast, engem szemely szerint borzasztoan zavarna, ha o hirtelen martirkodni kezdene.

Én ha költeni szeretnék valamire azt egyszerűen megmondom neki. A fodrász az egyértelmű, ha szükséges akkor megyek (ahogy ő is elmegy levágatni a haját, persze nem egy kategória az árát tekintve, de ha kell...). A nagyobb tételeket (pl.:porszívó, teafőző, új telefon-most ilyenek jutottak az eszembe) igyekszek alkalmakhoz kötötten kérni (szülinap, névnap). Ruhát megintcsak kell néha venni.

Ha dilemmában vagyunk valami szükségességéről akkor megpróbáljuk "rávezetni" a másikat, hogy tényleg kell-e ez nekünk és pont most...bízunk a másik értékítéletében és ha ő vagy én azt mondjuk igen, akkor megvesszük és ehez alkalmazkodunk.:) De szerintem ezek nagyon egyénfüggők, vannak olyan emberek akiknél ezek nem tudnának ilyen gördülékenyen működni...