Szülők! Mért várjátok el a gyereketekről (gyerekeitekről) hogy tökéletesek legyenek 5-ös tanulók?

Le nem ordítanám a gyerekem fejét ha rossz jegyet kap, de leülnék vele tanulni, hogy HELYESEBBEN írjon majd mint TE mire felnő!!!

Azért ez elég provokatív kérdés. Neked, mint felnőttnek is vannak kötelességeid, ugyanúgy a gyereknek is vannak kötelességei csak nyílván nem olyan súlyúak, mint egy felnőttnek. A lényeg, hogy az ember megtalálja az arany középutat. És az nem az, hogy strébert nevelek belőle, de nem is az, hogy ráhagyok mindent. És ésszerű keretek között olyan ruhát választ amilyet akart, 1-2 kikötéssel: nyílván az árát az én pénztárcám szabja meg, plussz nem hagynám, hogy a lányom mondjuk a seggét alig takaró szoknyába járjon vagy télen "mini" kabátkába, csak mert neki az tetszik. A barátnője és az anyukája szeretnék egyben lenni, de egy gyereket nevelni is kell, nem csak megszülni a nagyvilágba...

Szerintem az ilyenek gondolják magukat mintaszülőknek, pedig nem azok.

Tőlem soha nem vártak kitűnő bizonyitványt, mert tudták, hogy ugysem leszek rá képes. És ha a gyerekem ugyanezt fogom látni, én sem fogom bottal kergetni, hogy igenis ötüst kell hozni. Nem születtünk ugyanolyan képességekkel. Valaki ebben jobb, valaki abban. És ezt egy szülőnek be kell látni szerintem.

ugye gyermek a kérdés írója?

Én egy anyuka vagyok, szerintem mindenki a legtöbbet akarja kihozni a gyerekéből, hogy könnyebben menjen a felvételi pályaválasztáskor. Én is többet várok el a gyerekemtől mint amit én nyújtottam anyáméknak, de tudod régebben elmehettem nyomdába dolgozni, vagy bárhova és tanulhattam mellette. Ma kevés a 8 órás munkarend, nem is könnyű elhelyezkedni és ha mégis sikerül, azt a munkahelyet meg is kell tartani. Az a gyermek, aki hozzászokik, hogy teljesítenie kell, talán az életben is nagyobb esélye lesz az előre haladáshoz és nem kell sopánkodnia 50 évesen, hogy bárcsak tanult volna.

36 éves vagyok, a tanulmámyaimat munka mellett végeztem. 9 Éves koromtól neveltem a hugomat, nyáron dolgozni jártam és zenét tanultam. A mai gyerekek pedig sajnos a minimumot sem nyújtják (tisztelet a kivételnek).

Természetes, hogy én jobb gyermekkort és serdülőkort szeretnék a gyerekemnek, de az nem elég, hogy én szeretném, neki is tennie kell érte.

Nagyon nehéz ma egy kamasz gyermekkel, hiába szültem fiatalon, nem tudok mindig azonosulni a gondolataival, nem nagyon vannak tervei, nagyon nehéz.

Szeretném felkészíteni az életre, szeretném, ha én már nem leszek is boldogulni tudjon.

A frizura, a stréberség csak annak nem természetes és nem normális dolog, aki megelégszik azzal, hogy átkúszik egy következő osztályba. Számomra az a normális, hogy jól tanuljon, más dolga nincs, és választhasson hova szeretne tanulni menni. Egy bukdácsoló gyerek nem tudom mit választhat.

Persze nem ettől lesz becsületes dolgos egy gyerek, de talán ha kitartóan megdolgozik valamiért, értékelni tudja majd.

Szia!

Túl azon, hogy az ilyen kérdésektől agybajt kapok, nem a kérdés miatt, hanem mert a nagybetűvel való írás a neten ordítás, de minimum kiabálás. Vagy kérdezd meg rendesen vagy sehogy. A sok kérdőjelre már nem is reagálok.

Az általánosítás sem épp korrekt szerintem.

Nézzük sorjában:

Attól függ, hogy milyen képességű a gyerekem. Ha tudom, hogy tudja, csak figyelmetlensége miatt kapott 1,2 vagy 3-ast, én is leordítanám a fejét. Egyébként ha hülye az adott tárgyhoz, akkor még örömtáncot is lejtenék a 2, 3-ért. Ugyanez vonatkozik a stréberségre is. Igenis noszogatni kell a gyereket ha valamihez nagyon ért, de attól még nem akar belőle a szülő strébert nevelni.

"ruha"

Nagyon jó az első hozzászólása. Télen amikor a lánykák popsi- és derékvillantós cuccokba járnak, eszükbe jut, hogy ezzel nem csak jó kis vesemedence gyulladást, hanem meddőséget is okozhatnak? Nem szeretnék a lányommal majd nőgyógyásztól nőgyógyászig rohangálni.

"Amit akar" Ha fiatal korában nem tanulja meg, hogy vannak szabályok, akkor felnőttként igen komoly problémái lesznek.

"Haj": nem vagyok maradi, de ha egy felemás, össze-vissza színű, raszta hajjal állítana be, akkor nagyon nem örülnék.

Én is még sorolhatnám órákon keresztül. Legkésőbb majd ha szülő leszel megérted.

szerintem ezt egy sértett kiskamasz írta :)) legalábbis a fogalmazási képességei alapján ezt gondolom.

a válaszom: hogy ne legyen olyan, mint te, hanem valamivel értelmesebb...

Eltekintve attól, hogy a kérdés megfogalmazása számomra is irritáló, ezeken a dolgokon már gondolkodtam én is. Én fiatalon (20 évesen) szültem, talán ezért emlékszem még nagyon élénken arra, hogy milyen is volt gyereknek, kamasznak lenni. Elsőben volt egy osztálytársam, akinek a szülei mindig ilyen "bukósisak" fazonra vágatták a haját, pedig mindig hosszú hajat akart. Meg szegény duci kislány volt, de a szülei olyan előnytelen ruhákat adtak rá... És igen, vele tényleg ordítoztak, ha nem ötöst vitt haza. Én sanáltam nagyon szegényt.

De amúgy középsuliban is volt hasonló osztálytársam, csak ő fiú volt. Oké, hogy nem volt pénzük drága ruhákra, nekünk sem volt soha. De attól még ízlésesebb cuccokat is adhattak volna rá. Szegény olyan kis lúzer volt mindig.

Az én fiam még kicsike, 2 éves, de pici kora óta igyekszem rendesen öltöztetni (nem parádés ruhában megyünk persze a játszóra, nem is állunk úgy anyagilag, de van némi jó ízlésem), a haját mondjuk még én nyírom, de magamnak is, nekem ez jól megy, van benne gyakorlatom. Szeretném, ha jó tanuló lenne, de nem fogok vele veszekedni, ha becsúszik egy rosszabb jegy. De azért szeretném, ha a tanulást komolyabban venné, mint anno én, abban azért én nem leszek olyan laza, mint az én - amúgy tanár - szüleim, mert én a középsulit úgy ellébecoltam, hogy 20 évesen álltam neki megcsinálni a hiányzó két osztályt, és tessék, most érettségizek gyerek mellett, nem könnyű. Szóval nem akarom, hogy a fiam is 22 évesen kezdje csak az egyetemet. De persze nem akarom strébernek nevelni.

Szerintem az elvárások azt jelentik, hogy a szülő törődik a gyerekével és szereti.

5 évig tanítottam egy magángimiben, 25 ezer forint volt a tandíj havonta. A gyerekek teljesítménye a 0-val volt egyenlő. A szülők azt hitték, hogy mert fizettek, nincs is több dolguk. Szülői értekezleten a szülők 10 %-a volt jelen. Persze mindig annak a gyereknek az anyja, akivel semmi gond nem volt. Én sajnáltam őket, mert miért nem érdekli a szülőket, hogy mi van a gyerekkel az iskolában? Akkor minek teljesítsen? Az új autót akkor is megkapták 16 évesen, ha 2 volt a bizonyítvány. Én örülök, hogy velem foglalkoztak a szüleim.

Kedves Kérdező!

Légy szíves kapj elő egy értelmező szótárat és nézd meg a következő szavak jelentését:

mért (ezt vesd össze a miért-el), ok, rámalgazni (? helyett talán rágalmazni), konkrét.

Ha már belejöttél, mehetsz a helyesírási szótárhoz.

Ha az én gyerekem lennél, én is leordítanám a fejedet, 16 évesen mind a helyesírásodon kéne egy kicsit (értsd: nagyon) javítanod, mind a szavak jelentésüknek megfelelően való alkalmazását kéne már tudnod.

Azt gondolom, hogy mindenki normálisan kifejtette a véleményét, attól még, hogy neked ez nem tetszik, még lehet helyes. Nem puffognod kéne, mint egy viperának, hanem elgondolkozni a kapott válaszokon. Elhiszem, hogy most sértett 16. éves kamasz vagy, mindannyian voltuk ilyen helyzetben, de az intelligens ember ismérve az önértékelés, az, hogy meghallgatja és értelmezi a válaszokat.

Mindenesetre én azt tanácsolom neked, hogy mentsd le ezt a kérdést és a kapott válaszokat, vedd elő úgy kb. 15-20 év múlva. Te fogsz a legjobban meglepődni magadon és te fogsz a legnagyobbat röhögni. És majd ha nem érted a gyereked puffogását, akkor vedd elő újra.