Normális dolog az, hogy egyáltalán nem zavarna bennünket, ha már most jönne a második baba?

Tudom, hogy furcsa a kérdésem, de érdekel, hogy ti voltatok-e ezzel így és mi lett a vége.

Öt hónapos a fiam, tündéri baba, imádjuk, a férjem minta apa. Tervezett baba volt, a terhesség és a szülés körül minden terv szerint alakult, a második babát 2-3 év múlva szeretnénk elvileg. A kapcsolatunk hátrányt nem szenvedett a gyerekvállalás miatt, sőt, még közelebb kerültünk egymáshoz, még jobban dúl a szerelem, mint korábban, én szebb és csinosabb lettem, anyagilag is kiegyensúlyozottabb az életünk, érzelmileg meg főleg.

Most ott tartunk, hogy egyáltalán nem tudunk/akarunk odafigyelni a védekezésre. Nekem nem jött be a fogamzásgátló, amivel szülés után próbálkoztam, abbahagytam már több, mint két hónapja, az új felíratása még eddig elmaradt. A férjem vagy "odafigyel", vagy nem, erre tehát alapozni szintén nem lehet.

Valahogy mindketten úgy vagyunk vele, hogy ha jön, akkor jön a baba, ha az eredeti terv szerint alakul és várat magára, akkor úgy is jó.

Pedig lennének érvek bőven a várakozás mellett, mert kicsi a jelenlegi lakás két gyereknek, nekem dolgoznom kellene ismét, mielőtt teherbe esem, a fiamnak is szüksége lenne még szerintem a kizárólagos figyelmünkre, nem is lennénk könnyű helyzetben két pici babával, mert a családtól, szülőktől több ezer kilométerre élünk (külföldön), tehát azt sem tudnám például, hogy kire bíznám a fiamat, ha nekem terhesgondozásra kellene mennem, amikor a férjem dolgozik, vagy hol lenne, amikor én szülök, szerintem a család is ledöbbenne, ha már most jönne a tesó.

Teljesen nem értjük magunkat, hogy mi, akik annyira odafigyeltünk mindig a fogamzásgátlásra és a terv szerinti családalapításra, most miért kezeljük ennyire lazán, céltalanul ezt a dolgot.

Ti éreztetek így az első gyerek megszületése után? Mi lett belőle? Mikor jött a testvérke?