Hogyan lehet feldolgozni azt, ha nem lehet gyereked?

a kérdésedre ugyan nem tudok válaszolni, csak két dolog jutott eszembe:

1. Nem az a megoldás, hogy a folyónak mész, mint MArgit a Jóban-rosszbanból

2. Én személy szerint nem biztos, hogy azt fel tudnám dolgozni, ha gyerekekkel dolgoznék (védőnő, gyermekorvos, pedagógus), de a sajátomat sosem ölelhetném meg.

Talán a karrierbe menekülnék, tanulnék orrvérzésig. Nem tudom, szerencsére nem is vagyok ebben a helyzetben.

40 vagy. Ha lenne párod, partnered, biztatnálak, hogy még ne add fel! :) Egyik barátnőm most töltötte a 40-et, és most kezdtek inszemre járni, új házassága van. A nagylánya már 19 éves, és szeretnének az új férjével is egy babát még. Remélem nekik is megadatik! :)

A másik barátnőm 42 évesen találta meg az igazit, és 43 évesen szült. Mindenki meglepődik, mikor a korára kerül a szó, merthogy minimum egy tizest letagadhatna. :)

És van egy harmadik barátnőm, aki most lesz 42. Ő nagyon szeretett volna, de pont szakítottak a párjával mikor 38 lett, és azóta se találta meg az igazit. A lányunk lett az ő keresztlánya. Ő azt mondja, nagyon fáj neki, hogy nincs sajátja, de elfogadja, és a mi lányunkat fogja szeretni, azaz ő is "örök keresztanya" marad. Azért még nem mondtam le róla sem. :)