Szakítóok, ha én még legalább 5-6 évig nem szeretnék gyereket, míg a barátom igen?
A barátommal 4 éve vagyunk együtt, elég komoly a kapcsolatunk, jól viselte, hogy sokat utazom a munkám miatt, és voltunk távkapcsolatban is, azt is kibírtuk, de már egyre többször hangoztatja, hogy hamarosan szeretne gyereket. Én még biztosan nem szeretnék min. 5 évig, még van rengeteg célom, amiket csak gyerek nélkül tudok megvalósítani. Persze később szeretnék, és nem így terveztem régen, de most már látom, hogy 32-33 évesen sem lesz késő gyereket vállalni, hiszen én fiatalos gondolkodású vagyok, és fizikailag is bírom a strapát. A barátomon viszont nagyon érződik, hogy Ő 1-2 éven belül már szeretne apa lenni, és ebből nem enged. Ebből már volt sértődés, veszekedés, de én úgy gondolom, hogy egyszer élünk és a saját életemben én döntök. Nem akarom Őt sem meggátolni ebben a vágyában, szeretem, de ha ennyi veszekedés van emiatt, akkor lehet, hogy jobb lenne, ha mindketten külön folytatnánk, mielőtt még megharagszunk egymásra komolyabban. Szerintetek mi lenne a helyes döntés?
27/L
Igazából nem értem a gondotokat.
Aki akar annak teljesül minden. Barátném is ilyen gondokkal küzdőt mint te ,csak ő 4 éve és akkor 22 volt. Barátja idősebb sokkal tehát szeretet volna családot barátnőm meg nem, hiszen előtte az élet. Majdnem szakítottak is, már a küszöbön állt. De becsúszott a baba. (fogamzásgátlót szedett és az beállította a vérzését így későn vette észre a magzatot.)
Pont akkor kapott lehetőséget Japánba (asszem), hogy ott dolgozhat és elő is léptetik ,ha beválik (oda nehezen kerülnek ki az emberek). Képzelheted... most mondjon le egy ilyen lehetőségről? Amikor erre várt már hosszú ideje?
Nos ő megoldotta (megoldották!). Átértékelte a dolgokat. Kiment Japánba dolgozni, megszülte ott a picit. A párja kiment hozzá, hogy segítse. Amikor letelt a külföldi tartózkodási ideje ,akkor pedig hazamentek és Összebútoroztak. A lány ugyanúgy utazgat, ha arról van szó (a munkájával jár) néha viszi a csemetét is (pl. legutóbb fél évig Dánoknál volt kinn. Vitte a fiát is magával). És nekik ez bevált.
Tehát anyának lenni szerintem jár némi kreativitással és főleg rugalmassággal. De ez egyikőtöknél sincs meg.
Mindketten ragaszkodtok csökönyösen az elképzelésetekhez és ebből boldog család (vagy párkapcsolat) nem születhet)
Én azt hiszem idővel elhagynálak téged, ha nem tudnánk közös nevezőre jutni. De nem azért, mert nem szülsz nekem 1 éven belül gyereket, hanem, mert nagyon önző vagy.
Érződik minden szavadból, hogy te ezt a pasit nem szereted igazán. Megszoktad már, hogy együtt vagytok, de túl hamar elengednéd, ha nem menne bele, hogy még várjon 5-6 évig.
Egyik válaszoló írta, hogy veled marad, ha TŐLED szeretne babát. No, ez fordítva is igaz... Nem engednéd el ilyen könnyen Őt, ha valóban vele gondolod a gyerekvállalást.
Mi terve van 5 év múlva? Kit érdekel? Szerintem ez csak egy kifogás nála... nem ez a lényeg, hanem, hogy 31 éves, és nem 36-37 évesen szeretne apa lenni, hanem hamarabb... ennyi.
Az Ő teste, az Ő döntése? Ez is elég fura felfogás! Szerintem, aki gy gondolja, az tuti önző természetű, és a gyereket is magának szüli elsősorban...
Ha mondjuk egy nő szeretne már nagyon babát, de a férfi még nem, és feltenné ide gyakorira, hogy mit tegyen.. akkor tuti minden nő azt tanácsolná neki, hogy dobbantson a pasi mellöl.
na nehogy már a kérdező legyen önző amikor a párja meg kijelentette h 5 év múlva neki már tervei vannak, akkor már nem jó a babával vesződni. mert aztán az ő előre nem látható karrierje aztán rohadtul fontosabb minta kérdező MOSTANI nagy lehetősége! és miért is áldozza be a testét egy óriási változásnak amivel a terhesség jár? miért baj az hogy ő még élne? mi a fene ebben az önzőség? előrukkol a párja h egy éven belül tessék szülni, mert ha nem, rossz vége lesz, de tudd hogy nem hiába adtad fel az életed mert majd én 5 év mulva én építem a karrieremet.
sztem aki válaszolgatott hogy debunkó, babádzon le azonnal,annak biztos vagyok benne hogy nem adatott meg a karrier álmai munkájában és a nagy lehetőség, különben nem dobálózna ilyennel.
Kedves Kérdező!
sajnos ebben az esetben nincs helye kompromisszumnak. ha nem úgy alakul az életed h érdemes letérni az eddig utadról, hogy beáldozd magad az anyaszerepnek, akkor sajnos nem illetek össze. Nálunk exxemmel megvolt a szerelem, de én máshol képzeltem az életünket ő meg nem. mivel esedékes volt a döntés, nem tudtunk megeygyezni hiszen külföld neki tul nagy lemondás lett volna nekem meg álom. ebben nem lehetett egyezkedni és neki is igaza volt. egy másik ország tul messze van neki, nekem meg korlátlan lehetőség volt. ez van. rossz, de tovább kell lépni.
Ez most egy kicsit olyan, mintha a nemlétező házatok betört ablákáról vitatkoznátok :) Bocsánat a kifejezésért.
Persze ez szakítóok lehet. DE:
Szeretitek egymást, és ez a lényeg. Hogy mi lesz 1-2, vagy 5-6év múlva az meg majd eldől.
A Kedvesed szeret,tehát gondolom megérti,hogy nagy lehetőség előtt állsz,amit egy baba nehezíteni fog(hisz ő nem lesz ilyen megértő, amikor éhes :) )
De te is megérted gondolom a Kedvest,hogy ő már szívesen tutujgatná a kicsiteket.
Szóval, maradjatok együtt, szeressétek egymást. Aztán amikor majd megérik a kapcsolatotok egy babára,vállaljátok és szeressétek őt is.
Egy gyermekvállalás nem időzítés kérdése, hogy mikor akarom őt (egy emberről beszélünk,mégha picike is). Hanem a szerelmi kapcsolat tetőpontja. És neki mindegy lesz, hogy Apa 35éves, vagy 31éves, Anya meg 27, vagy 31éves, az fog egyedül számítani neki, hogy mindketten akartátok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!