Ti/mások milyen ok (ok) ból szakítanátok meg a terhességet?
nekem volt már 1 abortuszom. nem bántam meg, mert valóban megóvtam magam és a meg nem született babánkat egy nehéz élettől.
személy szerint "egyszerű" az ok: nincs pénzünk. nagyon kevesek vagyunk (még) a gyerekvállaláshoz. szüleink ismernek a legjobban, akikkel beszéltünk magunkról és ha lenne babánk ezekről a dolgokról.
hiába vagyunk 20-20 évesek. iskolába járunk, nem bulizunk, nem vagyunk "elcseszett kölykök"-értelmesek, normálisak, elég átlagosak vagyunk-, de nem most van itt az ideje egyszerűen. nem féltem a fiatalságom, mert 20 évesen nem gyerek már az ember. teljesen értem mások álláspontját, akik már 18-19 korukban megszülték és erőt vettek magukon. mi képtelen voltunk minderre. dolgozni, pénzt keresni rendes képzés nélkül nem lehet. az én elképzelésem egyezik párommal. szeretne apuka lenni, akár most is, de nincs pénz. a pénzt úgy értem, hogy nincs, hogy nincs állásunk és 2-3 évig nem is lesz, a tanulás valahogy még mindig fontosabb. tapasztalatlan vagyok. mindig felhívjuk anyukáinkat, még kisebb dolgok miatt is. talán esetlennek mondanám magunkat, akiket meg kell nevelni, és emberesednünk kell, talpraesettség se hiányzik...
tehát nekünk annyi volt az ok, hogy "szerencsétlenek" vagyunk egyenlőre. akik nem hogy egymásra, de másoktól függnek. én úgy gondolom egyébként-de párom nem így gondolja-, hogyha megszültem volna, akkor (talán!!!) komolyabban vettem volna az életet és lett volna miért küzdeni.. viszont ahogy ismerem magunkat könnyen feladjuk még az elérhető dolgokat is. gyengék vagyunk, pedig elsőnek elég határozottnak tűnik mindkettőnk, aztán ahogy kezdünk belejönni azzal együtt megununk dolgokat.
nem tudjuk/om mikor fogunk megváltozni... egyenlőre alkalmatlanok voltunk szülőknek.
ezt csak azért írtam le, hogy lássátok az én példámat. ezt nem kell kommentálni, a ti történetetekre vagyok kíváncsi.
mi tettünk, teszünk érte. már több mint 4 éve élek nemi-életet és életemben 1x történt ilyen. mindig tudatosan figyeltem rá, hogy ne essen baj, de mégis.
én nem azok táborába tartozom akik nem ismerik a védekezési-módszereket és "dugni van eszük". az embereknek (vagy csak a magyaroknak) bevált szokásuk, hogy személyeskednek és szeretnek mások lelkébe úgy belegázolni?
aki abortuszra megy (a fiatalabbak része) le se szarja, hogy neki ez hányadik és mit tesz. azért egy velem egykorú már jóval nagyobb szívfájdalmat érezz, hiába ítélkezel, hogy csak a szex.
és kiderült, hogy szeretnék gyereket, de nem most és még mindig nem bántam meg. de folytathatjátok a személyeskedést, a nagy okosságokat írhatjátok. hivatkozhattok összeállított videókra, mindenféle vallási vagy abortusz ellenes cikkre.
az amit írtál pedig jó nagy hülyeség: "ahogy a rózsaszín álmaidban kitaláltad, mert elég sokat áldoztál fel érte!"
az számít rózsaszín álomnak, nem hogy a gyerekre de magamra is tudjak keresni és megtudjunk élni ebben az országban? ez az? .....
nekem is pont ezért volt/van rossz lelkivilágom. sokat vertek, de csak engem. 7-8 évesen már rendesen földhöz vágtak. persze ez most teljesen független a témától, de lelkileg megcsonkított ember nem mindig tud a saját talán kicsinyes problémáival sem megküzdeni, ami kihat az egész életére. és igen vannak gyenge emberek akik nem akarták a gyengeségüket még jobban firtatni, na most tudok dolgozni, na lesz mit enni? úristen, ezt én nem.
lehet, hogy ti büszkék vagytok, hogy nyomorban is feltudtatok nevelni egy gyereket, aki most egyetemre jár, de nem minden gyerek lesz ennyire tudatos és önálló, hogy iparkodjon. tessék itt a példa én meg párom. én szegénységben nőttem fel mégis mindig mindent megakartam kapni és sosem értékeltem a pénzt. én még nem hogy gyerekneveléshez vagyok kicsi de még az élethez is. a felelősség nem a gyereknél kezdődik. nem akkor lesz felnőtt valaki.
ezek után mondja valaki hogy rossz döntés volt. aki megbánja, az valószínű nem miattatok bánja meg, mert felfogja mondjuk 2 év után, hogy gyilkosság. saját indokból történik ez is.
és lehet, hogy későbbiekben sem változom és 28 évesen esek teherbe megint... és lehet akkor teszek tönkre egy életet. én nem tudom, hogy ilyen hozzáállással nem hogy anya de egy életképes ember tudok-e maradni... ennyit rólam és minden másról. :)
Csak akkor, ha beteg lenne a baba, vagy az életemet komolyan, szinte biztosan veszélyeztetné. De ez én vagyok, ettől te gondolhatod másképp. Nem igazán értem, miért is kérdezted ezt meg.
36+1 hkm
En ketszer voltam terhes mind a kettot elvetettem. Sose akartam gyereket tablettat nem szedtem mert amikor megprobaltam rogton feljottek ram a kilok nagyon rovid ido alatt. Mindket esetben tartos kapcsolatban voltunk es akkor eppen valamiert nem volt ovszer, mar nem emlekszem miert. Vagy elfelejtettunk venni, vagy valami spontan helyen szeretkeztunk azt hiszem egy nyaralas alkalmaval.
Tudtam ha terhes leszek el fogom vetetni. Igy is lett. Ezeknek mar sok eve most mar nem fogok teherbe esni, ugyhogy a problema megszunt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!