Terhességet túllihegős és nem lihegős kismamik? Miért nem lehet elfogadni, hogy mindenki máshogy csinálja?
Én a nem túllihegős vonalat képviselem. De elfogadom azt is,hogy van, aki nem ilyen. Az ő teste, az ő dolga, az ő gyereke.
A férjem kolléganője egy hónappal van előrébb. Múltkor beszélgettünk és mondtam,hogy igen néha iszom egy kis sört, illetve néha vörösbort is vacsihoz. Sápítozott,hogy alkohol így meg úgy. Mondtam, hogy nekem engedélyezte a dokim. Vagy,hogy megemlítettem,hogy ősszel megyünk wellnesselni. Hú hát én nem félek a víztől! Nem, miért félnék? Meg,hogy miért takarítok terhesen Domastossal?
Engem nem zavar,hogy ő jobban vigyáz magára, de én meg ezt nem így gondolom. Nekem sincs semmi bajom, egészséges a pici, sőt annak ellenére,hogy én nem szedek semmit (ő hat fajta vitamint) szép nagy már most a babám!
Soha nem értettem,hogy miért kell beleszólni a másik dolgaiba!
Nekem anyósom ájult el majdnem, amikor kb. 7 hónapos (abszolút problémamentes) kismamaként fel "merészeltem" venni a 2 éves gyerekemet :-)
Ne foglalkozz a sápítozókkal, nevess rajtuk, csak saját maguknak nehezítik meg az életet ...
Az általad leírt dolgokban én sem vagyok túl lihegős. Az orvos kifejezetten ajánlja, hogy 1-1 dl vörösbort igyak, mert az vér serkentő!
Ez inkább szerintem ember típus, nem lihegés kérdése. Ezek az emberek szerintem akkor is beleszólnának, ha ők nem is terhessek. Én nem szoktam foglalkozni velük, meghallgatom őket és ennyi! :o)
Köszi! Igen, lehet,hogy ők alapból is beleszólnának!:)
Az alkoholos dolog egyébként olyan, hogy pont most mesélte a szomszédasszony, hogy bizony hetente többször is ivott bort, mégis mindkettő gyereke egészséges lett.
És nem,hogy takarított, de akkor építkeztek és ő segédkezett a mestereknek.
Nekem anyukám is ilyen volt. Észre sem vette,hogy terhes. Nem is nagyon tehette meg. Az ő idejében még nem kímélték ennyire a kismamákat!:)
Mindig is igy lesz, nem csak a terhesseged alatt, hanem a gyerekneveles teren is.
Ez embertipustol fugg. Nyilvan mindenki a sajat maga elgondolasaval van megelegedve, azt tartja jonak, azert csinalja ugy. Van, aki be tudja fogni a szajat es nem kritizalja meg azt, aki maskepp cselekszik, nem szol bele mas dolgaba, van, aki meg mindenbe beleszol.
Ezen nem lehet valtoztatni sajnos.
Nekem is vannak elgondolasaim, mar a masodik gyermekemet nevelem ennek megfeleloen, en jonak tartom, a ferjem tokeletesnek, az eredmenyet is latom, nem akarok rajta valtoztatni. En inkabb lazabb anyuka vagyok, de nem mindenben, vannak dolgok, amikhez ragaszkodom. Soha, de soha nem szoltam be masnak, max magamban gondoltam ra, hogy en ezt nem mernem bevallalni. (Peldaul en nem tartanam autopalyan a kezemben a par honapos babat vegig, mert sir a hordozoban es zavarja a sofort, de nem keszitenem be reggel az egesz napra valo tapszert sem. De ezt nem mondom ki hangosan, max ha kerdeznek, egyebkent meg felolem mindenki ugy csinalja, ahogy akarja.) Viszont nem viselem tul jol, amikor keretlenul, rendszeresen beszolnak nekem amiatt, amit en maskepp csinalok. Peldaul en nem vagyok tul aggodos tipus, nem szaladunk folyamatosan orvoshoz, nem oltoztetem tul a gyerekeket, nem kapok agyverzest, ha belenyal a homokba, nem kovettem orrverzesig a magyar hozzataplalasi tablazatot (hozzateszem, hogy nem is itt eltunk akkor, ott meg mas volt), nem adok harom eves korig tejitalt/tapszert, hanem masfel evesen valtottunk bolti tejre, nem toltottem tappenzen a terhessegemet, hanem mertem dolgozni, stb.
Szoval az normalis jelenseg, hogy maskepp csinaljuk a dolgokat, azt nem tartom korrektnek, ha a ket tabor keretlenul is probalja beleeroszakolni a masikba az igazat.
Ezt én se értem, hogy miért nem lehet elfogadni. Itt is válaszolok egy kérdésre, és a másik tábor konkrétan lerohan, ha másképp gondolok bármit. A minap tettem fel egy kérdést, konkrétan egymásnak estek...
Én úgy gondolom, mindenki azt csinál, amit akar, csak ne legyen kötelező úgy csinálnom.
Másoknak soha nem lesz jó, amit csinálsz. Tök mindegy, hogy túlliheged, vagy sem a dolgot. Valaki úgyis megmondja neked a "tutit".
Max. annyit tehetsz, hogy letojod.
Tudod, az sem jó, ha a nyuszikán sapka van és az sem ha nincs.
Én minden aggódó rokonra, barátra, anyukára rámosolyogtam, és elmagyaráztam nekik, hogy pontosan jól tudjuk (én meg a baba) mire van szükségünk...
Amúgy pedig az a véleményem, hogy aki jobban tudja, csinálja jobban!
Ha jól értem, első baba. Akkor készülj fel, hogy mindez semmi ahhoz képest, ha majd meglesz.
Ha időre szoptatod, gyerekkínzó leszel, ha igény szerint, soha nem fogod tudni levakarni magadról. Ha egyévesen elválasztod, neked nincs szíved, ha hagyod, hogy ő maga döntse el, meddig szopizik, akkor magadhoz láncolod, és még talán perverz is vagy. Ha meg nem tudod szoptatni - hát ne is haragudj, de olyan nincs. A hozzáállásoddal van a baj.
Ha hagyod öt percet sírni, örökre lelki sérült lesz, ha nem hagyod, elkényezteted, és tuti, hogy belőle lesz az a gyerek, aki fizetés nélkül eszi a kiflit a boltban, mert nem tanítottad meg várni. (Igen, ezt itt olvastam).
Ha hamar adsz neki tehéntejet, laktózérzékeny lesz. Más szerint éppen akkor lesz az, ha későn ismerkedik meg vele. Ez egyébként minden más kajára behelyettesíthető.
A sort folytathatjuk az együtt/külön alvással, a mosható/eldobható pelussal, a hordozással/babakocsival stb. Szóval felesleges már most magadra venni a dolgokat, mert ennél csak durvább lesz. :)
Ez minden helyzetben így van, nem csak a kismamáknál, anyukáknál...
Ez nagyon ide illik: [link]
Bocsi ha valaki már unja :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!