Ti/mások milyen ok (ok) ból szakítanátok meg a terhességet?

Én 20 éves vagyok. Ha most teherbe esnék, nem tartanám meg. Iskolába járok, dolgozom, mellette van egy kistestvérem akire sokszor kell vigyáznom mert az anyánk egyedül nevel minket és rengeteget dolgozik. Mindenünk megvan, ami szükséges. A barátom albérletben lakik másik 2 emberrel, a pénz amit keres így is arra elég hogy magát egyedül eltartsa, hónap végén sokszor már így is alig van pénze. Pedig jó végzettsége van. De remélem sosem kerülök abba a helyzetbe hogy át kelljen egy ilyet élnem. Világ életemben rettegtem attól hogy akaratom ellenére terhes leszek, úgyhogy megteszek mindent, hogy ne legyek az.

Ha mondjuk 25 felett esnék teherbe úgy hogy már biztosabb az anyagi és lelki hátterem, csak abban az esetben vetetném el ha kiderülne hogy nagyon beteg vagy nem fejlődik, ilyesmi. Én megértelek és szerintem senkinek nincs joga beleszólni más életébe. Főleg nem idegeneknek. Ami igazán szörnyű, amikor az egészséges újszülöttet az anyja megöli. Azért ez és az abortusz mégsem ugyanaz...

Én 23 éves vagyok, lassan 24. Már párszor átgondoltam, hogy mi lenne, ha most teherbe esnék? Nagyon-nagyon-nagyon vágyom egy babára, alig várom, hogy anya lehessek. De most nem vagyunk mi sem olyan helyzetben, hogy bevállaljunk egy babát. Albérletben lakunk, én május óta nem találok munkát, szeretnénk saját lakást, szeretnék dolgozni és szeretnék könyvelőnek tanulni (ami 2 év). Mindezt szeretnénk elérni mielőtt megszületik az első gyermekünk. Viszont ehhez még nagyon sok időre lenne szükség, ami felveti a következő problémát, hogy nem szeretnék 30 évesen vagy később szülni. Szóval arra jutottam, hogy tulajdonképpen, ha arra várnék, hogy minden tökéletes legyen, akkor lehet sosem lenne gyerekem. Édesanyám mindig azt mondja, hogy nagyon nem szeretné, hogy még most terhes legyek, nagyim meg egyenesen retteg tőle (mindketten korán szültek: nagyim 19, anya 17 volt). De mégis úgy gondolom, hogy ha most "becsúszna" a baba, akkor megtartanám. Hogy miért? Mert édesanyámnál senki sem tudja jobban, hogy milyen nehéz úgy gyermeket szülni, hogy semmi sincs adva, és nem is vagy rá felkészülve, mégis úgy gondolja, hogy ha már ott van az a gyerek, akkor ugyanúgy, ahogy ő, én is tudni fogom, hogy mit hogy kell csinálni, mert egyszerűen rá leszek kényszerülve. Pedig én is hihetetlenül lusta vagyok, semmi kitartás nincs bennem, sokszor önzően viselkedem, hihetetlenül esetlen vagyok (mondhatni még gyerek), de biztos vagyok benne, hogy ha ott lesz az a kis élet, aki csak tőlem függ, akkor tudni fogom, hogy mit kell tennem és nem is fog nehezemre esni megtenni, mert ilyen az élet rendje.

Na már most én nem vagyok sem az abortusz ellen, sem mellette, mert ugye senki sem tudhatja, hogy milyen helyzetben van az, aki vállalkozik egy ilyen beavatkozásra. El lehet ítélni a másikat, ami sajnos ebben az országban (vagy talán az egész világon) a legkönnyebben megy mindenkinek, de ha hasonló helyzetbe kerülnek, akkor őket bizony sajnálják. Nem tudom felfogni ép ésszel, hogy miért gondolja azt valaki, hogy jobb egy sanyarú, elcs*szett élet, mint egy meg nem született. Hány babát dobnak kukába, utcára, akárhova? Hány gyerek él eldobva, nevelőotthonokban? Ez miért lenne jó a gyereknek? És meg kellene születnie a betegeknek is? Aki ezt mondja, annak javaslom, hogy látogasson el egy olyan súlyosan fogyatékosokat ápoló otthonba, ahol egyszer én magam is jártam. Ott láttam olyan 18 éves lányt, aki alig volt egy méter magas, magatehetetlenül feküdt az ágyban akár egy rongybaba és még csak a fejét sem tudta megemelni. Ez élet? Aki azt mondja, hogy egy ilyen gyereknek meg kell születnie, azt kívánom neki, hogy ő szüljön ilyen gyereket és ő nevelje fel! Visszavonom, mert ezt senki sem tudná úgy végigcsinálni, hogy ne nyomorodjon meg lelkileg teljesen! Ennél szörnyűbb életet elképzelni sem tudok, nagyon örülnék, ha senkinek sem kellene ezt átélnie!

Már kicsit elkanyarodtam a témától, de már nagyon dühít, mikor azt látom leírva, mint pl. a ma 17:33-as válaszolónál, hogy MINDEN esetben rossz az abortusz! Kedves válaszoló! Tőled azt kérdezném, hogy akkor szerinted az első válaszolónak is meg kellett volna tartania a babáját? Vagy szerinted "élnie" kell olyan gyerekeknek, akikről beszéltem? Ha nem is a szülők, akkor a gyerek helyébe képzeld már bele magad! Milyen élet az, amikor csak az ágyad rácsát látod egész életedben és mindenben másoktól függsz? Komolyan ilyen életet kívánnál akárkinek?

Bocs, hogy hosszúra sikerült, csak ki akartam már írni, ami felhalmozódott bennem!:)