Szomorú vagyok, mert nem vezethetek autót. Más anyuka is van ebben a cipőben, hogyan oldják meg a gyerek, baba szállítását? Bővebben lent

én meg azért nem vezetek, mert iszonyatosan szétszórt vagyok, mindig is az voltam, mostanra javult a helyzet annyiban, hogy a gyerekre 110%-ig tudok figyelni, vele kapcsolatban semmit nem felejtek el, de minden más...... hát gyalog és bringával is önveszélyes tudok lenni. Néha én is elgondolkodom azon, mennyivel egyszerűbb lenne az életem, ha vezetnék, de férjem tuti infarktust kapna, ha azt mondanám, nekem jogsi kell:) Támofatna, de egy rettegés lenne az élete:)És ha ezen múlik (múlna), hogy felnéz-e rád, az már régen rossz...

A gyerekek kicsi korukban meg amúgy is jobban szeretnek tömegközlekedni, sokkal izgalmasabb, mint ülni a kocsiban. Amikor meg nagyobb lesz, és felfogja, hogy nincs jogsid, magasról le fogja sz@rni, mert te vagy az anyukája, téged szeret a legjobban, te leszel a mindene, jogsi ide vagy oda.

ha ez neki teher, akkor benne van a hiba. ti nem azt mondtátok ki, hogy egészségben-betegségben?! hát akkor?!

nekem van jogsim, vezethetnék is, kocsink is van, de csak egy. a férjem 6-ra jár dolgozni, én 9-re, busszal, a kétéves fiammal. őt elviszem bölcsib, majd elsétálok dolgozni, fél 4-re megyek érte, hazabuszozunk. a férjem sajnos az ellenkező irányban dolgozik, és arra nincs tömegközlekedés, úgyhogy ez van, ezt kell szeretnünk, nem telik másik kocsira. emiatt ne érezd magad kevesebbnek! gondolj arra, hogy nektek jut időtök megnézni a bodobácsokat és a hangyákat, megszagolni a virágokat, integetni néniknek, bácsiknak, tudtok szedni gesztenyét... míg mások állnak a dugóban.

09.56-os vagyok:

figyelj, ha engem kérdezel (és nem bántani akarlak) ez a sopánkodás a teher a férjednek, és ezt viszont lehet, hogy tényleg megunja. engem imád a férjem, gyerekestül, bármikor szívesen jön és visz akárhova, ahova nem tudok kocsi nélkül elmenni (vagy kényelmetlen lenne), de ha sokáig fárasztanám ilyenekkel, hogy "jaaaj, milesz, mekkora teher leszek majd neked, mert nincs jogsim", tuti mérges lenne és elküldene a pics@ba, megjegyzem jogosan.

Nekem van jogsim, de csak egy autónk van, ha lehet én is gyalog, biciklivel egyébb megyek, mert az jobb a gyerkőcnek is. Igenis tanulja a közlekedést, tudja, hogy mi a zebra, hogy ott meg kell állni stb.

Ha valami úgy adódik és beteg lesz, akkor is vagy taxit kell hívnom vagy apát, aki nem mindig tud a melóhelyről eljönni, de eddig megoldottam. 3,5 éves a gyerek. És szerintem azért inkább fel kellene rád néznie a férjednek, hogy bár így alakult az életed sajnos, nem sopánkodsz, hanem megoldod.

Mi a várostól 35 km-re laktunk, és ezért nem volt autóm, mert ugye onnan csak autóval lehet bejárni. Ráadásul a falu szélén, minden elég messze volt, de megoldottam. A pici pedig hamar megtanult önállóan sétálni, értem én úgy, hogy 2 éves kora óta nem kell babakocsi, mert inkább sétálunk.