33 hetes vagyok, a gyerek apjával épp most rúgtuk végleg össze a port. nagyon kiborultam. ilyenkor a kislányom odabent is szomorú, ha én az vagyok?

A babád érzi a hangulatodat, de fizikálisan nem ártasz neki.

A baba "elveszi" ami kell neki, attól ne félj , hogy ő kárt szenved.

De nem is értem, hogy hogy lehet ilyenkor egy kapcsolatnak vége, hisz ez egy csoda.

De gondolom nyomós okotok volt erre.

Nehéz, de próbálj megnyugodni, menj társaságba, beszélj a gondolataidról és ne gondolkodj, ne morfondírozz.

Gondolj a babádra.

Teljesen átérzem a problémádat, én is terhes voltam, amikor olyannyira elmérgesedett a kapcsolatunk, hogy esély sem volt rá, hogy valaha is egy család legyünk. Azóta is külön vagyunk, már fél éves a fiam. Nem is leszünk már együtt, az biztos, nem is akarom. De a kisfiamnak nem lett semmi baja, pedig idegeskedtem eleget. Sőt, lehet, hogy sokan elítélnek, de egyszer még egy cigit is elszívtam, amikor véglegesen összevesztünk, utána le kellett nyugodnom valahogy, és csak ezt a szegényes módszert találtam rá. Szóval a terhességem maga volt a pokol, egy merő idegesség az egész. De ehhez képest szép, egészséges kisfiam született, mosolygós, kiegyensúlyozott, nem nyűgös, nagyon nyugodt, vidám kisbaba volt már az elejétől.

Ha gondolod, írj privit, amúgy is nagyon szeretnék hasonló helyzetben lévő kismamákkal, anyukákkal megismerkedni, van több ismerősöm, akik ebben a cipőben járnak, tartjuk egymásban a lelket, tanácsokat adunk egymásnak, szóval nagyon szívesen segítek neked bármiben, csak írj bátran!

Olyan jó látni, hogy tudnak itt kedvesek is lenni a kismamák ha baj van :) Sokszor olyan csúnyán összeszólalkoznak, aztán meg milyen normális tud lenni mindenki :)

Lányok, segítsünk egymásnak, én már tapasztaltam, hogy nagyon sokat számít ez egy egyedülálló anyukának az egész napi stressz után. Írj nekem is bátran, ha Pécsi vagy, akkor meg én viszek neked enni, hogy ne hagyd el magad!