Szeretne más is nagycsaládot vagy csak én vagyok ilyen gyerekőrült?

Eszembe sincs, bőven elég a kettő.

Ez az ország nem gyermek és családbarát:-((

Én meg nem akartnék diliházba kerülni:-)))

Mi 3-an vagyunk testvérek, de valahogy ez sem ösztönöz

2. vagyok:

Nekem sincsen segítségem. Nincsen anyukám, se anyósom. Barátnőim annyira mondták, hogy "szólj akármikor mindenben segítünk", persze ez csak duma volt. Az első 3-4 hét nagyon nehéz volt, főleg, hogy párom nem járt csak hétvégente haza, egyedül voltam a lányommal, úgy, hogy előtte még kisbabát sem nagyon láttam. Gondolhatod...

De sokat tanultam és úgy gondolom, hogy a 2.-kal már könnyebb lesz.

első

nekem ikerhugaim vannak, nagyon nem szerettem volna ikreket

Hasonló cipőben járok, mint te. Nekem is 5 gyerkőcöm van, de még lenne kiadó hely a szívemben. Talán azért, mert a legkisebbet lánynak vártuk, és fiú lett. Azt a meg sem fogant kicsi lányt még nagyon el tudnám fogadni. Engem nem nagyon érdekel, hogy ez az ország, vagy ez az idő mennyire nem családbarát. Ha valamit el akarok érni, elérem, mert ésszel terveztem meg az életemet. Pontosan az eszem nem engedi a 6. babát, mert tudom, hogy nem menne. Nem akarom annyira feszíteni a húrt, hogyha bármi történne, boruljon minden.

De a kérdésedre válaszolva: nem vagy fanatikus. Csak azt tarthat annak, aki nem ismeri a nagycsalád örömit. Én abban hiszek, hogy mindenki annyi gyereket vállaljon, amennyit anyagilag, idegileg, fizikailag megengedhet magának. És ha ez éppen 6 gyerek? Akkor annyi, és kész:)

Annyi segítségünk van,amennyit mi egymásnak segítünk a párommal! -mostanában még annyi sem,mert neki rettentő sok dolga van,engem meg lekötnek a gyerekek.

Nálunk a legkisebb még csak ma 2 hetes. Én már a kórházban arról ábrándoztam,hogy milyen jó lenne még pár gyerkőc! Nem szégyenlem,hogy szeretnék még,ezért hibbantnak is gondolnak! - még a párom is!Ő már nem szeretne,főleg,hogy mindegyik kislány,azt mondta,hogy neki már nem kell egy 4. kislány! ...

Hát,fiatal vagyok,így nem tudom mennyire vagyunk normálisak,hogy a "mai világba" szeretnénk még gyermekeket...

Hogy miért vállalnék még gyermeket/gyermekeket? Imádtam Őket várni,imádtam a pocakos hónapokat,a végét is! Imádtam,amikor ott mocorogtak bennem,amikor a legkisebb csuklott,imádtam érezni Őket,imádtam érezni,amikor kicsúszott... Egyszerűen leírhatatlan!! Imádom Őket nevelni,imádom amikor jó falsan énekelnek! :-D Szeretem nézni,amikor a 2 nagyobb átöleli egymást,vagy eszeveszettül kiabálnak,amikor az apjuk végre hazaér reggel a munkából,vagy napközben az áru szállításából... Imádok gondoskodni Róluk!!! -mondjuk lehet ez azért van,mert nekem itt csak Ők vannak,a családom messze lakik,ritkán találkozunk... nem tudom.

Üdv: 3 gyerkőcös (25 éves anyuka)

Amikor még nem volt gyermekem, akkor mindig nagy családról álmodtam. Minimum 3 gyerkőc,de inkább 5-6.

Amikor várandós voltam az elsővel, már akkor sejtettem,hogy nem lesz ennyi.

Aztán kb fél éves koráig úgy éreztem,hogy terhességen túl vagyok, bármennyi jöhet. Ez a nézetem gyökersen megváltozott 1 éves kora körül.

Ma már ott tartok,hogy épp a tesvérét várjuk, nemsokkal félidőn túl vagyunk, de nem lesz több.

Annyira megvisel a terhesség fizikálisan (pedig sportoltam világ életemben,sosem hagytam el magam,stb..) és a gyerkőccel való gyakorlatilag 24 órás lekötöttség,hogy nem hinném,hoyg többet vállalunk.

Ha vállalnánk, akkor ninncs eszem - mert mi egyszerűen ennyi gyerkőcre vagyunk alkalmasak.

Sőt, lehet hoyg nekünk kettő is sok, de én egyke vagyok és nem akartam hogy a lányom is az legyen!!

Úgyhogy a nagycsaládos álmom szertefoszlani látszik sajnos.