Kinek mennyire fontos a születendő gyermeke neme?

Hát vessenek meg de bennünk is volt vágy mindháromnál pedig a harmadiknál már mindenki azt mondta hogy nekünk már mindkettő jutott így teljesen mindegy mi lesz a harmadik...

azért én titkon csajszira vágytam harmadiknak és a férjem is. Annak ellenére hogy mindketten tudtuk az első perctől hogy ez a kis meglepetés baba (gyógyszer mellett lett) csakis fiú lehet:) Mégis kicsit reménykedtünk hogy talán lány.

Első babánál is lányt vártunk, fiú lett:))) Másodiknál szintén lányt vártunk, de akkor pedig tudtuk szintén első perctől hogy ő valóban az:) Az is lett:)

Olyan szempontból fontos volt, hogy persze, meg volt, milyen neműt szeretnék jobban, de azért annyira nyilván nem, hogy ennek érdekében bármit is csináljak, vagy keseregjek, hogy nem az lett.

Én nagyon lányt akartam, aztán fiam lett. Nem bánom egyáltalán :)

Elsőre lányt akartam, lány lett.

Másodikra is lányt akartam, de fiúlesz.

Neki is örülök, mert nem lesz több babánk, és ha most megint lányom lenne, akkro nem tudom meg milyen is az a legendás anya-fiú kapcsolat. De azért továbbra is úgy érzem én inkáb lányos anyuka vagyok.

Arra a kérdésre hoyg mennyire fontos? Milyen jellegűválaszt vársz?

Közepesen. Érdekes,hogy az elsőnél sokkal inkább erősen akartam a lányt, most a másodiknál meg sokkal inkább mindegy volt, tényleg csak annyi hoyg egészséges legyen.

Mégpedig nem azért,hoyg közhelyekkel dobálózzak, de másoknak egy babájuk van az is beteg sokszor, nekem meg már van egy egészséges lányom, gondoltam igazi mázlista leszek ha még egy egészséges gyermekem születhet, és ha egészséges akkor tényleg mindegy hoyg fiú vagy lány.

Mi el sem tudtuk képzelni, hogy nekünk lányunk lehetne, csakis fiúban gondolkodtunk, fiút képzeltünk magunknak. Aztán a 14.héten váratlanul átestem egy életmentő műtéten, ahol 75%-ra mondták, hogy nem marad meg a baba, és 62%-ra, hogyha megmarad, akkor a műtéttel járó és az azt követő időszak gyógyszeres kezelései hatására idegrendszeri problémái alakulnak ki.

Megmaradt és akkor már mindegy volt minek születik, csak egészséges legyen. ÉS aztán (korababaként ugyan) megszületett az én életem fénye, a csodás kicsi tündérboszorka lányunk, makkegészégesen, meglepetéskáént némi extrával: mindkét kezén 6-6 ujjal - ennek ugye semmi köze a műtéthez, ez egy örökletes genetikai defekt miatt alakult ki neki. Szóval tényleg boszorka :-)

A második babánál meg úgy voltam vele, hogy mivel már tudtam, milyen csodás is tud lenni egy kislány is, már nem vágytam kizárólag fiúra, csakis arra, hogy izgalmaktól és problémáktól mentesen várhassam az új kicsi jövevényt. De valahogy éreztem, hogy fiú és a 12. héten meg is mutatta magát. Na onnantól meg azon izgultam, hogy mit fogok kezdeni egy kis kukacossal, mennyire más lesz mint a lányka - de aztán amikor megszületett belémvágott, hogy őrá, az én kis hercegemre vágytam mindig is, amikor kisbabát képzeltem el magamnak.

Ha lesz harmadik, már tényleg mindegy lesz hogy milyen nemű, csakis az a fő, hogy az egészség rendben legyen. Már tudom, hogy mindkettőt tudom szeretni és elfogadni olyannak, amilyen. Minden gyerek csoda, egyedülálló és megismételhetetlen és tökmindegy fiú-e vagy lány: örömet hoz és boldogsággal tölt el a léte, ő maga, úgy ahogy van. Hálás vagyok a sorsnak, hogy rádöbbentett erre.

Az elsőnél nem volt bennem olyan vágy, hogy fiú/lány legyen. Egyszerűn örültem, hogy teherbe estem végre. Fiút éreztem, apa is fiút tervezett, de lányka lett. Hatalmas boldogságot hozott nekünk, imádjuk.

Sajnos gondok voltak és vannak is...de küzdünk.

Szeretnénk kistesót. Apa megint kislányt akar. :)

Nekem megint mindegy, de ezúttal ne legyen gond vele...

De én is kislányos szülőknek képzelem magunkat még a kezdeti "nagy fiús készülődés" ellenére is.