Kinek mennyire fontos a születendő gyermeke neme?

Mást nem is szerethetnél, mivel ez a két nem van :D

Szóval, én már elsőre is kislányt akartam, persze fiú lett. De az elsődleges szempont mindig is az egészség és nem a neme. Majd talán a következő babánál sikerül )

Nem vagy elvetemült, szerencsére nem vagyunk egyformák :)

Két lány után sem gondolom azt, hogy meg kéne tudnom a szülőszoba előtt, hogy mi van a lába között Hármaskának. Egyszerűen nekünk nem fontos. Mi úgy vagyunk a férjemmel, hogy ez legyen a születése napján az egyetlen meglepetés.

Én elsőre inkább kislányt szerettem volna, ehhez képest amikor megtudtam, hogy fiú, elkezdtem bőgni örömömben :) Másodjára (is) kislányt szerettem volna, de úgy voltam vele, hogy ha fiú lesz, sem csalódok. A férjem meg kifejezetten fiút szeretett volna, úgy belejöttünk :)

Kislány lett, nagyon örültem, aztán persze a férjem is.

Igazából számomra így a legideálisabb, mert van azért köztük "különbség", és erre kíváncsi voltam/ vagyok, illetve kiélhetem a fiús - és a lányos énem is. Mondjuk sosem voltam az a habos-babos típus, de most szinte csak rózsaszín ruhákat veszek :)

èn kislányt akartam és az is lett.

Párom kisfiut. persze mikor kiderült hogy kislány akkor bele törödött és másnaptól már mintha mindig kislányt akart volna. most a második elött már azt mondja jöhet még egy kislány.

érdekes, mert voltam au-pair lány, és a családban is sokszor vigyáztam gyerekekre és csak is kisfiukkal volt dolgom, és abszolút pozitív élményem volt velük még is kislányt akartam, akit lehet öltöztetni hajászkodni. na az öltöztetés megy, de a hajából mindent kitép.

Szerintem is mindenkinek van egy favoritja. Oké,hogy az a lényeg,hogy egészséges legyen, de akkor is titkon mindenki vágyik vagy kisfiú vagy kislányra. Nincs is ezzel gond.

A gond az, amikor valaki kardinális kérdést csinál belőle.

Nekem néha a gyomrom forog, amikor itt olyan kérdéssel találkozok,hogy hogy fogja feldolgozni,hogy lány helyett fiú, meg mit csináljon, teljesen elkeseredett stb. Na én erre mondom már azt,hogy akinek beteg babája születik, az nem sápítozna egy percig sem. Vagy az,akinek évek óta nem jön a baba. Mindegy lenne annak, csak jönne.

Én bevallom kislányt akartam. 27 hetes vagyok és hatalmas kukija van a fiamnak. Kb. 2 nap alatt átállt az agyam,hogy oké,akkor kisfiam lesz. Most már csalódnék is,ha lány lenne!

Nekem az elsőnél fontos volt, hogy fiú legyen, erre lány lett :) De ennek úgy megörültem, hogy utána azt akartam, hogy a második is lány legyen - és az is lett :)

Harmadikra már tényleg mindegy mi lesz, de én szívem szerint újra lányt szeretnék majd.

Én 3 gyereket szeretnék. Az elsőnél nem fog érdekelni, hogy fiú vagy lány, a másodiknál fogok nagyon izgulni és ha más nemű lesz, mint az első, akkor a harmadik sem fog már érdekelni :)

Persze nem dől össze a világ ha csak egynemű gyermekeim lesznek, de szerintem természetes vágya mindenkinek, hogy olyan nemű babát neveljen amilyet elképzelt.

Úgy látszik hasonszőrűek írnak.

2 kislány és egy ? leendő anyukája vagyok.

Elsőre reméltük a kislányt nagyon, és bejött. Másodikra én szerettem volna fiút, de a kicsi lányom annyira cuki, hogy el sem tudnám képzelni fiúnak, és szuper, mert a két lány remekül elvan egymással.

Most megint vegyes érzelmeim vannak, jöhetne egy fiú, de egy lánnyal már legalább tudjuk "mit kell csinálni". :o))

A férjem odavan a lányokért, nem tudom, hogy érez, még nagyon pici a terhesség, talán két hónapot is várni kell. (18 UH környékén látszik, ugye?)

Én azért szeretem megtudni közben, mert akkor rá tudok készülni lelkileg, és nincs "csalódás", onnantól hogy biztossá válik a neme, már rá tudok hangolódni készülni, és nem utolsó sorban a név kiválasztása is leszűkül a felére... :o)

(Amúgy én mindig azt kértem a szonográfustól, hogy akkor mondja meg a nemét, ha 100%-ra biztosan látja, amolyan "valószínűleg ez-vagy az"-t nem akarok hallani, és mindig be is jött)