Téged vertek a szüleid gyermekkorodban? Volt igazi oka? Féltél? Mennyire emlékszel rá?

Néha kaptam 1-2 taslit. Megérdemeltem. Persze, hogy féltem :)

Nem nagyon emlékszem rá.

Bocsi, csak felére válaszoltam...

Félni kifejezetten nem féltem attól, hogy kikapok, egy taslit ki lehet bírni, inkább a megvonásoktól, büntetéstől féltem, ha valami rosszat csináltam. Konkrétan emlékszem arra, mikor kikaptam, nem sokszor fordult elő, de nem kifejezetten rossz emlék, ha érted, hogy értem.

Kaptam pár nevelő célzatú pofont annak idején, mindet megérdemeltem, kettőt kivéve, amire a mai napig emlékszem. Engem anyám pofozott meg, de ennél sokkal rosszabb volt, amikor fél napig ordibált velem a semmiért, vagy amiért a hozzám nem közel álló tantárgyakból - pl. fizika, kémia,a többiből szinte szín ötös voltam - pl. 3-ast vittem haza. Sokszor nem is mertem beírni az ellenőrzőmbe, aztán amikor szülői értekezlet volt rettegve néztem, szinte remegtem az ablakban, amikor jött haza... mindig ordibálás, néha pofozás volt a vége, pedig jóval átlag fölött tanultam, érettségiztem, diplomáztam.

Nálunk én voltam a 4. késői gyerek, a nagyobb tesóim a hátuk közepére se kívántak, nem gyűlöltek, csak nem törődtek velem sosem, csak pótkerék voltam, semmi más. - most 28 éves vagyok, és most pár éve kezdenek a generációs szakadékok megszűnni a testvéreimmel. - Anyám persze állandóan miattuk volt ideges, ők már nagyobbak, iskolásak-középiskolások voltak, soha nem jutott nekem semmi, se új ruha, se cipő, se semmi. Ha kellett valami ment a padlásra és a zsákokból szedte ki nekem a nagyobbak régi dolgait, néha lány létemre fiú nadrágokat hordtam...Aztán a nagyobbik nővérem sorra kezdte szülni a három gyerekét, oda is kellett a pénz, apámat sosem láttam, mert állandóan maszekolt, hogy az elcseszett életű nagyobbik nővéreméknek is jusson valami, anyám meg odaadta nekik a babámat, játékaimat...akkor voltam 7-8-10 éves, és soha nem felejtem el, hogy nem tudtam mire megyek haza az iskolából, mik hiányoznak - nekem kevés volt és amit elvittek az is sokat jelentett - Inkább ezeket nem tudom elfelejteni soha.

Az eredmény egyébként meglett: kiskori stresszből, traumákból, lelki sérülésekből adódó önbizalomhiányom és önértékelési zavarom van....

A párom hála istennek elfogad, bátorít. Már van egy 13 hónapos kisfiam is, és annyira igaz, amit mondanak, hogy amit az ember nem kapott meg soha a saját szüleitől mindig azt akarja adni a saját gyerekének. Én bevallom elhalmozom mindennel, szép ruhákkal, cipőkkel, temérdek játékkal...és természetesen magammal. Minden nap puszilgatom és ölelgetem, simogatom amennyit csak tudom. - mert velem ezt nem tették soha -

- ne haragudj a hosszú válaszért,de ismét jó volt kiírnom magamból ezeket a dolgokat -

Téged vertek a szüleid gyermekkorodban? - Igen.

Volt igazi oka? - Részemről? Nem.

Féltél? - Nem. Azt éreztem, hogy nem szeretnek.

Mennyire emlékszel rá? - Emlékszem. És a szeretetlenség az, ami rögzült.