Hogyan reagáltok azokra a megjegyzésekre, mi szerint a császár nem szülés?

Sajnállak :(

Én természetesen szültem 4 hónapja és tudok szoptatni is, de nagyon sajnálom azokat a mamákat, akiket lenéznek a császár miatt, vagy amiatt hogy nem tudnak szoptatni.

Hiszen ugyanúgy 9 hónapig "hurcolják" a babájukat, aggódnak érte, szeretik, beszélnek hozzá, "növesztik". Nem véletlen találták ki a császárt, valószínű szükség van rá, orvosi döntés.

Az hogy valaki jó anya vagy nem jó anya, nem a szülés fajtájától függ, vagy hogy hogyan táplálja a babáját.

Nagyon sajnállak, hogy ebben a szituban vagy. Ne figyelj ezekre az emberekre, azért van két fülünk, hogy egyiken bejöjjön az infó, másikon kimenjen :)

Nagyon drukkolok, hogy könnyű szülésed legyen! Üdv

Az első szülésem nekem is császár volt, sajnos nem tágultam ezért kellett.

Nekem mondjuk senki nem tett ilyen megjegyzéseket akkoriban, szerencsére.

Viszont mikor a kisfiamat vártam (most 15 hónapos),akkor majdnem mindenki megkérdezte, hogy "megint császár lesz ugye?". Sokan meg voltak róla győződve, és mondták is nekem, hogy biztos csak úgy tudom majd megszülni. Mondjuk olyankor mérges voltam én is!

Aztán mikor sikerült rendesen megszülnöm, mindenki el volt ámulva!

Kívánom, hogy neked is sikerüljön, és legyen nagyon szép élmény a szülés.

Sok boldogságot a babához, és a kislányodhoz.

Ne foglalkozz velük! Attól még nyugodtan tudsz szülni természetes úton ha minden rendben van, hogy az első császáros volt.

Amúgy én is császárral szültem, bár én nem tudom ezt így mondani és ez érdekes. Én mindig úgy szoktam mondani, hogy mikor a kislányom született.

De hozzá kell tennem, hogy már a 41. hétben voltam, bent voltam a kórházban, aztán lázas lettem stb, de fájások a kanyarban sem voltak. Aztán elmúlt a lázam, meggyógyultam, de a fájások még a kanyarban sem, még nst-n se! Úgyhogy pár nap múlva szólt az orvos hogy ne vacsorázzak stb mert másnak császár!

Ezt csak azért írtam le, hogy így meg olyan volt, mintha csak úgy felvágtak volna mint egy nemtudommit! De a gyerek egészsége mindennél fontosabb volt! Ja és azt nem írtam, hogy amúgy is az lett volna, mert nem fordult meg! De ahogy utólag néztem a leleteket, jobb hogy így született, mert a nyakán volt egyszer a köldökzsinór. Na most ha szenvedtették volna, megfordítani stb. stb. ki tudja mi lett volna, vagy mit szenvedett volna, úgyhogy jobb így. De nagyon nehéz volt elfogadnom, hogy világra hoztam egy gyereket és még csak fájásom se volt! De az egészsége a legfontosabb!

Ja és még az utána lévő fájdalomról ne beszéljek, meg mikor hazamentünk, az akkori rettegésemtől, hogy ne nyúljak a sebemtől, a műtő zöld színétől, a nagy lámpától, meg hogy le van kötve az ember mint egy sonka, de odateszik a gyereket hogy pusziljam meg, de hogy, ha le vagyok kötve, meg felvágva mint egy sonka.

Szóval én azt mondom, hogy a császár is szülés, csak ott nem közben szenvedsz igazán, hanem utána. És nagyon nehéz utána hogy kihozzák a babád és nem tudsz mozogni, mint egy magatehetetlen, de meg kéne etetni stb.

Aki meg sok sok óra vajúdás után szül császárral annak meg aztán nagyon nehéz lehet.

Nekem is rossz volt ez az üresség vhol, de lehet vhol jobb így. Igazából úgy gondolom, hogy mindenkinek az a legnehezebb amit neki kell végigcsinálnia. De egy a lényeg, hogy világra hoz egy gyermeket, SZÜL egy gyermeket, mindegy hogy hogyan!!!!!

Aki így csinál, az megérdemelné hogy csinálja végig azt amit egy császáros, majd meggondolná utána mit beszél. Bár lehet annak még könnyen menne az is, lenne olyan szerencsés.

A következő gyermekedet én is kívánom, hogy ha lehet természetes úton, ha úgy kell akkor császárral szüld meg, de egészségesek legyetek mindketten és gyorsan meglegyen az egész folyamat! Ne foglalkozz a gonosz emberekkel!!!! Sok boldogságot kívánok neked!

Ne törődj az ilyen rosszindulatú megjegyzésekkel! A császárosok is ugyanúgy szenvednek, csak ők utána, a természetes úton szülők meg előtte.

Én ugyan még sehogy sem szültem, (de már nincs sok hátra), de láttam az anyukám 12 éve, mikor az öcsém beszorult a medencéjébe és császározni kellett, és majdnem ott maradtak mind a ketten... vérátömlesztés, baba újraélesztése, sorolhatnám...

Nagyon nehezen jött helyre szegény, úgyhogy én az ilyet megcsapkodnám, ha valaki ilyet mondana, hogy a cászárosok nem szenvednek. Nem,a fenét...

Szia. Ha rosszindulatú lennék, mint az ilyen emberek, akkor nekik kívánnék olyan császáros szülést, mint amilyen az enyém volt.

23 óra vajúdás után császároztak meg, mert a pici belekakilt a magzatvízbe én meg belázasodtam és még mindig csak 4 újnyi volt a tágulás!!!!!!! Szerintem ők sem szenvedtek többet nálam és bárkinél aki nem jókedvéből választja ezt a szülési formát. Mert ez is szülés! Az összefüggő fájásaim miatt megváltásnak éreztem, hogy nem kell tovább szenvednem.