Újra kisbabát szeretnék, de tartok a szüléstől!?
10 hónapos a kisfiam, 1,5 év volt mire összejött.
Nem szeretnénk nagy korkülönbséget, így gondoltuk elkezdünk próbálkozni.
Én nagyon szeretnék kistesót, de mivel tudom milyen a szülés, így tartok tőle...ez normális?Van más is így vele?
Szia!
Nekem 11 hónapos a fiam ,és mi tavaszra tervezzük a kistesót.Már alig várom hogy újra pocakos legyen,de a szüléstől én is félek.Nekem 14.5 óra volt és ebből 1,5 volt csak a kitolási szakasz.Nagyon szenvedtem,azt hittem ott maradok.Persze minden megért a pici fiam.De én is félek a szülsétől,van hogy azzal vigasztalom magam,hogy ha az elsőt is kibírtam akkor a következőt is kifogom,és rosszabb esetbe egy nap,aztán boldogan tekintek előre 2 gyerekkel:)
Hát barátnőm majdnem meghalt a szüléskor, mégis az volt a legelső kérdése, hogy ugye lehet még gyereke.
Anyukám első szülése nagyon komplikált volt, rettegett utána, de bevállalta a következőt.. ami aztán problémamentes volt.
Hidd el, amint összejön eszedbe se fog jutni, hogy félj tarts a szüléstől, amúgy is lesz elég bajod:)(nagytesót kergetni, túlélni a terhességet minimális pihenéssel, a szülés jó ha egyszer egyszer eszedbe tud jutni)
19hónap van a gyerekeim között, és már pihentem a szülés után amikor elkezdtem pánikolni a szülés miatt:D némi késés volt.
köszi a válaszokat, akkor ezek szerint normális vagyok, pont ezek az érzéseim, amiket leírtatok:))
Várni már nem igazán szeretnénk, mert ki tudja, hogy jön össze a 2.baba....
Én ugyanígy voltam, bár nekem az egész 7 óra alatt megvolt, ebből másfél óra kitolás, de én amikor megtudtam, h kismama vagyok csak a szülésre tudtam gondolni. Sőt én a szülőszobán azt mondtam egy darabig ide nem szeretnék jönni.
Persze a vágy nagyobb volt ennél és 14 hónapos volt a lányom amikor ismét kismama lettem, de azóta is nagyon félek a szüléstől. Most vagyok 27 hetes, és csak azzal bíztatom magam h a második szülés általában gyorsabb és könnyebb szokott lenni.De én már 3. babát tuti nem akarok bevállalni, mert ez a várandósság nagyon nehéz.
Én még nem szültem, és annyira tartok a terhességtől és a szüléstől, hogy pánikszerűen kapkodom a tabikat, soha nem maradt ki egy se, még véletlenül se. 35 leszek, férjnél vagyok, és tudom, hogy ez már beteges. Félek, hogy kifutok az időből, de nem tudok változtatni a gondolataimon.
Valakinek ötlet?
Sajnos a "hidd el megéri", "nagyon sok öröm van a gyerekben" stb. bíztatások nem használnak, a húgomnak 2 kisgyereke van, tündériek, de nem segít ez sem. Nem "irigylem" annyira, hogy bele merjek vágni.
Köszi a válaszokat.
Kedves utolsó, az az igazság, hogy ezen a félelmen csak te tudsz úrrá lenni, és ha nem tudod magadban legyőzni a félelmet, akkor hiába mond akárki akármit, nem fog tudni meggyőzni.
Nekem az elején elég nehéz volt a picivel, a szülés is durva volt, viszont a terhességet hihetetlen módon élveztem, és most is nagyon jó a fiammal lenni(az első 6 hét volt nehéz)
Ha szeretnél valaha babát, akkor győzd le ezt a félelmet, én is ezt teszem a 2.szülésemmel kapcsolatban:)
Csak annyit tudok mondani, hogy lehet most tartasz tőle, és tolod a dolgot magad előtt, de lehet később meg fogod bánni, hogy nincsenek gyerekeid, vagy gyereked...
Amúgy a terhességtől miért tartasz ennyire?A szülést megértem, de a terhesség az nagyon jóó:)
Ja és ha csak a szülés tartana vissza, az orvosolható...ma már nem olyan nagy szám, ha valakit megcsászároznak ha kéri és fizet a dokinak...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!