Mennyi "joga" van egy nagyszülőnek? Hol lehet meghúzni a határt?

A fent leírtak alapján nem engedném, hogy ők vigyázzanak a babádra... Jó lett volna ha többször találkoznak a babácskával, hogy megismerjék a szokásait, hogy felismerjék mikor miért sír... és persze ha néha-néha egy kevés időt csak vele töltenek. De így rögtön ennyi időre... lehet, hogy harag lenne belőle, de én nem mennék bele. Ha ésszel gondolkodnak akkor belátják ők is. (bár a nagyszülők néha képtelenek erre)

Anyukád most nem tud babázni?

Ott kell meghúzni a határt, ahol te és a férjed jónak látjátok.

Nálunk pl sem anyós, sem anyám nem érzi úgy, hogy a gyerekkel kapcsolatban bármit "bejelenthet", max megkérdezi. Az egyedül vigyázásnál én egyenlőre csak az anyámban bízom meg annyira, hogy vele hagyjam. Ilyenkor mindig megbeszéljük, hogy természetesen átvisszük a babát, de ő inkább átjön hozzánk, hogy itt vigyázzon, merthogy a gyereknek ez az ismerős környezet.

Anyósomra nem bíznám rá. Szereti ő is a fiamat nagyon, de megy a saját feje után, három gyereke van, a fiam a negyedik unokája, szerintem nem akar konkrétan velem kicseszni, de nehogymár én mondjam meg, mit hogyan kellene csinálnia a gyerekkel...így a konfliktusok elkerülése végett inkább én is ott vagyok velük. Amúgy a férjem szülei szinte sosem jönnek hozzánk, folyton azt hajtják, menjünk mi, olyan ritkán látják a gyereket. (a többi unokához járnak)

Nehéz ez a nagyszülősdi, mert nyilván senkit nem akarunk megbántani, de a gyerek és a saját érdekeinket is néznünk kell.

(Az első vagyok)

A férjed sincs könnyű helyzetben, neki egy négyszögben kell mindenhova teljesítenie... Ott vannak a szülei, akiket bármilyenek is, de tisztel és szeret, ez így van rendjén. Ott vagy Te, akinek szintén meg akar felelni, de ne várd el, hogy a Te kedvedért hanyagolja a szüleit, támogatnod kell a kapcsolatukat bármilyenek is. Ott van a baba, aki gondolom mindennél és mindenkinél fontosabb, félti, óvja, de közben szeretné, ha a saját szüleit is megismerné. És ott vannak a saját érzései, amik most nagyon kuszák lehetnek, hiszen 4,5 hónap alatt még épp csak ízlelgeti milyen Apának lenni.

Az biztos, hogy emiatt nem szabad veszekedni,(sajnálom, hogy így történt) haragot tartani. Meg kell találni az egészséges középutat. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindenben Te engedj :) Sok sikert hozzá.

Kedves 10,13-as!

Senki nem mondta, hogy minden anyós nemhozzáértő... a fenti esetben, egy 4,5 hónapos babát havonta egyszer látott ez a nagymama, az max 4-5 eset. Ha még soha nem töltött vele akár egy órát sem, akkor nem bíznám rá 8 órára. Biztosan tudna rá vigyázni, de szerintem ez az édesanya nem tudna nyugodtan kikapcsolódni, mindig az járna az eszében, hogy vajon mi történik éppen otthon. Természetesen türelemmel és kölcsönös odafigyeléssel össze lehet szoktatni a babát és a nagyit, de ehhez ebben az esetben négy ember kell, azaz Apa/Anya Nagymama/Nagypapa. Itt mindenkinek engednie kellene, a szülőknek kicsit behunyni a szemüket és elfogadni, ha valamit másképp csinálnak, a nagyszülőknek pedig nem erőszakkal kiharcolni, hogy ők vigyázzanak a babára.

Én tisztelem becsülöm anyósomat, fantasztikus férjet/apát nevelt nekem. De Ő sajnos messze lakik tőlünk így az unokáival (11 hónapos és 3 éves) nagyon kevés időt tölt. Hosszú ideig én sem merném rábízni, bár ő maga is tudja és belátja, hogy nem ismeri eléggé őket. Tehát kérlek ne húzz le minden anyukát aki ide írogat. Most például senki nem mondta, hogy nem értenek a gyerekneveléshez, pláne nem azt, hogy elmebetegek...