Elválnátok ebben az esetben?
Ha az segít, nálunk kicsit hasonló volt a helyzet. Én 6 évig gondolkodtam, hogy merjek e lépni, végül egy barátnőm unszolására elhagytam a páromat ( nem voltunk összeházasodva). Mondjuk volt saját lakásom, mert örököltem, oda mentem a két gyerekkel. Dolgoztam 6 órában, reggel vittem őket oviba majd suliba,délután hoztam. A párom fizetett gyerektartást, ott volt a családi pótlék és a fizetésem.
Meg tudtunk élni, nem volt gond. Kb 3 évig voltam velük egyedül, azóta férjhez mentem és született egy 3-ik közös babánk.
Volt párom is ivott, ha ahhoz volt kedve, és igazság szerint nem értettünk szót soha. Most sem beszélünk egy szót sem egymással, csak elviszi a gyerekeket hétvégén és visszahozza. Ha kérdezek valamit, akkor abból tuti veszekedés lesz. Ő már csak ilyen.
Én soha nem bántam egy percig sem, hogy eljöttünk, azt sem mondom, hogy korai és azt sem hogy későn volt. Akkor érett meg bennem véglegesen a gondolat, hogy ebből nem lesz jó élet.
A gyerekek ugyanúgy szeretik ma is az apjukat,rendes velük a maga módján, a gyerekek pedig elfogadták, hogy külön élünk, ebből sincs gond. Apjuknak is lett új párja, békében élnek, az új pár szereti a gyerekeimet, így szívesen vannak együtt.
Írhatnék még regényt,.....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!