Miért nem szeretik a gyereküket az anyukák?

Te meg biztosan tökéletes mintaanya vagy, akinek angyali türelme van és az ördög se tudja kiborítani. Fényesítsd ki a glóriád.

Én nem vagyok tökéletes, bizony van, amikor türelmetlen vagyok és kiabálni is szoktam. Ettől még nem leszek rossz anya, imádom a gyerekem és az életem adnám érte.

Gondolom nem napi 24 órát töltöttél a családdal hónapokon keresztül.

Nálam volt olyan, hogy pl amikor depresszióval kezelt az orvos, hogy képtelen voltam normálisan beszélni a gyerekkel. Heteken keresztül, amíg a gyógyszert be nem állították. Akkor én nem szerettem a gyerekemet? Honnan tudod, hogy ő mondjuk este nem térden állva-sírva kér bocsánatot a gyerektől, mert képtelen volt uralkodni magán? Ne ítélj el másokat, ha nem tudsz róluk semmit...

a bocsánatkérés nem mentség, és nem old meg semmit.

nálunk apukám volt ilyen a családban.

állandóan ordított, üvöltözött, fenyegetett minket, lelki terrort rendezett, az egész életünkre kihatással van a mai napig ez a tény, de mindig bocsánatot kért, hogy ő nem úgy gondolta... na, igen... csak épp semmire sem mentünk vele.

és 1 hét igenis bőven elég, hogy képet kapjunk egy szülőről, ha pár órára láttuk őket, akkor is. rengeteg mindent le lehet szűrni belőle. bőven! mindent elmond!

21:55!

Tehát a te véleményed szerint én rossz anya vagyok. Ezt te képes vagy megállapítani néhány órából is. Hát gratulálok hozzá.

Azért én személy szerint olyan traumán estem át, hogy az a csoda, hogy teljesen nem őrültem meg és igenis büszke vagyok rá, hogy csak üvöltöztem a gyerekemmel. Még egyszer mondom: amíg nem tudsz mindent, ne ítélj! Pláne ne egy pár óra, vagy egy hét után...