Mit tennétek a helyemben!? Már nem birom idegileg?

Jaj szegény, sok használhatót nem tudok mondani, sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy.

Én elengedném a kutyát.

És persze nem reagálnék, ha átmennek, nem nyitnék ajtót.

Sajnálom, h ilyen helyzetbe kerültetek. Jól írtad, Te rontottad el azzal, hogy adtál.

Mindenképpen legyél határozott, következetes, és a kutyát engedd el. A lakatra figyelj, hogy jól zárd rá innentől kezdve.

birtokháborítást követtek el azzal, h bementek. Nem csodálom, h megijedtél. Férjed milyen gyakran jár haza? Ő mit szól ehhez? Neki is kell lépést tennie az ügy érdekében,mikor itthon van.

Majd mesélj, hogy mi a helyzet.

Ja a kutyáktól félnek, mint tűztől.

Nekünk egy nagy tesű kutyánk van (igaz jámbor mint egy újszülött borjú,ráadásul 13 éves de ezt ők nem tudják), ha kinyitom a nagykaput és állok be a kocsival, inkább átmennek a túloldalra.

Szólj a gyámügynek.

Hát szívás, nem is akármekkora.

És valaki a múltkor még nekem ugrott, mert nem akarom a gyerekeimet megismertetni a söpredékkel.

Sokat tenni nem tudsz, mert megjárhatod.

És a házad értéke is annyira lecsökkent, hogy még elköltözni sem tudsz. Reménykedj, hátha odébb állnak.

Nyugodtan ki lehet engedni azt a kutyát, sőt ki is kell mert neki sem jó bezárva egész nap. Kell venni a kapura egy figyelmeztető táblát, hogy "Harapós kutya" vagy "A kutya nem csak ugat harap is" stb és had legyen ott a kutya az udvarban. Ha látják nem fognak bemenni! Ha meg mégis bemegy valaki és netán valami baj lesz az nem a te felelősséged lesz!

Másrészt meg a kaput mindig zárni kell! Nálunk is zárva van pedig ezen a környéken nincsenek ilyen elvetemült szomszédok, viszont főúton lakunk és volt már olyan, hogy szoptattam bent a gyereket a kutyám elől volt az udvaron és hallottam, hogy megállt egy autó a házunk előtt meg hogy nyílik a kapu. Mire kimentem a pasas kezében már ott volt a kiskutyám, ha nem megyek ki beteszi a kocsiba és már viszi is én meg az életben nem találom meg! Másrészt az én eleven fiam már lassan két éves, minden kilincset felér és egy óvatlan pillanatban kinyitná a kaput és kiszaladna az útra, itt a főúton az autók mennek mint az őrült, meg se tudnának állni ha a gyerek kiszaladna az útra.

Az hogy megesett a szíved a gyereken, természetes. Barátnőmnek is van egy ilyen szomszédja, 5 gyerek van, a nő mindig otthon van, az apa hol dolgozik hol nem, cigire meg sörre van pénz, de kajára meg pelenkára nincs! Minden francért oda jártak barátnőm nyakára. Ő is ugyan így volt mint te, hogy mikor odaköltöztek az új szomszédok ment át a nő 4 gyerekkel, az 5. pici a karján, hogy adjon már neki cukrot meg citromlevet mert nem tud teát adni a beteg gyerekének. Barátnőm adott, de azóta egy perc nyugta nem volt neki. Mikor látják, hogy megy haza kocsival a bevásárlásból már mennek is és kéregetnek mindent. Sajnálta őket, szedett össze nekik ruhákat, adott cipőket is, de már bánja mert odaszoktak hozzá és alig bírta lerázni őket.

Erre csak egy megoldás van, hogy elküldöd őket, megmondod, hogy egyszer adtál mert megsajnáltad, de ebből nem akarsz rendszert csinálni. Oldja meg ahogy tudja, neked is vannak gyerekek, neked sem terem a pénz a kertben, nem tudod őket istápolni, van elég bajod így is. És ebből nem szabad engedni! Barátnőmről is így koptak le.