Van itt más is, aki jól kijön az anyósával, főleg a baba születése körüli időkben?

Úgy örülök, hogy van ilyen téma is!!

Mi elég korán házasodtunk a Férjemmel (nem volt baba, sem nem éltünk együtt, mi így gondolkozunk), és sikerült külön is költözni már az esküvő napjától kezdve.

Anyósomnak 5 fia van, így én lettem a 6., a lány :). Igyekeztem a sok fiú közé beilleszkedni (foci stb.), a házimunkában segíteni (nem volt nehéz, mert élveztem is nagyon), néhány hónap múlva a Férjem nem értette, hogy tudok többet a családról, anyukájáról, mint ő.

Anyósom is megnyílt, én is. Később voltak konfliktusok, de ezek inkább "erőpróbálgatások" voltak, ő tanácsot adott, látta, hogy nem fogadom meg mindig, mert másképpen szeretném csinálni, de sok tanácsát megfogadtam, és mindent meghallgatok, amit mond. Mivel csak fiai vannak, akik sokszor elhallgattatják, nem tipikusan érzelmesek, így jó neki, hogy van +1 lánya, és 2 évvel az esküvő óta is így tart számon a kollégáinál. Azóta 1 éves a lányunk, külön örül a lányunokának, és érkezik a kistesó is :).

Sok ismerősnél az a helyzet, hogy az anyós felsőbbrendűnek érzi magát, és sokszor erre a fiatalabb meny "ugrik", amiből nem sül ki jó általában. Vagy a meny érzi okosabbnak magát az anyósnál (van egy ilyen leendő sógornőm, hát... anyósom nagyokat nyel :)).

Talán az a fontos, hogy kinek tekintem az anyósomat. Anyukám azt mondta, hogy őt az édesanyja (nagyim) kiosztotta egyszer, mikor ugrált a saját anyósa ellen:" tetszik ,vagy nem tetszik, férjed után anyád". És igaza van!! Nagyim elég nehéz eset (mint amit itt leírtatok, gyűlölködő stb.), de anyu mindig noszogatja aput, hogy hívja fel anyák napján, köszöntse fel névnapján/szülinapján. Pedig nem az ő anyja, az övé már nem él.

Anyósom pedig az ő anyósát tiszteli, bár hajjjajj, ott is nehéz dolgok vannak, amikor megmondtuk a dédinek, hogy jön az unoka, ennyit mondott: "nálunk meg nem tojnak a tyúkok" :) pedig ép az elméje :) Anyósom mégis szereti, tiszteli, segít neki, eltűri, ha bántja, persze nem mártír, de tudja hol a határ.

Ezzel azt akartam megerősíteni, amit többen írtak: azt visszük tovább, amit látunk. Ahogyan mi bánunk a nagyszülőkkel, testvérekkel, úgy bánnak majd a gyerekeink velünk és egymással.

Mikor a lányunk született, anyósomék másnap itt voltak (ők laknak közelebb hozzánk), és madártejet hozott nekem, a Férjemnek csirkecombot :). ennél többet nem is kellett volna mondanom azt hiszem :) Remélem megint bevállal egy ilyen utat 3 hónap múlva, a szobatársaim csak ámultak, milyen szerető anyósom van :) :).(anyu sem különb, ő jött néhány napra segíteni).

Szóval kölcsönös tisztelet, bizalom, és megbocsátás. És ami fontos nálunk: áldozni a kapcsolatért, hívni őket, menni hozzájuk, keresni őket, kérdezni.

Köszönöm a sok építő hozzászólást, olyan jó ilyeneket olvasni!