Van itt más is, aki jól kijön az anyósával, főleg a baba születése körüli időkben?

szia,

JAJ DE JÓ EZT OLVASNI VÉGRE!! :) nálunk is jó a kapcsolat, nagyon kedves, nyugodt asszony, imádja az unokáit. voltak nézeteltéréseink és lesznek is tutira, de szeretem és becsülöm!! rengeteget segített már a terhességem alatt is, majd a fiunk 10 hónapos korától kezdve Édesanyámmal felváltva vigyáztak a kicsire egészen 2 éves koráig. sokat köszönhetünk Neki!! Anyummal is jól kijönnek, aminek nagyon örülök. persze van, amikor kiakaszt, de ez főleg abból ered, hogy én igen lobbanékony vagyok Ő meg az a csendes típus :) nálunk nincsenek nagy viták vagy veszekedések, nem okoskodik, elfogadja a véleményünk és a nevelési elveinket is és segít a megvalósításban is!!

Ági

Anyósom jó értelemben teljesen kifordult magából.

Amikor megtudta, hogy terhes vagyok, és jön az első unoka, akkor már hímes tojásként kezelt, agyon dicsért, én meg csak lestem, mert azelőtt nem volt ilyen!

Aztán megszületett az unokája, és még jobban imád, szó szerint! Hívogat telefonon, elmondja, hogy milyen szépek vagyunk, milyen jók vagyunk, nyali-nyali. :)

S már néha sok is, de baromira örülök, hogy jó irányba változott a kislányunk hatására! Előtte tök más volt, és bár rosszban nem voltunk, de jóban sem.

Úgyhogy én most örülök, hogy megfordult vele a világ.

Ha olyan lenne, mint előtte, húú...hát nem lenne jó...

Előtte amúgy csak ésszel próbáltam megoldani a problémákat. De az sem hatott. Most meg szerencsére nincs vita.

Én is olvastam az tegnapi "be nem engedős" kommentet és maximálisan egyetértek vele. Aki nem volt még olyan helyzetben, hogy erre kényszerűljön, az nem is érti meg soha.

Tegnap nem írtam kommentet, de erre reagálni szeretnék.

Ugyanúgy bezártam az ajtót, és nem engedtem be az akkori anyósomat, mert egyszerűen nem értette meg, hogy bejelentés nélkül nem állítunk be más lakásába.

Úgy érezte, hogy teljes joga van a lakásunkban jönni menni, alattunk laktak a dédik, mi emeletet építettünk a házukra. Mivel minden nap jött a szülőkhőz az anyós, abban a házban nőtt fel, de akkor még nem volt emelet, úgy érezte, hogy simán bejöhet a konyhánkba főzni persze magának, a fiára vasalni, mert én lusta meny voltam, stb. Az nem zavarta, hogy épp zuhanyozom, vagy a wc-n ülök, körbeszaladt és megkeresett.

Volt is sértődés jó darabig, hogy bezártam az ajtót és úgy csináltam mintha nem hallottam volna, hogy veri az üvegajtót. Még függönyt is raktam az ajtóra, hogy ne is lásson be.

Aztán fordult a kocka. Elváltam a fiától, újra házasodtam, született még egy baba. Most a jelenlegi anyósom utál, az előző pedig elkezdett imádni. Ahol tud segít, pedig idő közben nagyon megöregedett. Képes kibuszozni hozzánk vidékre, hogy megnézze a babát és találkozzon velem, pedig már nem az ő unokája, hanem a másik anyósé.

Sajnos, én úgy látom, hogy az anyósok nagy része kódolva van a meny utálatára, főleg az egyke fiúk anyukái. Nekem mindkét párom egy szem gyerek volt, mindkettő késői gyerek, anyuci szeme fénye, kicsi fia.

Egyszerűen nem lehet velük békében élni, a piszkálódás örökké fog tartani, vagy legalább is addig, míg a gyermekük párja vagyok, mint az élő példa is mutatja:)

Én imádom az anyósomat. Nekem afféle anyapótlék is, mert bár hálistennek élnek a szüleim, de mi külföldön élünk (a férjem nem magyar), így őket ritkán látom, anyóshoz meg bármikor rohanhatok, és segít ahol tud. Az, hogy a gyerekeimet bármikor rábízhatom, és ezalatt nemcsak azt értem, hogy elvállalja, hanem azt, hogy mindezt nyugodt szívvel tehetem, mert annyira jól kezeli őket, nem tesz keresztbe az elveimnek, következetesen próbálja követni őket, vigyáz rájuk stb. Nagyon szeretik egymást és én ilyenkor nagyon hálás vagyok neki.

Persze, ő is szeret tanácsot adni, én meg szívesen meghallgatom, de ez legtöbbször fejben kell eldőljön. Ha akarnám, én is vehetném egyes szavait támadásnak, beleszólásnak, de nem akarom: tanácsot ad, és én vagy megfogadom, vagy nem, de mindenképp megköszönöm, hisz jót akar.

Attól áll fel a szőr a hátamon, mikor az anyukák ezen az oldalon egyértelműen kifejezik hogy ha a saját anyjukban lenne olyan "hiba", mint az anyósban, az nem zavarná őket annyira. Pedig jó lenne, ha az eszükbe vésnék, hogy az a gyerek ugyanannyira az apáé is, és ezáltal az apai nagymama egyenrangú az anyaival.