Nem terveztetek többet, és mégis?

Nem szeretek első válaszoló lenni :-)

Az enyém sanjos nem túl vidám történet

Másfél év sincs a két gyerekem között, most is kb így lett volna.

Csakhogy időközben válságba került a házasságunk, a hitelünk bedőlt (értsd: éppenhogy meg tudom venni a palust+kaját a kicsiknek, meg ki van fillérezve a rezsi, de ha bármi más kiadás jön, pl gyógyszer kell, akkor úgy kell kunyerálnom anyámtól). Már a második is becsúszott baba (fogigátló mellett), az apja és a család ellenkezése ellenére megtartottam, kiharcoltam hogy elfogadják... nagyon nehéz volt érzelmileg végigcsinálni. Most meg egyetlen elszakadt óvszer miatt fogantam meg, ráadásul ikreket. Az anyagi és párkapcsolati problémák végett döntöttem a műtét mellett, mert úgy éreztem, a meglévő gyerekeim szája elől vennék el a falatot az újak, és ezt nem mertem megkockáztatni. Ráadásul el sem tudtam képzelni, hogy mit kezdenék egy max 3 évessel, egy másfél évessel, meg 2 újszülöttel egyszerre, EGYEDÜL...

Az örökbeadás azért nem jöhetett szóba, mert ikrekkel várandósan hogyan láttam volna el a két nagyobbat egyedül? Szóval nem vállaltam őket.

Borzalmas volt meghozni a döntést, és azt hiszem, sosem fogok megbocsátani magamnak. De muszáj volt az eszemre hallgatnom. A szegénységbe sem akartam vállalni őket, talán jobb így nekik. A lelkiismeretem azt hiszem sosem fog elnyugodni, szégyenlem és fáj, amit tettem. De ha most újra döntenem kellene, azt hiszem, megint nem látnék más kiutat.

Az már más kérdés, hogy NAGYON-NAGYON vágyom új babára, minden erőmmel azon vagyok, hogy anyagi biztonságot teremthessek magunknak, és ha sikerül, akkor mindenképpen szeretnék még gyereket. Tudom, hogy ezzel nem tehetek majd jóvá semmit, de nem mondtam le az álmomról, hogy nagy családom legyen.

Ma 3 éve, hogy kiderült, babát várok, a harmadikat, holott csak kettőt terveztünk... helyesebben évekkel előtte volt szó egy harmadikról, aztán valahogy élveztük a két gyerekkel, hogy már mehetünk velük mindenfelé, így elég nagy meglepetésként ért a dolog bennünket. Éveken át a Pharmatex-kúppal védekeztünk, és egyszer csak hiba csúszott a védekezésbe. A férjemet különösebben nem sokkolta a dolog, de én sírógörcsöt kaptam, nagyon ledöbbentem, hogy velem ez nem fordulhat elő, stb. Mindenféle gondolatok megfordultak a fejemben, mert sajnos a család egy része is tudta, hogy nem tervezünk mostanában több gyereket, így ők is éreztették velünk, hogy miért nem védekeztünk jobban...

Eljött az anyák napja is, ünnepélyek a gyerekeknél. Akkor már tudtam, hogy kell nekünk ez a kisbaba, amúgy pedig nem vagyok abortuszpárti, így nem volt min tovább gondolkodni, következő héten felkerestem az orvosomat.

Mi átlagos körülmények közt élünk. Az utolsó pillanatban elintéztük a szocpolt, és építettünk egy plusz szobát a harmadik baba miatt.

Összességében életem egyik legjobb döntése volt, hogy bevállaltuk, mert IMÁDOM!