21 éves vagyok, babát tervezünk, mégis a korom miatt nem vesznek komolyan. Miért?

ma 23:11

Sokszor nem kell elmondani, elég csak utalni rá.

Mindegy!

Számomra alap volt mindíg is, hogy munkahelyen magánéletről, szabadidőről egy szót se, csak munkáról.

ma 23:14

Hát ha akarnád megtehetnél bármit.

Akár haza is mehetsz.

Nálatok úgylátszik így nyilvánul meg a hierarchia, nem szabad rá reagálni negatívan.

Nyelni kell és kész, úgysem tart örökké.

Én 21 évesen szültem, sokan mondták, hogy fiatal vagyok , elrontom az életem stb. Rólam ezek leperegnek, megkérdezem, hogy nekik miért fáj, hogy ha nekem rossz lesz, azt mondták, hogy ők csak jó tanácsot adnak. Mondtam, hogy nincs szükségem jó tanácsokra, ill. semmilyen tanácsokra. Szerintem nem kell ezzel foglalkozni.

Nekem van olyan ismerősöm, aki csak azért ment hozzá 38 évesen egy férfihez, mert nagyon akart gyereket. 2 évvel később elváltak.

Én is 22 évesen szültem, és speciel én elcsesztem az életemet vele. (Persze a fiamat imádom, ő az életem értelme). De az apja lelécelt (5 év után), én nem fejeztem be a sulit, anyagi körülményeink nem voltak megfelelőek, tapasztalatom kevés volt, az élethez is, a munkához is. Embert próbáló idők voltak!

Ha újra kezdhetném, csakis 30 fölött és biztos egzisztenciával, jópár éves partnerkapcsolattal szülnék gyereket.

Az, hogy van egy több éves párkapcsolatod, még nem biztosíték arra, hogy nem fog elhagyni a párod x év múlva, szerintem!

Tégy a saját belátásod szerint, de én a helyedben belevágnék!

Én 19 évesen mentem hozzá az akkor 32 éves páromhoz, egyetemre jártam. Egy év múlva rám jött a dili, hogy most szeretnék babát, mindent átbeszéltünk, páromnak jó munkahelye van, saját tehermentes lakásunk (pici, de a miénk), eldobtam a fogigátlót és 10 hónappal később jött a fiunk :) Nem voltam még 21 se. 3 év telt el és mindenórás terhes vagyok a kistesóval :)

3 év alatt elvégeztem az egyetemet, meg még 2 egyéves OKJ képzést, most csinálok egy 2 éves FSZ képzést is, bár ez most szünetel nekem a szülés-gyermekágyas időszak zavartalansága érdekében. De szeptembertől folytatom. 24 éves vagyok, ha rám nézel max 19nek látszom, de kértek tőlem személyit még tavaly ősszel is, mikor nem volt velem a fiam. Csíktalan a bőröm, 20 kilót szedtem fel az előző gyerkőccel, 23-at adtam le fél év alatt, most is így leszek szerintem. A terhesség a bőrömet és a hajamat gyönyörűvé tette, egészséges és boldog vagyok. Gyűjtögetem azokat a dolgokat, amiket más nők körülöttem a gyermekáldást halogatva gyűjtenek (pénz, "egzisztencia", szakma). Nem maradt ki a buli sem az életemből, egyedül amiatt leszek hátrányos helyzetben, mert a munkáltatók nem szívesen alkalmaznak teljesen pályakezdő+még kisgyerekes (pláne többgyerekes) fiatal nőket. De 3 évem van még, hogy ezen gondolkozzak, ezalatt meglesz a 4. sulim, esetleg nyelvvizsga. Pénzt nem tudunk félre tenni, de nem szórjuk el, befektetem most magamba, később megtérül. Ha lehetne második lehetőségem, az egyetemet eleve levelezőn kezdeném, és teherbe esnék még fiatalabban! A páromban nem csalódtam, tudtam hogy jó apa lesz és az is. És nekem is sokan mondták, hogy de fiatal vagyok, minek megyek férjhez, minek szülök, stb, ÉLJEK még...hát nem tudom, szerintem éltem ezalatt az 5 év alatt annyit, mint más 10 alatt (voltam 2 évig bulizós egyetemista, előtte vad rocker évig a gimi alatt, fiatal menyasszony, voltam terhes vizsgázós, fiatal anyuka egy csomó tantárggyal, friss diplomás 2 évessel, szintén vizsgázós bölcsis gyerekért szaladós, kismama örökmozgó 3 évessel....stb). Bátran vágj bele, akinek nincs hozzá köze, annak ne mondj semmit, hadd vágja a pofákat. Fognak ők még irigykedni, mikor ők 40 évesen próbálják összehozni az elsőt....