Azok az anyukák, akik szinte állandóan "egyedül" vannak a gyerekkel-gyerekekkel otthon, nincs elegük belőle, hogy a párjuk alig vesz részt a családi életben és keveset van a családdal?

Harmadik babánkat várjuk. A nagyobbak is még elég kicsik. Idejét se tudom mikor volt akár csak egy napot is itthon hétvégén a férjem.Sajnos én se vagyok mindig 100% szuperanyu és szuperfeleség aki sose elégedetlenkedik:) Néha bizony kiakadok.

De megértelek vhol, bár azt mondanám ez egy rendkívüli helyzet h apósod meghalt ráadásul 1 hónapja még csak...szerintem légy kis türelemmel, ha még fél-egy év múlva is a szabadnapjain anyunál van az már szerintem is gáz, de most még túl friss a történés!!

Beszéljétek meg, hogy hogy lehetne megoldani, megszervezni a családi napot/délutánt. Igenis szervezni kell, mert gyerekek, anyós, család mellett ez spontán nem fog összejönni. Ha így folytatjátok, beletörődsz, ahogy az első válaszolók mondták, azzal az a gond, hogy beleszoktok ebbe az állapotba, hogy apa nincs otthon és a gyerekek nem is fogják ismerni az apjukat. Nyilván nem azzal van bajod, hogy az anyjának segít, hanem azzal, hogy sosincs veletek. Szerintem a munkaidőből kellene lefaragni, vagy átszervezni valahogy, hogy mindenre jusson idő. Ha ez nem megy, akkor legalább menjetek együtt anyósodékhoz, az is több a semminél, a gyerekeknek sokat számít.

Fontos, hogy ha beszélsz a férjeddel, ne szemrehányást tegyél neki, hiszen értetek, a családjáért dolgozik.

Gondolom, nem az a bajod, hogy az anyjának segít, hanem hogy a sok dolga mellett ti már nem fértek bele az idejébe. Nálunk is nagyjából ez a helyzet.

Azt utálom a legjobban, amikor azt mondja: "dehát ÉRTETEK teszek mindent!"azt nem értik meg a férfiak, hogy igen, értünk teszik, a családért teszik, de a végén nem lesz családjuk.

Öregasszonyként is emlékszem ezekre a magányos "mókuskerekes" évekre. Nincs ez így jól, bizony! S mivel idős vagyok, van tapasztalatom az előző nemzedékek életéről is. Úgy 60-70 éve még általánosabb volt a több nemzedék együttlakása (na, nem 60 m2-es "galambdúcban"!), tehát akkor is volt valaki a gyerekekkel, ha a szülők néhány órára elmentek hazulról, vagyis nem cipelte a szülő boltba, hivatalba, látogatóba a gyereket magával. A háború előtt pedig a fizetések tartalmazták a család fenntartásának összegét is, vagyis a férj nyolc órás munkával is megkereste a szükséges javakat. Tulajdonképp ezen körülmények drasztikus megváltozása okozta a demográfiai szakadékot, amiben most élünk. Az előrelátóbb és óvatosabb (egyesek szerint "lustább") nők, akik látták a környezetükben élő kisgyermekes anyák nehéz életét és kiszolgáltatottságát, eldöntötték, hogy ezt nem csinálják. És nekik is igazuk van.

Ma a gyermekes párok a nagytőke extraprofitját termelik meg azzal az életmóddal, amit Ön is él. A pénz számít a GDP-be, a gyerek nem. Pedig ahol nincs munkaerő, ott lehet akármilyen drága új technika, nincs egy fillér GDP sem! Az igazi GDP termelők az Önéhez hasonló családok!

Jó elméletekkel sikerült elérni, hogy a gazdasági kizsákmányolásból adódó terhek feszültségeit a családok párkapcsolati gondként élik meg, egymásra neheztelnek a helyzetük tarthatatlansága miatt. Ettől nőtt meg a válások száma, és ettől még kevesebb a gyermek, a jövő.

Csak azért írom, hogy ez utóbbitól megvédjem a családját!