Másnak is szörnyű ez az év? Vagy csak mi vagyunk ilyen szerencsétlenek? Nem birom már.
Te szegény!
Búcsúzz nyugodtan, nem lehet máshogy feldolgozni. Muszáj, különben becsavarodsz. A kicsit nem tudod elvinni egy kis időre valahová, anyukádhoz, barátnőhöz?
Lehet, hogy dokihoz is érdemes lenne elmenni, mielőtt tényleg nagyon belesüllyedsz a depresszióba.
Addig is vegyél valami homeopátiás "nyugtatószert", nekem a Sedatif PC be szokott jönni.
Jobbulást!
Az első válaszolónak igaza van. Vidd el a babát néhány napra a nagyszülőkhöz, neki se jó, ha így lát téged. Az orvost is meg kellene próbálnod, ő tud segíteni.
Addig is kitartást neked és nagyon-nagyon sok erőt kívánok, az idő segíteni fog.
Először is nem szereti JOBBAN, "csak" őt is szereti.
Másodszor, tényleg kiakadtál-mellesleg érthető.Kérd meg és indokold is meg-igyekezned kell, hogy egy-két nap alatt kicsit összeszedd magad, mert erősnek kell lenned.Értem és hiszem, hogy nem sírdogálni akarsz, hanem valahogy a miértekre választ találni.
Menj esetleg templomba, ha az vigaszt nyújt és hívő vagy.Ha nem vagy hívő, még akkor is segíthet.
Próbálj tényleg megbékélést találni.3. voltam.
Mintha csak saját magamról olvasnék.Az utóbbi időben körülöttem is sok haláleset történt. Először meghalt a nővérem férje, (akit én óvódás korom óta ismertem) aztán a mamám, majd apkám testvére. itt egy kis szünet következett és "csak" ismerősők, haltak meg. ezután volt egy elhalt terhességem. Majd most karácsony után a nagypapám halt meg. És ami legleg, hogy hétfőn temettük az apukámat!! Teljesen váratlanul halt meg. Egyik pillanatról a másikra megállt a szíve.
Úgyhogy énis kivagyok nagyon. Az egyetlen jódolog az életemben a kislányom, aki szerdán lesz 1 éves. Ha arra gondolok, hogy nem lesz itt apkám a szülinapján, akkor sirva fakadok. Nagyon mérges vagyok a sorsra.
De nekem a lányom ad erőt. Amig ő velem van addig minden ok. Eljátszunk, nevetgélünk. Csak északa rossz. De én szerencsére, vagy sajnos?? olyan természet vagyok, hogy a rosszra, nem gondolok (próbálok9 eldugom magamban.
Én csak azt tudom mondani neked a saját példámból, hogy jobb ha veled van a picurkád. ha nincs, akkor csak rosszabb lesz a helyzet.
Mi egész nap anyumnál vagyunk, nem tud egyedül lenni. És látom rajta, ha ott a lányom, akkor jól elvan, bohockodik neki, nevet vele. De amikor pl. lerakom aludni akkor már szomorkodik sír, mert nincs aki elterelje a gondolatait.
És csak sok kitartást tudok neked kivánni!
Neharadgudj, kedves utolsó!nem láttam hogy irtál!Amúgy most nálunk is az a rész van hogy ismerősök halnak meg!Őszintén remélem hogy nem történik más, mert azt már nem birnám!nekem is a kisfiam ad erőt(ő jövő hónapban lesz egy éves:) )csak néha jobb egy kicsit belezuhanni a gyászba, vagyis nekem jobb!és igen ahogy irtad este a legrosszabb..olyankor mindig előjönnek a sötét gondolatok...és annyira rossz!
Őszintén sajnálom ami veled történt!és fogadd őszinte részvétemet!Rengeteg kitartást kivánok neked és a családodnak!a Kislányodnak pedig BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!